Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[kikuchiyo]

Stealing the Network: How to Own an Identity (2005)
You Are Who The Computer Says You Are

Hacker-regény

Ingyen termékminta: Bl@ckTo\/\/3r - egy önállóan is élvezhető fejezet, amit már több helyen láttam linkelve.

Egy regény/novella, amiben valid perl kód van?  Ezt elolvasom alaposabban. De lehet, hogy fájni fog:
mind a TCP csomagok hosszának nézegetése, mind a "he seemed to have a boatload of aliases. Common UNIX commands like cd, tar, ssh, and find were shortened to c, tr, s, and f somewhere in his .bashrc or equivalent" előfodultak az utóbbi pár hétben a $munkahelyen

[spoiler]Kölcsönadod a könyvet, ha szépen kérem?[/spoiler]

[Próféta]

mind a TCP csomagok hosszának nézegetése

Wat

Kölcsönadod a könyvet, ha szépen kérem?

Nálam is kölcsönben van, de megpróbálok a srác lelkére beszélni.

[kikuchiyo]

Kösz, közben megtaláltam (NT harmadik találat )

mind a TCP csomagok hosszának nézegetése

Wat

[spoiler]Ez még a munka kevésbé fájdalmas részéhez tartozik... tudnék mesélni ennél durvább dolgokat is, ha nem kötne a szerződés.[/spoiler]

[kikuchiyo]

[spoiler=Wise Man's Fear speculah]Then Kvothe finds Elodin and eats grapes with him. He asks about name changing — we've discussed this passage several times in different contexts. Elodin instantly panics.

"What?" He sat up suddenly, his eyes wild and panicked. "What have you done?"

    His reaction startled me and I held up my hands defensively. "Nothing!" I insisted. "It's not me. It's a girl I know."

    Elodin's face grew ashen. "Fela?" he said. "Oh no. No. She wouldn't do something like that. She's too smart for that." It sounded as if he were desperately trying to convince himself.

I am absolutely convinced that the existence of this passage means that Kvothe has changed his name in the frame. I know we have alternate explanations, broken alar, broken vow/hands and so on, but I think this is here as a clear signal that changing your name is a) possible and b) disastrous. (Kote.)

...

Bast goes into his room. Nothing but "ash and cinder" remains of his morning's fire. (This was one of the lines that made me feel Cinder was Master Ash.)

Forrás: valakinek jó sok ideje volt erre[/spoiler]

[Próféta]

Hej, lassan újra kéne olvasnom a második könyvet is.

nerdsnipe

Ez első észrevétel nekem is feltűnt. Már régen is bevett elmélet volt, hogy ez az eskü volt túl könnyelmű, ez rontott el mindent:
[spoiler]

"I swear I won't attempt to uncover your patron," I said bitterly. "I swear it on my name and my power. I swear it by my good left hand. I swear it by the ever-moving moon."

[/spoiler]

A linkedet még nem mertem alaposabban megtanulmányoni, mert akkor hétfőig nem alszom.

[kikuchiyo]

Topic necro

Végigolvastam az NHK ni youkosou-t, sajnos nem hetek, hanem hónapok alatt. Szégyenletes.

A regény végéig egyre erősödött az a benyomásom, hogy az anime-adaptációban lényegesen visszavettek a komolyságból, igyekeztek tompítani az eredeti élét. Ez megmutatkozott abban a fejezetben, ahol Satou-kun nagyon részletes ismertetőt ad az épp általa kevert drog-koktél összetételéről, és többek között a végén is, [spoiler]ahol Misaki öngyilkosságot kísérel meg -- ilyen mintha nem lett volna az animében.[/spoiler]

Nem volt rossz könyv, de nem is mondanám kiemelkedő mesterműnek sem.

Jut eszembe, nem tudtok ajánlani olyan japán light novelt vagy hasonlót, ami viszonylag rövid, viszonylag egyszerű nyelvezetű és olvasmányos, ugyanakkor érdekes és érdemes elolvasni?

[Leara]

Jut eszembe, nem tudtok ajánlani olyan japán light novelt vagy hasonlót, ami viszonylag rövid, viszonylag egyszerű nyelvezetű és olvasmányos, ugyanakkor érdekes és érdemes elolvasni?

Hmm... bár én nem olvastam, de egyik ismerősöm nagyon dicsérte a Toki wo kakeru shoujot. Mondjuk azt néztem, hogy az elvileg nem light novel, hanem regény... na mindegy, neki ez van meg. Azt mondta, hogy furiganázva van, szóval talán ez is könnyít valamit a nyelvezetén .

[Próféta]

Hú, mennyi lemaradásom van!

Isaac Asimov: Nemesis (1989)
Asimov egy kései regénye jó (bár nem túl mély) jellemrajzokkal, valamint tipikus asimovi témákkal és panelekkel. A fő nyitott kérdés ezúttal is az emberiség hosszú távú (értsd: többezer éves) túlélése, ill. ennek ütközése pillanatnyi gazdasági és egyéni szempontokkal. Olvasmányos, izgalmas és okos könyv, de nem sorolnám a szerző legemlékezetesebb alkotásai közé.

Kurt Vonnegut: Kékszakáll (1987)
Ki hitte volna: egy öreg csóka életének visszapörgetése a könyv. Festőnk absztrakt, jelentést nem hordozó (vagy közölni nem szándékozó) műalkotásokba menekül családi és művészi kudarcélményei után (illetve közben, mert még utána eszi meg kenyere javát), hogy aztán vénségére valami ok mégis kibillentse ebből a katatón remeteségből. Olyan vonnegutos, jó.

Henryk Sienkiewicz: Quo vadis (1896)
(nem, nem írtam el a dátumot)

Ha valaki nem tudná, miről van szó: lényegében Ben Hur, csak több kereszténnyel. Lassú folyású, de érdekes regény, amelyet átszőnek a hatvanas évek (mármint: 0060-as évek) valós vagy tévesen valósnak feltételezett történelmi eseményei és számos valós történelmi szereplő sorsa, korának New Yorkjában, a minden út végén ott csücsülő ideális projektív egyeneRómában. A cím Péter apostol egyik történetére utal, aki maga is mellékszerepel a regényben. Előkerül minden, amit várnánk: rabszolgák, patríciusok, gladiátorviadalok, orgiák, keresztényüldözések, őrült Nero, panem et circenses, Satyricon, giccsbe hajló szerelem és Róma Égése.

A felsorolásból a két leghangsúlyosabb elem a szerelem és a keresztényüldözés. Előbbi szolgáltatja a cselekményt beindító konfliktust is, amikor is egy patrícius férfi beleszeret egy túszként őrzött barbár (lengyelygius) királylányba. Utóbbi margójára annyit, hogy a "minden keresztény ember tökéletes, és az összes többi ember végtelenül megátalkodott gonosz" végletet szerencsére elkerüli az író, de azért szerintem helyenként talán túlzásokba esik - túlzott politikai korrektséggel mindenesetre nem lehet vádolni. A mienkhez képest annyira durva erőszak-kultusz (ld. állatviadalok, gladiátorok, élet-halálra menő birkózóverseny) hangsúlyos elítélése teljesen jogos; tényleg elég fura nép volt a római plebs, ha ezt élvezte... csak érdekes kontrasztban áll azzal, hogy ez a könyv maga is képes egy-egy jelenetet teljes véres valójában és csecsemőbelekig hatoló naturális részletességgel bemutatni, vagy éppen körömrágásig feszült narrációval előadni egy kulcsfontosságú harcot, hogy aztán az olvasó már ne tudja, jobb-e ő a cirkuszok közönségénél.

Aki szerette a régi jó kosztümös filmeket a római korból, az szerintem olvassa el bátran. Ha valaki járt Rómában, az előny (pl. Transtiberis = Trastevere).

Görgey Etelka: Raana Raas: Csodaidők I - Az ogfák vöröse (2006)
Majdnem kétezer év múlva, az asimovi spacer-settler dichtómiára emlékeztető (merem állítani: utaló) módon kettéhasadt emberiség súlyos társadalmi válságok közepette egy űrháború küszöbén áll. A mindenség roppant gondjai mellett azonban a szűkebb családok működése jelenti a regény kulcstémáját: látunk összetartó nagycsaládot, diszfunkcionális csonka családot, árvaházat, családba befogadott gyereket, családjukból kiszakadó és saját lábukon megélő fiatalokat... Mindeközben követünk pár érdekes, habár időnként inkonzisztensnek tűnő szereplőt és az egész izgalmas kalandjaikat. A végén megnyugvás van, de lezárás nincs, mivel egy tetralógia nyitó darabjának készült.

A szerző egyébként amellett, hogy scifi-író, még "műfordító, teológus, hebraista, református lelkésznő" és Ubuntu kontribútor is.

[kikuchiyo]

Nekem is van lemaradásom, kösz az ösztönzést...

Görgey Etelka: Raana Raas: Csodaidők I - Az ogfák vöröse (2006)

Ezt olvastam. Mivel valóban egy tetralógia első része, az egészről alkotott véleményemet egyelőre visszatartom. (hacsak nem írtam már róla korábban, amire én ugyan nem emlékszem, de te biztos igen, de mindegy, mert az az akkori véleményem)
Asimovra, persze, szándékos az utalás, nekem még a LoGH ugrott be nem egy helyen (terjeszkedő csillagközi birodalom vs szabad bolygók, személyes vs kozmikus méretű ambíciók és arcok, gyanús technoblabla annak indoklására, hogy miért lehet csak úgy csillagutazni, ahogy a szerző elképzeli), bár azt szerintem nem látta és főleg nem olvasta a szerző.
Engem kissé zavart, hogy az ábrázolt kétféle családmodell közül az egyik nagyon átlátszó módon a "mai erkölcsök" napilap-levelezőrovat-szintű kárhoztatása - szerencsére azért a szerző vissza tudta fogni a prédikálást, és a másik, általa preferált modell hibáit sem hallgatta el.

A szerző egyébként amellett, hogy scifi-író, még "műfordító, teológus, hebraista, református lelkésznő" és Ubuntu kontribútor is.

Emellett, vagy ez előtt Harry Potter-fanficek szerzője, és ez érezteti magát a regényen néha.


Az emlegetett lemaradásról holnap

[Próféta]

spacer-settler dichotómiára emlékeztető

Elnézést, félrebeszéltem, a korábbi spacer-földlakó ellentét jobban ideillik.

a szerző vissza tudta fogni a prédikálást

Ja, ez szimpatikus. Nem egy Quo Vadis.
A későbbi könyvek nem jelentek meg ebookként, de el fogom tudni kérni őket hardcopyban, szóval én tervezem a széria folytatását közeljövőben.

[kikuchiyo]

A későbbi könyvek nem jelentek meg ebookként, de el fogom tudni kérni őket hardcopyban, szóval én tervezem a széria folytatását közeljövőben.

[spoiler=wink wink, nudge nudge]nekem is megvan döglöttfa-kiadásban.[/spoiler]

[noriko]

Ransom Riggs: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children (2011)

Gyermekregény a fantasy kategóriából. Az író első regénye, aki egyébként régi fényképeket gyűjt és ezekből válogatott össze furcsábbnál furcsább példányokat a történet illusztrálásához. Igazából a fényképek jobban tetszettek, mint a történet, mert van néhány elég elvont darab, amiből jó kis horrort is össze lehetne akár hozni, de mivel gyerekkönyv lett belőle, az író más irányba vitte a dolgot. A történetnek nyitott vége van, ami egyértelműen arra utal, hogy lesz folytatás, sőt, szerintem filmadaptáció gyanús is. A folytatást nem biztos, hogy elolvasom, de a filmet lehet, hogy megnézem.

Jut eszembe, nem tudtok ajánlani olyan japán light novelt vagy hasonlót, ami viszonylag rövid, viszonylag egyszerű nyelvezetű és olvasmányos, ugyanakkor érdekes és érdemes elolvasni?

Van nálam egy japán könyvecske, amit húgom hozott egy kirakodóvásárról. Yamanaka Hisashi: Boku ga boku de aru koto. Nem tudok róla semmit, gyerekkönyvnek tűnik. Nekem egyelőre túl kandzsis. Ha esetleg érdekelne, szólj.

[Ramiz]

Hát, ez a Damage Report amennyire érdekelt (megvettem, pedig van FSZEK-ben is...), annyira egy buta, túlírt, felszínes vacak. De mondjuk tippekkel (cyberpunk oldalak, filmek, könyvek stb stb stb) tele van, az igaz.

[kikuchiyo]

Kihalt ez a topik

Teszek egy kísérletet a felélesztésére, a téma az irodalmi kudarcélmény - azaz előfordult-e veletek, hogy egy közvélekedés szerint kiváló, agyondícsért, nagyon ismert könyvet képtelenek voltatok végigolvasni?
Néhány példa, avagy vallomások könyvolvasói múltam sötét oldaláról.

F. Scott Fitzgerald: The Great Gatsby - a huszadik század első felének amerikai irodalmának kiemelkedő alkotása, mondta az internet (és a magyar nyelvben nem mutatnak jól a láncolt birtokos szerkezetek, tette hozzá), ennek ellenére néhány fejezetnél többet nem bírtam belőle. Annyi alatt nem derült ki, hogy miről vagy kikről szól, és nem is tett semmit azért, hogy érdekeljen. Unalmas volt, na.

Hermann Hesse: Das Glasperlenspiel (Az üveggyöngyjáték) - Először egy peakoilos-apokaliptikus portálon találkoztam vele, ahol a posztindusztriális antiutópiák egy különösen nemes példányaként méltatták, aztán utánaolvasva még olyanokat is mondtak róla, hogy mélyértelmű remekmű, a szerzőjének főműve, és hogy egyszerre rejt gazdag filozófiai és művelődéstörténeti utalásrendszert valamint társadalomkritikát. Ehhez képest meglehetősen szárazon indult, és úgy is folytatódott a főszereplő iskolai életének leírásával. Az volt az idegesítő benne, hogy hosszan tárgyalta a címbeli játék nagyszerűségét, relevanciáját, rendkívüli szerepét a jövőbeli társadalomban, de egyszer sem írta le, akár csak közelítőleg sem, hogy mégis mi az pontosan. Egy darabig küzdöttem vele, egyre csökkenő lelkesedéssel, aztán félbehagytam.

És ami tulajdonképpen kiváltotta ezt a hozzászólást:
Joyce: Ulysses - ez az a könyv, amiről már mindenki hallott, de köztudomású nehézsége miatt az elolvasásáig már sokkal kevesebben jutnak el. Na majd én, gondoltam! Két Nabokov* után nem lehet olyan vészes, gondoltam. A huszadik századi irodalom és úgy általában az angol irodalom egyik csúcsteljesítménye, a modernista irányzat máig meghaladhatatlan alapműve, mondta az internet, és dicsérte a könyv humorát, stílusbravúrjait, a kikacsintásokat a fél világirodalomra.
De hiába, nem megy. Annyira, hogy egyszerűen nem értem, amit olvasok. A mondatok nem állnak össze szöveggé. Persze tisztában vagyok vele, hogy nem a vonaton, negyedórás adagokban kéne olvasni, vagy amikor még zombi vagyok, vagy már félhulla, munkahelyi problémákkal teli fejjel. Máskor viszont nem nagyon érek rá, és az eddigiek alapján nincs is túl sok kedvem folytatni.

Egyszóval kikuchiyo vs világirodalom remekei: 0-3.

* ezekről viszont kéne írnom végre, mert nemcsak hogy végigolvastam őket, de lenyűgöző, lehengerlő, meghatározó olvasmányélménynek találtam őket - de nem tudtam még összeszedni a gondolataimat, mert olyan recenziót szeretnék írni róluk, amely legalább az én végtelenül primitív szintemen, de valamennyire méltó hozzájuk, és egy nem egyszerű feladat.
[spoiler]Az Adáról és a Pale Fire-ről van szó. Inkább az előbbi a lenyűgöző, meghatározó olvasmányélmény, az utóbbit inkább értem és (nagyra) értékelem, de olvasni annyira nem volt olyan jó, csak a végére kerekedett ki (igaz, jó pár napi szellemi táplálékot adott utána). [spoiler]És igen, én is érzem az iróniát, hogy egy ennyire brilliáns nyelvezetű, szárnyaló képzeletű, felderíthetetlen mélységeket feltáró és szédítő magasságokba emelkedő regénynek osztoznia kell a néven egy annyira unalmas, otromba, fantáziátlan, szinte kényszerzubbonyba zárt, de ocsmányságokra mégis annyira alkalmas programozási nyelvvel, mint az Ada.[/spoiler][/spoiler]

[Próféta]

Kihalt ez a topik

Tény...

Pedig nálam is van a csőben három "töltet". Majd még kéne írnom róluk, legalább röviden. Még kapcsolódik is a felvetésedhez, mivel közülük kettő "klasszikus" (a harmadik meg PKD).

Teszek egy kísérletet a felélesztésére, a téma az irodalmi kudarcélmény - azaz előfordult-e veletek, hogy egy közvélekedés szerint kiváló, agyondícsért, nagyon ismert könyvet képtelenek voltatok végigolvasni?

American Psycho. Unalmas és nagyon nehéz olvasni. Pedig állítólag lett volna benne gyilkosság, meg minden.

[Werro]

Teszek egy kísérletet a felélesztésére, a téma az irodalmi kudarcélmény - azaz előfordult-e veletek, hogy egy közvélekedés szerint kiváló, agyondícsért, nagyon ismert könyvet képtelenek voltatok végigolvasni?

Müller Péter Szeretetkönyv ..borzalmas, vagy még rosszabb. A felénél ír valami olyat, hogy ő se tudja mi a szeretet, csak ír róla.. na utoljára ott pattant el a cérna. (addig is évekbe telt eljutni)

[Ramiz]

F. Scott Fitzgerald: The Great Gatsby

Most olvastam újra angolul, még mindig zseniálisnak tartom, de - hasonlóan mondjuk a Zabhegyezőhöz - megértem, ha valakinek nem jön be. Nekem pont a hétköznapisága tetszett.

Jack Ketchum - The Offspring:
Akinek a Szomszéd lány című kiborító horror bejött, annak ez is be fog. Vadonban élő belterjes, kannibál család (á la Texasi/Hills have eyes) VS látszólag civilizált állat-emberek borzalmas tánca. Egyszerű, kevésbé zseniális, mint a Szomszéd lány, de jó.

John Fowles - A lepkegyűjtő
Intellektuális kult pszichothriller. Kifejezetten megterhelő olvasmány lelkileg, kis szünetet tartottam félúton, de tovább kellett olvasni. Mint amikor gyerekkoromban nem kifejezetten akartam látni egy ijesztő jelenetet, de mégsem tudtam félrenézni. Sosem lesz lánygyermekem!


Coming up next (nagy pótlások):
- Tigris! Tigris!
- Gödel, Escher, Bach
- Zen, avagy a motorkerékpár-szerelés művészete
- Technicolor Time Machine

[Nakedape]

- Gödel, Escher, Bach

kiolvastad? én kétszer elkezdtem, és nagyon tetszik, de abbamaradt mindig 

[Cloud]

Eric Nylund: A Reach bukása

William C. Dietz: Halo-Az áradat


Halo fanoknak kötelező... Imádtam minden betüjét...

[Próféta]

Pedig nálam is van a csőben három "töltet". Majd még kéne írnom róluk, legalább röviden. Még kapcsolódik is a felvetésedhez, mivel közülük kettő "klasszikus" (a harmadik meg PKD).

No nézzük.


Richard Condon: A mandzsúriai jelölt (The Manchurian Candidate, 1959)
Hidegháborús hisztéria. Az egyértelműen McCarthyra hajazó szenátor nagy politikai tőkét kovácsol a boszorkányüldözés-szerű átvilágítási eljárás irányításából, amely az USA államigazgatásának minden szervében és szintjén nemlétező kommunista ügynökök után kajtat. Fájdalmas irónia, hogy épp a szenátor fogadott fia, a kitüntetéses háborús hős a kommunisták legfőbb alvóügynöke. Olyannyira alvó, hogy maga se tud róla: hadifogsága alatt hipnózissal építették elméjébe a parancsokat, amely alapján az USA végzetét okozhatja.

A fenti rövid szinopszis alapján szokványos ponyva-krimi is lehetne a könyv, és a történetben is csupa ilyen jellegű fordulatot találni (kicsit zavart is a végén, ahogy mindkét fél súlyos hibák sorozatát követi el). Valójában a mű azonban sokkal erősebb. Minden lapját átszövi a könyörtelen jellemrajz, amelytől szinte az összes szereplő egyformán mizantrópnak tűnik, a KGB-főnöktől a naiv amerikai riporterlányig. Nem kevésbé kíméletes a szerző hazájának pátoszos témáival szemben sem - választás, demokrácia, Kongresszusi Érdemrend, média - mind torz parádé csupán, de anélkül, hogy a szovjet rendszer emiatt egy percre is elviselhetőbbnek tűnne. Ezért annyira különös, hogy a majdnem teljes nihil előtt ott van a "majdnem", és apró morzsákban mégiscsak látunk egy kis emberséget, amely nagyon is kellett ahhoz, hogy a végén győzedelmeskedjen... ha nem is a jó, és nem is az igazság, de legalább valami pozitív.

Üt, mint a légkalapács.


Philip K. Dick: Szabad Albemuth rádió (Radio Free Albemuth, 1976)
Hidegháborús hisztéria. Az egyértelműen McCarthyra hajazó szenátor nagy politikai tőkét kovácsol a boszorkányüldözés-szerű átvilágítási eljárás irányításából, amely az USA államigazgatásának minden szervében és szintjén nemlétező kommunista ügynökök után kajtat. Mivel Dickről van szó, ezek az ügynökök valójában léteznek, de nem kommunisták, hanem egy földönkívüli invázió előkészítői, a V.A.L.I.S bábjai... és ők a jó fiúk. Nicholas Brady úgy kerül a képbe, hogy egy alien műhold lézerrel a fejébe sugározza a Tudást. Jóbarátjához, Philip K. Dick sci-fi íróhoz fordul, hogy együtt járjanak az ügy végére.

Jelentős részben ugyanazokat a témákat járja végig, mint a VALIS c. regény, csak ezúttal egy fokkal kevésbé őszintén - Dick megálmodott magából egy másodpéldányt Nicholas Brady néven, hogy az igazán gázos jeleneteket őrá tolja, miközben továbbra is félig önéletrajzi jellegű marad. Zavaró a két főszereplő közti nézőpontváltás is. Mindazonáltal érdekes és cseles történet, és a VALIS-nál könnyebben emészthető (ezzel mondjuk nem állítottam sokat).


Joseph Conrad: Heart of Darkness (1902)
Az egyesek által a XX. század irodalmi megnyitásának tartott, önéletrajzi ihletésű novella egy Marlow nevű brit hajóskapitány történetét beszéli el, aki egy (feltehetően belga) cég megbízásából afrikai küldetésre indul. A vállalat kis gőzösén kell az alkalmazottakat és néger kísérőiket felvinnie a nagy folyó (feltehetően a Kongó) egyik mellékágán, hogy felkutassák a súlyos beteg hírében álló munkatársukat, a Kurtz nevű, újságíróból lett felfedezőt, elefántcsont-beszerzőt és telepfelelőst. Ahogy haladnak felfelé a folyón és kifelé a civilizációból, a komikus rendetlenséget és a bürokratikus képtelenségeket fokozottan felváltja az egyre kevésbé komikus és egyre képszerűbb szellemi sötétség, amely nem csak a bennszülötteket jellemzi.

Legismertebb "feldolgozása" a Coppola-féle 1979-es Apokalipszis Most, de a film nagyjából annyit tartott meg a novella történetéből és karaktereiből, hogy van egy Kurtz nevű szereplő, aki kopasz, és kiejti a száján a "The horror! The horror!" karaktersorozatot. A hangulati elemekben persze kicsit több a hasonlóság. Az eredeti természetesen jobb.

Amazon 0$-ért adta Kindle-re

- Gödel, Escher, Bach

kiolvastad? én kétszer elkezdtem, és nagyon tetszik, de abbamaradt mindig 

Én meg nagyon el szeretném egyszer olvasni, és felnézek azokra, akik olvasták.

[Acchan]

Richard Condon: A mandzsúriai jelölt (The Manchurian Candidate, 1959)
Hidegháborús hisztéria. Az egyértelműen McCarthyra hajazó szenátor nagy politikai tőkét kovácsol a boszorkányüldözés-szerű átvilágítási eljárás irányításából, amely az USA államigazgatásának minden szervében és szintjén nemlétező kommunista ügynökök után kajtat.
...

Philip K. Dick: Szabad Albemuth rádió (Radio Free Albemuth, 1976)
Hidegháborús hisztéria. Az egyértelműen McCarthyra hajazó szenátor nagy politikai tőkét kovácsol a boszorkányüldözés-szerű átvilágítási eljárás irányításából, amely az USA államigazgatásának minden szervében és szintjén nemlétező kommunista ügynökök után kajtat.
...

Well played. 
Mindkettő zseniális szerintem.


Christopher Moore: Biff evangéliuma

Jézusról tabuk nélkül, üdítő újszerűséggel, játékos könnyedséggel, pimasz humorral egy gyermekkori barát, Biff szemszögéből - minden, ami a Bibliából kimaradt. 

Moore-tól érdemes bepróbálni mást is? Mennyire lehet ehhez képest erőltetett a többi műve?

[frozenstein]

Terry Pratchett: A Hat Full of Sky
Egész jó ez a Tiffany Aching sorozat, kár hogy ezeken kívül más regényekben már nem lesznek a Lancre-i boszorkányok. Most a Going Postal-t kezdtem el, ez is tetszik.

[Ramiz]

Ez a Joseph Conrad: Heart of Darkness (1902) érdekesen hangzik, bár tippem szerint én jobban szeretem az Apokalipszist, mint te.

[Próféta]

tippem szerint én jobban szeretem az Apokalipszist, mint te.

Tény, ezt már valamikor korábban megállapítottuk

[Próféta]

Humble eBook Bundle
Neil Gaiman, Cory Doctorow, John Scalzi, xkcd, SMBC, meg mások akiket nem ismerek... nagyon jóárasítva.
Még megnézem, mik ezek a könyvek, meg a webcomic-ebook fogalma kicsit paradox, de részemről majdnem tuti a beruházás.

[Ramiz]

Köszi a tippet!


edit:  a zoo city-t merem ajánlani bárkinek, kritikám a geekzen.

[Próféta]

Arthur C. Clarke: Rendezvous with Rama (1972)

Ősalap hard sci-fi, Hugo és Nebula-díjas. Nagyon hard az a hard - akinek ez nem fekszik, bele se kezdjen. Én viszont élveztem gyakorlatilag minden oldalát.
A benne foglalt eseményekről és témákról pedig bölcsebb semmit se szólni.

edit:  a zoo city-t merem ajánlani bárkinek, kritikám a geekzen.

Egyelőre egész érdekes.

[Werro]

Neil Strauss: A játszma

Nem tartozom a célközönségbe, de eddig érdekes. Elég sablonosak a technikák (eddig. Még olvasom) de kell hozzá bátorság hogy bárki is kiprobaljon egy kettőt. Főleg a gondolkodásmód miatt olvasom. Hihetetlen, hogy tényleg beválik, és hogy semmit se szégyellve használják fel a neurologisztikai programozást. Az meg csak hab a tortán, hogy a 19. oldalig két egyezest is találtam egy ismerősöm szövege és a könyv között..

Ajánlom minden nőnek, és azoknak a férfiaknak, akik unatkoznak és nincs jobb olvasnivalojuk. Szvsz a pasik többsége magától is rájön azokra a trükkökre, amik használhatóak a könyvből.

[Próféta]

edit:  a zoo city-t merem ajánlani bárkinek, kritikám a geekzen.

Egyelőre egész érdekes.

Végig az volt.
A természetfeletti elemeket helyenként már soknak éreztem. Általában viszont nagyon jól elkapja velük a hangulatfestést - az Undertow zseniális, képszerű és borzongató.

[kikuchiyo]

Megvolt az idei rendes Name of the Wind/Wise Man's Fear újraolvasás. (Kint esténként nem volt kedvem filmet nézni vagy bármi mást csinálni, így hát elővettem ezeket, és hát ezek olyanok, hogy nem hagyják letenni magukat.)

Észrevettem pár összefüggést vagy ügyesen elrejtett dolgot, amit korábban nem [spoiler]pl. eléggé bizonyosnak tűnik, hogy a kerettörténet helyszínéül szolgáló fogadó Vintasban van. Ezt a pénzekből lehet sejteni (a két katona, akik összeverik K-t a végén, arany royalban kapják a fizetésüket, ami vintasi pénz), valamint a Bast szobájában lévő csont- és fű-gyűrűkből. Ez arra is utal, hogy a király, akinek a megölésére a sorozat címe utal, Vintas királya volt.

A másik ilyen Denna hajmágiája. Már az első könyvben is nagyon gyakran kifejezetten felhívja a szerző a figyelmét D hajára, benne egy feltűnő copffal, a második kötetben pedig már azt is megtudjuk, hogy a copf a "lovely" szót betűzi ki yll-i csomóírással. Továbbá D erősen érdeklődik a mágia iránt, és kérdezgeti, hogy van-e olyan fajta varázslat, ami valaminek a leírásával tesz igazzá dolgokat, és erre a nagy veszekedés alkalmával is utal.[/spoiler], és néhány hibát [spoiler]pl. mikor kapta meg Tempi a fizetését a Maertől az erdei bandita-irtásért?[/spoiler]

Az összbenyomásom változatlan: a második könyv kicsit kevésbé tökéletesre csiszolt, mint az első, az egyes kalandok közötti váltás túl hirtelen [spoiler]mintha a maer_udvara() eljáráson belül meghívná a zsoldosvezér_az_erdőben() függvényt, és amikor visszatér, akkor az előzőnek a lokális változói hirtelen újra elérhetőek lesznek.[/spoiler]

Mikor lesz már harmadik nap?