Filmek (minden, ami nem japán)

[Cloud]

Közben olvasom kritikákat, eléggé mindfuck filmnek mondják, szóval úgy érzem szeretni fogom.

[noriko]

Interstellar: Nem olvastam utána, nem készültem rá, nem voltak elvárásaim. Nekem tetszett. Kicsit lehetett volna rövidebb. Amolyan mai 2001 űrodüsszeia hangulata volt.

[kikuchiyo]

Interstellar

[spoiler=azok kedvéért, akik még meg akarják nézni][spoiler=negatív vélemény lesz]
Nem volt jó. Irtózatosan nagyot akaró, de aztán önmagába gabalyodó torzó.

Igazából legalább három, potenciálisan jó film ígérete benne van (egy dráma a haldokló Földön élő, életkedvét és felfedezés iránti igényét elvesztett emberiségről; egy másik egy családról, akik megpróbálják feldolgozni, hogy az apa elment és az ígérete ellenére talán sosem jön vissza; és egy harmadik, egy merész sci-fi csillagközi felfedezőúttal, egzotikus bolygókkal és fekete lyukakkal), néha láthatunk egy-egy jelenetet belőlük, azonban sajnos mégis csak egy filmen kénytelenek osztozni, így leginkább egymás ellen dolgoznak, a téma- és hangulatváltások egymást gáncsolják. Így fordulhat elő, hogy az amúgy nagyon hosszúnak tűnő, majd' 3 órás játékidő ellenére a film szinte végig kapkodósnak, elnagyoltnak tűnik. A tempóval kapcsolatos problémák olyan súlyosak, hogy a film időnként a saját paródiájába fullad: [spoiler]Rust nyomozó vezeti a terepjáróját egy ismeretlen hely felé, amelynek a koordinátáit egy rejtélyes gravitációs anomália súgta meg neki, elér egy szögesdróthoz, majd egy betonozott pincében találja magát, ahol egy robot vallatja, majd bejön Anne Hathaway, váltanak pár szót, átmennek a szomszéd szobába, ami egy ízléses tárgyaló faborítású falakkal meg zászlóval a sarokban, öltönyös tudósokkal, ott is kérdezgetik pár mondat erejéig, majd kinyitnak egy tolóajtót, és máris ott állnak az rakéta fúvókái alatt (!), majd Michael Caine rögvest közli a főhőssel, hogy ő fogja vezetni az űrhajót, amely az emberiség egyetlen reménysége. (Ezen a ponton valamiért az Evangelion jutott eszembe)
[/spoiler]

De nem is ezért igazán nyomasztó, zsibbasztó élmény a film, hanem azért, mert (és amennyire) erőltetetten nagyszabású és monumentális akar lenni. Az arányérzéknek és visszafogottságnak nyoma sincs: a mondanivalót nem finoman kibontja, hanem az arcunkba harsogja. A szereplők ennek megfelelően alig többek a rendező szócsöveinél: mint sorjás öntvények, buknak ki a szájukon a filozófiai értekezések. Jellemző, hogy a leghitelesebb, legemberibb alakítását (a főhős kislányát) egy gyerekszínész adja. A hangulatot szabályozó potméternek is csak a végállapotait ismeri a rendező: ha érzelmeket kell megjeleníteni, akkor aztán megnyitja a könnycsapot, töményen, premier plánból vett síró emberekkel.

Épp csak megemlítettem eddig, hogy a film amúgy egy sci-fi, de nem tudom tovább visszatartani a bennem élő asztrofizika-nácit. Szegény, a szakirányú diplomájával, kapott volna az alkalmon, hogy itt egy nagy költségvetésű film, ami csillagközi utazásról meg fekete lyukakról szól, ráadásul úgy hirdetik, mint tudományos szempontból kifogástalan, hiteles sci-fit... de csalódnia kellett.

A médiahype, ami szerint a forgatókönyv írásánál a tudományos szempontok voltak elsődlegesek, hogy nem lesz tudományosan megalapozatlan részlet és hogy sosem látott hitelességgel ábrázolják majd a fekete lyukakat, ócska hazugság, ráadásul az először lassan csordogáló, majd előtörő és végül mindent elborító ostobaságok az egész történet alapjait kezdik ki.

[spoiler]Féreglyuk a Szaturnusz mellett - valójában nem nagyon valószínű, hogy van ilyen, főleg ilyen jól viselkedő, hogy nem zavarja nagyon a bolygók, holdak pályáját de azért űrhajóval kényelmesen átjárható, de fogadjuk el, poetic license, kell a sztorihoz.

Egészen plauzibilis, a mai technológiából extrapolálható űrhajó, amelyhez 3 fokozatú rakétával kell a legénységet fellőni és két évig tart az út a Szaturnuszhoz, eddig oké. De a féreglyukon áthaladás után az űrhajó varázsképességekre tesz szert: a leszállóegységek többször is fel-le szállnak a bolygófelszínekre, és a bolygók közötti utazás, pályamódosítások is elhanyagolható időt vesznek igénybe.

A főhősök útja előtt már 12 egy emberes küldetést indítottak ígéretes bolygókra a féreglyukon túlra - a valóságban egy emberes küldetéseket sosem indítanának, mert nagyon kevéssé hatékony, cserébe kockázatos.

A célrendszer három bolygója egy óriási fekete lyuk körül kering. Ezzel már nagyon sok probléma van.
Fekete lyukból alapvetően kétféle fordul elő a természetben: csillag-eredetű (azaz nagytömegű csillag összeomlása után hátramaradó), az ilyennek a tömege néhány vagy legfeljebb néhány tucat naptömeg, illetve a galaxisok közepén elhelyezkedő szupermasszív fekete lyukak, amelyek tömege néhány milliótól néhány milliárd naptömegig terjed. (Illetve egyesek szerint a gömbhalmazok középpontjában előfordulnak egy közbenső, ezer-százezer naptömegű populáció tagjai is, de ezek létezésére tudtommal nincs egyértelmű bizonyíték) A fekete lyukaknak van egy nagyon intuícióval ellentétes tulajdonságuk: a méretük a tömeggel lineárisan növekszik (a közönséges égitestek mérete ugye a tömeg köbgyökével arányos). Számszerűen, a lyuk mérete néhányszor 10 km a csillageredetű esetben és millió-milliárd km a szupermasszív lyukakra.

A filmben látott fekete lyuk vizuálisan egyik esetre sem illeszthető, de bármelyiket próbáljuk erőltetni, súlyos problémákba ütközünk.

A kistömegű fekete lyukakhoz közel az árapályerő (ami ugye a gravitáció inhomogén volta miatt lép fel) miatt nem lehetségesek a filmben látott manőverek: már jóval az eseményhorizont elérése előtt széttépné nemhogy a körülötte keringő bolygót, de az űrhajót és utasait is. Arról nem is beszélve, hogy a relativisztikus korrekciók nem is olyan egyszerű egy fekete lyuk körül keringeni: 3 Schwarzschild-sugár alatt a pálya nem stabil, azalatt nem sokkal pedig már állandó gyorsítással sem lehet fenntartani a magasságot. Ez kizárja az olyan alacsony pályát, amilyen a filmben emlegetett mértékű idődilatációhoz szükséges (legalábbis nem forgó lyuk esetén, forgó lyuk esetén állítólag létezhet ilyen megoldás, ilyen szinten már nem értek hozzá).

Nagy fekete lyukakkal viszont az a baj, hogy ezek nem csak úgy magukban, a semmi közepén fordulnak elő, hanem jellemzően aktív galaxismagok közepén. Egy ilyen fekete lyuk állandó anyagutánpótlást kap az őt körülvevő galaxisból, és ennek az anyagnak a beesése során felszabaduló gravitációs helyzeti energiának nem elhanyagolható része felszabadul, az akkréciós korong fűtésére és a nagy sebességgel kidobódó anyagnyalábok gyorsítására fordítódik. A több százezer, millió fokra felhevült akkréciós korong kemény röntgensugárzást bocsát ki, a csillagközi anyaggal ütköző, esetenként a fénysebesség negyedével kilövellő nyaláb pedig gamma-felvillanásokat és (a galaxistól távolabb) rádiósugárzást kelt, amely milliárd fényévekről is észlelhető. A lényeg, hogy egy ilyen fekete lyuk környéke nem olyan hely, ahol ember bármilyen rövid ideig képes lenne tartózkodni, nem hogy tartósan megtelepedni.

De ha el is fogadnánk, hogy a film kedvéért van egy alkalmas fekete lyuk a semmi közepén, körülötte keringő bolygókkal, akkor is: honnan kapják ezek a fényt, hőt? Hogy jutnak le ezekhez a bolygókhoz a fekete lyuk potenciálvölgyének a mélyére a kémiai rakétáikkal?

A film vége és a nagy csavar az időn átnyúló gravitációról meg a szeretet erejéről pedig végképp butaságba süllyed: ugyan nem kizárható (hiszen végül is nem tudjuk, mi van odabent), hogy a jövendő istenképességű, ötdimenziós utódaink a főhős lányának szobáját fogják újjáalkotni az eseményhorizonton belül, de azért nem is nagyon valószínű.
[/spoiler]
[/spoiler][/spoiler]

[blackronin]

Interstellar

[spoiler=azok kedvéért, akik még meg akarják nézni][spoiler=negatív vélemény lesz]
Nem volt jó. Irtózatosan nagyot akaró, de aztán önmagába gabalyodó torzó.

Igazából legalább három, potenciálisan jó film ígérete benne van (egy dráma a haldokló Földön élő, életkedvét és felfedezés iránti igényét elvesztett emberiségről; egy másik egy családról, akik megpróbálják feldolgozni, hogy az apa elment és az ígérete ellenére talán sosem jön vissza; és egy harmadik, egy merész sci-fi csillagközi felfedezőúttal, egzotikus bolygókkal és fekete lyukakkal), néha láthatunk egy-egy jelenetet belőlük, azonban sajnos mégis csak egy filmen kénytelenek osztozni, így leginkább egymás ellen dolgoznak, a téma- és hangulatváltások egymást gáncsolják. Így fordulhat elő, hogy az amúgy nagyon hosszúnak tűnő, majd' 3 órás játékidő ellenére a film szinte végig kapkodósnak, elnagyoltnak tűnik. A tempóval kapcsolatos problémák olyan súlyosak, hogy a film időnként a saját paródiájába fullad: [spoiler]Rust nyomozó vezeti a terepjáróját egy ismeretlen hely felé, amelynek a koordinátáit egy rejtélyes gravitációs anomália súgta meg neki, elér egy szögesdróthoz, majd egy betonozott pincében találja magát, ahol egy robot vallatja, majd bejön Anne Hathaway, váltanak pár szót, átmennek a szomszéd szobába, ami egy ízléses tárgyaló faborítású falakkal meg zászlóval a sarokban, öltönyös tudósokkal, ott is kérdezgetik pár mondat erejéig, majd kinyitnak egy tolóajtót, és máris ott állnak az rakéta fúvókái alatt (!), majd Michael Caine rögvest közli a főhőssel, hogy ő fogja vezetni az űrhajót, amely az emberiség egyetlen reménysége. (Ezen a ponton valamiért az Evangelion jutott eszembe)
[/spoiler]

De nem is ezért igazán nyomasztó, zsibbasztó élmény a film, hanem azért, mert (és amennyire) erőltetetten nagyszabású és monumentális akar lenni. Az arányérzéknek és visszafogottságnak nyoma sincs: a mondanivalót nem finoman kibontja, hanem az arcunkba harsogja. A szereplők ennek megfelelően alig többek a rendező szócsöveinél: mint sorjás öntvények, buknak ki a szájukon a filozófiai értekezések. Jellemző, hogy a leghitelesebb, legemberibb alakítását (a főhős kislányát) egy gyerekszínész adja. A hangulatot szabályozó potméternek is csak a végállapotait ismeri a rendező: ha érzelmeket kell megjeleníteni, akkor aztán megnyitja a könnycsapot, töményen, premier plánból vett síró emberekkel.

Épp csak megemlítettem eddig, hogy a film amúgy egy sci-fi, de nem tudom tovább visszatartani a bennem élő asztrofizika-nácit. Szegény, a szakirányú diplomájával, kapott volna az alkalmon, hogy itt egy nagy költségvetésű film, ami csillagközi utazásról meg fekete lyukakról szól, ráadásul úgy hirdetik, mint tudományos szempontból kifogástalan, hiteles sci-fit... de csalódnia kellett.

A médiahype, ami szerint a forgatókönyv írásánál a tudományos szempontok voltak elsődlegesek, hogy nem lesz tudományosan megalapozatlan részlet és hogy sosem látott hitelességgel ábrázolják majd a fekete lyukakat, ócska hazugság, ráadásul az először lassan csordogáló, majd előtörő és végül mindent elborító ostobaságok az egész történet alapjait kezdik ki.

[spoiler]Féreglyuk a Szaturnusz mellett - valójában nem nagyon valószínű, hogy van ilyen, főleg ilyen jól viselkedő, hogy nem zavarja nagyon a bolygók, holdak pályáját de azért űrhajóval kényelmesen átjárható, de fogadjuk el, poetic license, kell a sztorihoz.

Egészen plauzibilis, a mai technológiából extrapolálható űrhajó, amelyhez 3 fokozatú rakétával kell a legénységet fellőni és két évig tart az út a Szaturnuszhoz, eddig oké. De a féreglyukon áthaladás után az űrhajó varázsképességekre tesz szert: a leszállóegységek többször is fel-le szállnak a bolygófelszínekre, és a bolygók közötti utazás, pályamódosítások is elhanyagolható időt vesznek igénybe.

A főhősök útja előtt már 12 egy emberes küldetést indítottak ígéretes bolygókra a féreglyukon túlra - a valóságban egy emberes küldetéseket sosem indítanának, mert nagyon kevéssé hatékony, cserébe kockázatos.

A célrendszer három bolygója egy óriási fekete lyuk körül kering. Ezzel már nagyon sok probléma van.
Fekete lyukból alapvetően kétféle fordul elő a természetben: csillag-eredetű (azaz nagytömegű csillag összeomlása után hátramaradó), az ilyennek a tömege néhány vagy legfeljebb néhány tucat naptömeg, illetve a galaxisok közepén elhelyezkedő szupermasszív fekete lyukak, amelyek tömege néhány milliótól néhány milliárd naptömegig terjed. (Illetve egyesek szerint a gömbhalmazok középpontjában előfordulnak egy közbenső, ezer-százezer naptömegű populáció tagjai is, de ezek létezésére tudtommal nincs egyértelmű bizonyíték) A fekete lyukaknak van egy nagyon intuícióval ellentétes tulajdonságuk: a méretük a tömeggel lineárisan növekszik (a közönséges égitestek mérete ugye a tömeg köbgyökével arányos). Számszerűen, a lyuk mérete néhányszor 10 km a csillageredetű esetben és millió-milliárd km a szupermasszív lyukakra.

A filmben látott fekete lyuk vizuálisan egyik esetre sem illeszthető, de bármelyiket próbáljuk erőltetni, súlyos problémákba ütközünk.

A kistömegű fekete lyukakhoz közel az árapályerő (ami ugye a gravitáció inhomogén volta miatt lép fel) miatt nem lehetségesek a filmben látott manőverek: már jóval az eseményhorizont elérése előtt széttépné nemhogy a körülötte keringő bolygót, de az űrhajót és utasait is. Arról nem is beszélve, hogy a relativisztikus korrekciók nem is olyan egyszerű egy fekete lyuk körül keringeni: 3 Schwarzschild-sugár alatt a pálya nem stabil, azalatt nem sokkal pedig már állandó gyorsítással sem lehet fenntartani a magasságot. Ez kizárja az olyan alacsony pályát, amilyen a filmben emlegetett mértékű idődilatációhoz szükséges (legalábbis nem forgó lyuk esetén, forgó lyuk esetén állítólag létezhet ilyen megoldás, ilyen szinten már nem értek hozzá).

Nagy fekete lyukakkal viszont az a baj, hogy ezek nem csak úgy magukban, a semmi közepén fordulnak elő, hanem jellemzően aktív galaxismagok közepén. Egy ilyen fekete lyuk állandó anyagutánpótlást kap az őt körülvevő galaxisból, és ennek az anyagnak a beesése során felszabaduló gravitációs helyzeti energiának nem elhanyagolható része felszabadul, az akkréciós korong fűtésére és a nagy sebességgel kidobódó anyagnyalábok gyorsítására fordítódik. A több százezer, millió fokra felhevült akkréciós korong kemény röntgensugárzást bocsát ki, a csillagközi anyaggal ütköző, esetenként a fénysebesség negyedével kilövellő nyaláb pedig gamma-felvillanásokat és (a galaxistól távolabb) rádiósugárzást kelt, amely milliárd fényévekről is észlelhető. A lényeg, hogy egy ilyen fekete lyuk környéke nem olyan hely, ahol ember bármilyen rövid ideig képes lenne tartózkodni, nem hogy tartósan megtelepedni.

De ha el is fogadnánk, hogy a film kedvéért van egy alkalmas fekete lyuk a semmi közepén, körülötte keringő bolygókkal, akkor is: honnan kapják ezek a fényt, hőt? Hogy jutnak le ezekhez a bolygókhoz a fekete lyuk potenciálvölgyének a mélyére a kémiai rakétáikkal?

A film vége és a nagy csavar az időn átnyúló gravitációról meg a szeretet erejéről pedig végképp butaságba süllyed: ugyan nem kizárható (hiszen végül is nem tudjuk, mi van odabent), hogy a jövendő istenképességű, ötdimenziós utódaink a főhős lányának szobáját fogják újjáalkotni az eseményhorizonton belül, de azért nem is nagyon valószínű.
[/spoiler]
[/spoiler][/spoiler]

És még azt hittem, hogy én vagyok az, aki mindent vérremenően túlelemez... 

Egyébként biztosan nem írtál hülyeségeket (köszönhetően a benned élő asztrofizikai nácinak  ), de szerintem egy kicsit túl komolyan vetted ezt az Interstellar-t.
A filmnek van egy üzenete, felhoz egy-két elgondolkodtató dolgot és ennyi (+ vizuális élmény).
Sokaknak (saját tapasztalat) még ez is túl sok volt, csak bután bámulták a vásznat.
Képzeld el, hogy mi lett volna ha a te általad felvázolt dolgokra mind odafigyelnek...
Kompromisszumot kell kötni sajnos.

[chilip]

...még ez is túl sok volt, csak bután bámulták a vásznat.
Képzeld el, hogy mi lett volna ha a te általad felvázolt dolgokra mind odafigyelnek...
...

ha odafigyelnek rá a többség ugyanúgy bután bámulta volna a vásznat csak a kisebbség meg nem hőbörgött volna rajta

[Zelda]

Interstellar
Hát igen ezt is megnéztük. Én szeretem az űr témát, érdekelnek a csillagok és minden ehhez kapcsolódó, de nem olyan mértékben, mint kiku-t.  Szóval végül is sikerült a nagy részét lenyelnem, egyedül az 5. dimenziós jelenetből, a hirtelen megvilágosodásból (ha már itt vagyok mindent tudok), és ennek a dimenziónak az alkotóiról című fejezeteket tartom akkora orbitális baromságnak, hogy nem tudtam feldolgozni. A film zenéje egyébként tetszett, csupán azért vagyok mérges, hogy rendszeres időközönként szó szerint kitakarta a szereplők szövegét. A látvánnyal nem volt gondom. A spontán baromságok pedig bár feltűntek, hát hajlandó vagyok szemet hunyni felettük. Nincs olyan, hogy tökéletes alkotás, szóval nem is várok el ilyesmit. A filmrendező pedig csak addig tudja alkalmazni a tudományos javaslatokat, amíg megérti őket. Mert ugyebár, ha nem értesz valamit, duplikálni sem tudod azt maradéktalanul.

[NLZ]

A fekete luk készítési videóban azt mondta Nolan, hogy ha neki nem tetsző eredményt kapott volna, akkor megváltoztatta volna. Valsz ez történt a többi tudományos alappal.

[Zelda]

Ezt most találtam 
Még a HVG is ezt tárgyalja: Interstellar tudomány
Szerintem egyébként a Nolan fivérek közül Jonathan jobb rendező, legalábbis a mostani sorozatáért (Person of interest) én teljesen meg vagyok veszve. (De ez csak az én véleményem.) Ez a cikk pedig egész épkézláb ahhoz képest, hogy milyen szutykokat írnak már a HVG-n is.

[Leara]

Nekem vegyes érzéseim vannak az Interstellarral kapcsolatban. Tény, hogy a látvány nagyon jó volt és csak bámultam a moziban, de a végére sajnos pont azt hozták ki belőle, amit reméltem, hogy nem fognak. Az elején annyira kiemelték ezt a szálat, hogy nem tartott sokáig kisakkozni, hogy mit akarnak ebből kihozni. Kb. ugyanazok zavartak a leginkább, mint Zeldát .

Vajon így jobb lett volna a film (vigyázat, spoilerek)? Bár a 10. pont nekem nem hiányzott. Fórumokon már olvastam ezekről a különbségekről, azokon talán még többet felsorolnak, mert a neten valahol fent van a korábbi forgatókönyv.

[noriko]

ejj azok a sunyi kínaiak és robotjaik!

vicces egyébként, mert engem pont olyan dolog zavart a filmben, ha már fel kell hozni valamit, amit eddig még nem említettetek [spoiler]akkor hogy is lett volna az a B terv??? valaki elmagyarázhatná, hátha akkor megérteném, hogy hogy gondolták, hogy egy felderítő járművel fellőnek egy rakás fagyasztott embriót az ismeretlenbe, és elégedetten hátradőlnek, hogy kész a B-terv. [/spoiler]

[NLZ]

[spoiler]Hát a B tervet a csaj elkezdte a végén, szal lerakta az üvegházakat és elkezdte termeszteni az emberi palántákat. [/spoiler]

[Zelda]

Azért azt a Spielberg féle változatot szívesen megnéztem volna...

[Próféta]

Utóélet (2014)
port.hu

Főszereplőnk az akaratgyengeség és befolyásolhatóság szobra, az elvárásoknak megfelelni képtelen fiú, akinek teljes életét a mintapolgár apa irányítja. Mikor az említett édesapa váratlanul meghal, a srác nehezen találja a helyét az életben, és mindenhol apja tekintetét érzi magán. Amit a játékos filmnyelv teljesen szó szerint ért: a halott apa jelenléte jó pár poént szolgáltat.

Néhány új magyar filmről csupa jót hallani, és ez is közéjük tartozik. Katarzisra nem kell számítani, de jó karakterrajzra és üdítő humorra igen.
Nézzétek meg a trailert!   



Dögkeselyű (1982)
port.hu

Feszült, érdekfeszítő krimi a kisemberről, akinek a feje fölött összecsapnak a hullámok. Az adósságokkal és válással küzdő taxisofőrnél akkor telik be a pohár, amikor a maradék pénzét is ellopják; bár kétségbeesetten (és egyébként egész ügyesen) igyekszik a kezébe venni az események irányítását, innen már csak lefelé vezet az út... 

Egészen kiváló film; különösen hatásos az a bizonyos utolsó döntési pont, ahol egy beszólás mindent megváltoztat. Valahol mesélték azt nekem, hogy a magyar krimi az 1982-es Dögkeselyűvel kezdődik, és utána a következő állomás a 2008-as A nyomozó...



Ha már magyar filmek: harmadszorra is nagyon tetszett a Gyula vitéz télen-nyáron című alkotás.

[Nakedape]

Utóélet (2014)
port.hu

Főszereplőnk az akaratgyengeség és befolyásolhatóság szobra, az elvárásoknak megfelelni képtelen fiú, akinek teljes életét a mintapolgár apa irányítja. Mikor az említett édesapa váratlanul meghal, a srác nehezen találja a helyét az életben, és mindenhol apja tekintetét érzi magán. Amit a játékos filmnyelv teljesen szó szerint ért: a halott apa jelenléte jó pár poént szolgáltat.

Néhány új magyar filmről csupa jót hallani, és ez is közéjük tartozik. Katarzisra nem kell számítani, de jó karakterrajzra és üdítő humorra igen.
Nézzétek meg a trailert!   



Dögkeselyű (1982)
port.hu

Feszült, érdekfeszítő krimi a kisemberről, akinek a feje fölött összecsapnak a hullámok. Az adósságokkal és válással küzdő taxisofőrnél akkor telik be a pohár, amikor a maradék pénzét is ellopják; bár kétségbeesetten (és egyébként egész ügyesen) igyekszik a kezébe venni az események irányítását, innen már csak lefelé vezet az út... 

Egészen kiváló film; különösen hatásos az a bizonyos utolsó döntési pont, ahol egy beszólás mindent megváltoztat. Valahol mesélték azt nekem, hogy a magyar krimi az 1982-es Dögkeselyűvel kezdődik, és utána a következő állomás a 2008-as A nyomozó...



Ha már magyar filmek: harmadszorra is nagyon tetszett a Gyula vitéz télen-nyáron című alkotás.

hm köszi az útólélettel már szemezek egy ideje, viszont a dögkeselyű az új ötlet, a nyomozót meg nagyon szerettem (ismételni is kéne) úgyhogy egy próbát megérhet!

[szpeter]

Dögkeselyű (1982)

és ne felejtsük el a meghökkentően erős társadalomkritikát, ami egy 82-es filmtől elég meglepő h átment a rostán. Kezdve az állampolgáron segíteni nem akaró rendőrtől a diplomás taxisofőr karakterén át a sivár belső terekig. És persze az, hogy az az x ezer összeg élet-halál kérdést jelenthet valakinek. (nem tudom mennyi volt, talán tízezer)

Nálam A nyomozó nem igazán hozott hasonlóan átütő élményt, de lassan megér egy újranézést, hátha. Csak olyan lassúú a tempó benne, a dialógusok viszont jófélék.

Utóélet (2014)

Yapp, a VAN valami... után 2. megnézendő magyar film a listán.

[chilip]

http://www.origo.hu/filmklub/blog/elozetes/20141128-itt-az-uj-star-wars-film-elso-elozetese-star-wars-az-ebredo-ero-j-j-abrams-harrison-ford.html

I just leave this here~
[spoiler]fénypallos xD[/spoiler]

[Cloud]

Az a kard.

És még meg is magyarázzák vérvanok hogy kell az a keresztvas, mert ha elcsúszik egymáson a két kard, az védi meg a használóját. De bazze két kis kiálló szarból jönnek ki a sugarak, ha lecsúszik egymáson a két kard akkor pont azt a két bizbaszt is levágja, meg vele együtt a forgatójának a kezét.

[NLZ]

Én eddig úgy tudtam, hogy két fénykard nem csúszik el egymáson.

[Cloud]

Én eddig úgy tudtam, hogy két fénykard nem csúszik el egymáson.

Mondjuk hja, ez meg a másik.

[Próféta]

Én eddig úgy tudtam, hogy két fénykard nem csúszik el egymáson.

Miért, tapadnak? :O

[kikuchiyo]

Igen.

[Fazék]

ejj de rosszmájúak vagytok. sztem kúl:
[spoiler][/spoiler]

[NLZ]

ejj de rosszmájúak vagytok. sztem kúl:
[spoiler][/spoiler]

Ám most belegondolva hasznos lehet egy ilyen, ha kombinálják a ki-be kapcsolgatással. Kikapcsolod az elülsőt, blokkolod a hátsóval, visszakapcsolod, és máris megkerülted a védelmét.

[Cloud]

Interstellar

Lehet szidni, de nekem ez:

[SaiyaGin]

ejj de rosszmájúak vagytok. sztem kúl:
[spoiler][/spoiler]

Ám most belegondolva hasznos lehet egy ilyen, ha kombinálják a ki-be kapcsolgatással. Kikapcsolod az elülsőt, blokkolod a hátsóval, visszakapcsolod, és máris megkerülted a védelmét.

[Zelda]

Hasonlóan vegyes érzelmekkel várom azt a SW 7-et. 
Más:
Időhurok (Predestination)
Az egész film egy hatalmas time loop, se eleje, se vége. Jó kis 10 órás youtube video lenne belőle...
Na komolyra véve a témát, egy hatalmas fektetett nyolcas jutott róla eszembe, de mélyen el is gondolkoztatott ez a darab. A magyar szinkront viszont szokás szerint mellőzni, mert borzalmas, 10 percig bírtam, aztán visszatértem a már megszokott eredeti nyelvű filmnézéshez. Nekem tetszett.

[chilip]

https://www.youtube.com/watch?v=v93Jh6JNBng

Star Wars: Episode VII Trailer - George Lucas' Special Edition

[NLZ]

https://www.youtube.com/watch?v=v93Jh6JNBng

Star Wars: Episode VII Trailer - George Lucas' Special Edition

Jaj

[Zelda]

https://www.youtube.com/watch?v=v93Jh6JNBng

Star Wars: Episode VII Trailer - George Lucas' Special Edition

Jaj

Jaj én sírok 

[Fazék]

még a témához képek:
[spoiler][/spoiler]
[spoiler][/spoiler]