Melyik animét láttad legutóbb? Hogy tetszett?

[Zsiga]

[spoiler]... aztán ami utána történt ááááá nekem fájt  [/spoiler][/color]

Az szerintem már nagyon eltúlzott volt... Ha Kaname így halad tovább, lehet, hogy őt fogom legidegesítőbbnek találni az FMP-sorozatokból.

Miért, eddig kit tartottál a legidegesítőbbnek?

Preda: Persze, voltak a TSR-ben is humoros részek, de inkább a komolyabb dolgok domináltak, a Fumoffu-hoz képest mindenképp.

[Edina-chan]

Prétear.
Nagyon tetszett benne minden (főleg a bishounenek XD), szerintem érdemes megnézni,csak 13 részes.

[via_mala]

Juuni Kokki - Twelve Kingdoms
A napokban néztem meg ezt a félbeszakított, eredetileg 68 részesre tervezett, de csak 45 részt megélt sorozatot. Eleinte nem értettem, hogy egy ilyen jól megkonstruált fantasy világban játszódó, érdekes karaktereket felsorakoztató, érdekes történetű animét miért hagytak félbe az alkotók. Tény, hogy a fenti jelzők mind igazak erre a sorozatra, és az animációra valamint a design-ra se lehet panaszunk, mivel a Studio Pierrot nagyon hangulatos képi világot hozott össze, korrekt mozgásokkal, hátterekkel és színvilággal. De! De a sok jó mellett ott van egy nagyon csúnya, de animéknék többé-kevésbé már mexokott húzás, amely a filler epizódoknál is bosszantóbb tud lenni, mégpedig a recap! Jópár animét láttam már, és nem hittem volna, hogy ez sikerülhet, de a hírhedt Wolf's Rain 15-18. epizódokat ez a sorozat letaszította egy kétes dicsőséget jelentő trónról; számomra jelenleg a Juuni Kokki a "recap-király".

Szóljunk néhány szót a történetről is. A főhősnő --Yoko Nakajima-- egy átlagos iskoláslány (jajjnemármegintcsakeztne!  ), aki mindenkinek igyexik megfelelni, semmit olyat nem tesz, amivel mások rosszallását kiválthatná. Így aztán a szülei, tanárai, osztálytársai mindannyian kedves, jólnevelt, szorgalmas, ésatöbbi lánynak tartják. Egy napon aztán (ki hitte volna hatalmas fordulatot vesz az élete. Az iskolában egyszercsak a semmiből ott terem egy hosszú, platinaszőke hajú, komoly férfi --Keiki--, minden különösebb előzmény nélkül térdre borul előtte, és hűséget esküszik neki mint királynőjének, és hogy soha nem hagyja el a trónját. Ezen kívül megkéri, hogy engedje, hogy megvédje őt, amibe a zavarodott lány bele is egyezik. Egy-két extraordinális madárral vívott csetepaté után Yoko egy idegen világban találja magát 2 osztálytársával egyetemben, egy világban, ahol az emberek idegen nyelven beszélnek és ahol őket megvetik, sőt mi több halálos ellenségnek tekintik. Nincs mit tenni menekülniük kell, de hamarosan elszakadnak egymástól, és külön-külön próbálnak meg boldogulni. Innentől kezdve rengeteg drámai fordulat, árulás, önmarcangolás és harc következik, miközben szépen kibontakozik a Tizenkét Királyság világa is, amely mint említettem nagyon szépen ki van találva, és kellemesen összetett. Ebben a világban, ha kicsit ambíciózusabb alkotók kezébe kerül, én akár egy 100+ részes saga-t is el tudnék képzelni. A valóságban azonban a 12 birodalomból a 45 rész alatt összesen kettőt ismerhetünk meg igazán alaposan, még kettőt-hármat felületesen, a többiről meg csak elejtett félmondatokat hallhattunk, vagy még annyit sem. 
A 20. és 30. epizódok között kezd toxikus mértékűvé válni a fentemlített krónikus recap betegség, ami gyakorlatilag megöli a hangulatot, és derékbatöri az anime ritmusát, nem beszélve persze arról, hogy mennyi mindent el lehetett volna mesélni közben a többi birodalomról. Valóban rengeteg alapfogalom van -- istenek, királyok, Kirin-ek (saiho, taiho), fél-emberek, halhatatlanság, Shoku, és még vagy 20 elengedhetetlen definíció és jónáhány összefüggés, amelyek együtt egy szép, logikus világot alkotnak --, amelyeket meg kell ismerni, és be kell fogadni ahhoz, hogy élvezhető legyen az anime, de a folytonos súlykolásuk kissé kiábrándító, bár lehet, hogy ha heti egy-egy részt láthattam volna csak belőle, akkor nekem is jól jött volna az emlékeztető. Viszont ez nem mentség a recap epizódok töménytelen számára, sokkal konstruktívabb módon is lehetett volna segíteni a fogalmak memorizálását.

Összefoglalva: egy nagyon jó fantasy sorozatnak induló animéről van szó, amiből ha a fölösleges epizódokat kidobálva egy kb. 26 részesre karcsúsított változatot faragtak volna, akkor egy igazi klasszikus mű lehetett volna, így viszont csak egy hullámzó élvezeti értéket biztosító, és így végső soron csalódást okozó, befejezetlen kult anime marad a szememben.
Szerintem: 6/10

[Araki]

Az egész úgy kezdődött, hogy megnéztem a Mayumi Yamaguchi által szinkronizált szereplőket, és meglátva Forte Stollen neve mellett a Galaxy Angel nevezetű animét, úgy gondoltam, hogy ez érdekesen hangzik, és eldöntöttem, hogy ezt ha törik, ha szakad, megnézem. Így aztán kezdődött a rinyálás, hogy valaki töltse má le. Végül egyik felét Didico, másik felét SpawnOfHell biztosította nekünk, ezért most szeretném megköszönni nekik a sok fáradalmat, hála nekik, megismerhettem azt a művet, amely később egyik nagy kedvencemmé vált. Habár a címe alapján valami komoly animére számítottam, pont az ellentétét kaptam vissza. Nézzük csak!
Nos... adott öt lány, mindegyik más-más tulajdonságokkal; a szerencséjéről híres Milfeulle Sakuraba, aki imád sütni-főzni, az örök szerelmes Ranpha Framboise, ki szeret gyúrni, a kissé agresszív Forte Stollen, aki rajong a fegyverek iránt, a kosztüm-mániákus Mint Blamanche és az istenhívő Vanilla H, ki az anime összhosszán belül kb. 10 mondatot szól... ők a galaxis kellős közepén egy űrhajón laknak, és a hadseregnek dolgoznak. A küldetéseiknek megfelelően bolygóról bolygóra, illetve galaxisról galaxisra vándorolnak.
Lehet, hogy most ez így komolynak hangzik, de félreértés ne essék: véleményem szerint az anime célja, hogy kifigurázza a science-fiction témájú műveket, mivel annyi eszetlen baromságot, mint amit itt összehordanak, sehol másutt sem láttam még... hiába az a négy széria, egyik részben sem történik semmi előrelépés, és a szereplők sem fejlődnek jellemileg. Éppen ezért olyanok számára tudnám ajánlani, akiknek elege van a szürke hétköznapokból, és szeretnék akár csak 12 percre is elfelejteni a problémáikat, miközben kikapcsolják az agyukat. Ez az anime képes volt arra, amire sok másik nem: nem egy epizód után még mindig könnyeztem a röhögéstől...
Sajnálom, hogy vége, de mondjuk a harmadik széria 52 részes, és mi csak 26ot láttunk belőle, a többi nincs meg, de sebaj, valahogy majd azt is beszerezzük.      

[Member]

Az előzőekhez annyit, hogy érdemes kihagyni az első szériát, ott még visszafogták magukat (gondolom, féltek, hogy mi lesz, ha a kisgyerekek ezt nézik), de a 2. és főleg a 3. + a 4. eleje (a vége annyira már nem tetszett) garantáltan legyilkolja azt a kevés agysejtünket is.

[kikuchiyo]

via_mala találta ezt a... dolgot egy eldugott torrent-gyűjtőhelyen.

Az imdb-n kommentelő olvtárs Miyazakit emleget, meg mesterművet, hát az előbbihez egészen biztosan semmi köze ennek a korai, 1973-as alkotásnak, és az utóbbihoz is csak vitatható módon. Az már igazabb megállapítás, hogy az alkotói el akartak szakadni a Disney által diktált "egyszerű, gyerekes történet, teljes animáció, nagyon jó vagy nayon rossz szereplők" stílustól, ez olyannyira sikerült nekik, hogy a végeredmény inkább emlékeztet az animáció-szakos hallgatók "majd én megmutatom nekik, mi az a művészet!" jellegű diplomafilmjeire, amiket a TV2-n lehetett néha látni műsorzárás előtt.
Tény, hogy érdekes az anyag, néhol egészen kiemelkedő vizuális megoldásokat alkalmaz, de azért nem néznék ilyet minden nap. Elvont, na. Az Angel's Egg vagy a Mind Game ehhez képest délutáni matiné.
Íme egy értelmes review, illetve a torrent.
Sajnos a beszerezhető változat képminősége nem éppen a legtökéletesebb, és a hozzávaló felirat is használhatatlan. Érdemes az első 7 percet áttekerni.

Csak bátraknak ajánlom. Ja, majd elfelejtettem: csak 18 éven felülieknek!

[kikuchiyo]

Már amikor megláttam a TT-n és elolvastam a leírását az anidb-n, megfogalmazódott bennem az ítélet: "vacak EVA-klón, lolikkal".
Aztán sajnos győzött a kíváncsiság, megnéztem, de mint kiderült, teljesen igazam volt.
Valami idegen nanoizé letámadta a Földet, emberek és kontinensek fele megsemmisül... tekerjünk oda, hogy építettek végső fegyverként három exoskeletont arra az esetre, ha az idegen izé visszatérne, és ezt - micsoda kreativitás! - gyerekek, méghozzá lolik vezetik, testhezálló plug suitban! Zseniális, innentől már csak jó lehet.
Az első negyedórában a főhős lányokat láthatjuk fürdőruhában alulról és felülről, egyenruhában közelről, vagy zuhanyzás közben távolról, majd az idegen izé visszatér, a három loli beöltözik a plug suitba, kilövik őket a hajóról, néhány percig lövöldöznek, legyakják az idegen izét, majd kapunk még pár perc fürdőruhás fanservice-t a végére. Ennyi.
Az Agent Aikához tudnám talán hasonlítani (hej, régi szép idők, amikor még a VOX-ról vettem fel animéket videokazettára), de abban legalább volt humor, ebben meg még az sincs. Egyszóval: eldobható szemét.

[Cobra]

PaTkány pont most írt az Aoi-os blogba erről

[kikuchiyo]

olvastam, csak nekem kevésbé tetszett, mint neki.

[SaiyaGin]

WC...

 

[via_mala]

WC...

 

Az első résznél tartasz? Még semmit sem láttál! Olvasd el a mangát is, az sem hosszú!

[Bishop]

Megnéztem az X-et,azt hiszem bemutatni nem kell,de pár személyes véleményt azért megosztok.Elösször is,a zene úgy ahogy van tökéletes,ez az első anime ami ilyen érzelmeket váltott ki belőlem amikor,[spoiler]amikor Sorata mint kedvenc karakterem meghalt[/spoiler],mint ha személyes ismerősöm lenne,a történet érdekes,de a végére kicsit megkavarták,bár talán épp ez volt a lényeg.A grafika eltekintve a V-alaku arcvoktól tetszet,a Divine sword nagyon tetszett.A karaktereket,egy két kivétellel mindegyiket kedveltem,egyszóval jó volt

[Próféta]

Megnéztem az X-et

Nagyon helyes, örülök, hogy tetszett, de nem kéne lespoilerezni, hogy mi történik a kedvenc karaktereddel. Javítsd!

Edit: köszi 
A zenéje pedig tényleg nagyon jó; ajánlom, hogy mindkét OST-t szerezd be...

[Bishop]

tessék,és bocs

[Ramiz]

Az Agent Aikához tudnám talán hasonlítani (hej, régi szép idők, amikor még a VOX-ról vettem fel animéket videokazettára), de abban legalább volt humor, ebben meg még az sincs. Egyszóval: eldobható szemét.

Jah... Goldenboy meg Agent Aika, animés kezdő lépések (cicik rulez!)

[kikuchiyo]

Hehh, az Aika német szinkronnal volt meg, az összes többi, amit a VOX-ról vettünk fel, eredeti hanggal ment, kivéve ezt. A lüke testvérem meg bevitte egyszer németórára, mivel a tanárnéni megengedte, hogy nézzenek német nyelvű filmeket okulásképpen.

[kikuchiyo]

Kemonozume #4: múltbanézős rész volt. Szerencsére van róla blog, így nem kell feleslegesen növelnem a csuklóalagút-szindróma kockázatát. Ami kissé zavart ezzel a résszel kapcsolatban, az az, hogy a rajzstílust igen nagy lépést tett visszafelé, sokkal normálisabb, mondhatni átlagos lett, szinte nyoma sincs az előző részek izgalmas, vibráló alakjainak és a modern műalkotásnak tetsző háttereknek.
Remélem, ez csak időleges, és csak a flashbacket akarták vizuálisan is elkülöníteni.

NHK #8: Egyszerre vicces és nagyon zavaró ez a sorozat. Az ember túlságosan is magára ismer a főszereplőben, ami nem egy kellemes érzés.
Az előző epizód nagy sokkja az volt, hogy az egyetemről kirúgott, lolipr0nót nézegető, emberek közé három éve nem járó semmirekellő szerencsétlen "főhőst" hirtelen felhívta az anyukája, hogy meglátogatja, és majd jól elbeszélgetnek a jövőről. Hősünk persze csípőből hazudott: de, van állása egy jól menő számítógépes cégnél, és igen, barátnője is van és már az esküvőn gondolkodnak. Szerintem a legtöbben jól ismerik ezt a helyzetet: először kis hazugságok vannak, aztán azokat leplezendő jönnek az egyre nagyobb hazugságok. A végén győzze az ember jóvá tenni, vagy borul az egész, mint Satou-kun anyukája elé a rejtegetett p0rnóújságok. És végül csak elhangzott a rettegett mondat: "Fiacskám, te ilyesmiket olvasol?"

[via_mala]

Genshiken - The Society for the Study of Modern Visual Culture
A Genshiken klub tagjainak életét a "manga - anime - video játékok" triumvirátus alapozza meg, minden gondolatuk ekörül forog, és órákig tudnak beszélni egy külső szemlélő által tök-érdektelen epizódról is, kifejtve annak minden részletét, és körüljárva minden irányból, kielemezve minden aspektusát. Mindezt persze óriási lelkesedéssel és 7/24-es időosztásban. A Genshiken a legelvetemültebb otakuk gyűjtőhelye, azoké, akik nem akartak belépni sem a Manga sem az Anime klubba, mert nem akarták magukat efféle műfaji korlátok közé beszorítani, és mert azokban a klubbokban semmi reményt nem láttak arra, hogy erotikus doujinshi mangákhoz hozzáférjenek. Általános megvetés alanyai, viszont ők --nem kevés pátosszal fogalmazva-- úgy vélik, hogy ez a kifejezési forma már olyan mértékűvé nőtt, hogy a japán nép önnálló szubkultúrájaként igenis érdemes tanulmányozni azt, és erre a célra külön klubbot fenntartani. A külső szemlélő persze csak azt látja, hogy álló nap meséket néznek, nyüstölik a gamepadot, pornó-képregényeket gyűjtenek, röhejes mecha-modell-eket rakosgatnak össze, de nem mutatnak fel semmi érdemlegeset, a klub csak álcája az alantas ösztönök kiélésének és a henyélésnek. Ezt a kialakult negatív képet próbálja ez a sorozat némileg megváltoztatni, bár kétlem hogy eljutna azokhoz, akik a témáról ilyen módon vélekednek.
Az anime szerintem csak haladó animéseknek érdekes, csak azok tudnak jól mulatni rajta, akik felismernek valamit magukból, és persze képesek önkritikára, anime-idegenek (AI) ugyanolyan marhaságnak tartanák, mint a többi animét. Újabb rossz pont lehet AI-knek, hogy vajmi kevés története van ennek a sorozatnak, igazi mindennapi életet bemutató (Slice of Life) jópofa ökörködés, nincs is igazi főszereplő, viszont határozottan érzékelhető a jellemfejlődés több fronton is -- főleg az otaku-undoros, de otaku-barátja miatt a klubba kényszerült, s ezért ambivalens érzésekkel küzdő Saki-san oldaláról. Mindezt az alkotók megfűszerezték egy csipetnyi drámával, amitől még kellemesebb a kiváltott élmény-érzet.
Az intro alatt szóló zene átlagon felüli, az outro zenéje kellemesen andalító, az "aktív" klubbszobát mutató képsor pedig ötletes.
Szerintem: 8/10
[spoiler]Ui.: Hosszú évek óta tartó anime-nézésem ellenére sem tartom magamat otaku-nak, és ebben a nézetemben ez az anime megerősíteni látszik, hiszen nem járok klubbokra, vetítésekre, mítekre, és többször is előfordult már, hogy hetekig nem néztem animét -- és még csak nem is szenvedtem miatta, anime alapú játékokkal sem nyomulok, és nem "használok" doujinshi mangákat, viszont szeretek animéket, mangákat nézni, elemezgetni, róluk beszélgetni - mint az látható is. [/spoiler]

[Ramiz]

[spoiler]Ui.: Hosszú évek óta tartó anime-nézésem ellenére sem tartom magamat otaku-nak, és ebben a nézetemben ez az anime megerősíteni látszik, hiszen nem járok klubbokra, vetítésekre, mítekre, és többször is előfordult már, hogy hetekig nem néztem animét -- és még csak nem is szenvedtem miatta, anime alapú játékokkal sem nyomulok, és nem "használok" doujinshi mangákat, viszont szeretek animéket, mangákat nézni, elemezgetni, róluk beszélgetni - mint az látható is. [/spoiler]

Sajnos ez gyenge kifogás, bőven otaku vagy te is, még ha nem is a Genshiken-es keményvonalas, őrült kategóriából. A blogodat meg tessék frissítgetni.

[sirtomi]

Golgo 13 The Professional


1983 as anime, ami elsők között használt CGI-t!!!
Hogy miről is szól? Egy bérgyilkosról, hidegvérű kőkemény bűnözőről aki a legjobb a szakmájában. Egy nap kap egy megbízást hogy ölje meg a multimilliárdos olajmágnás egy szem szeretett kisfiát. A befolyásos és gazdag apa mindent megtesz annak érdekében hogy bosszút álljon a fián. Golgo 13 egy igazi oldschool anime, régi vágású, jazzes noiros beütés, szex, fegyverek és hidegvérű gyilkolások. A megvalósítás is hű nyolcvanas oldschool, elnagyolt autós üldözések, bunyók és pisztolypárbajok. Igazi felfrissülés, régi jó akciófilm amolyan igazi. Nekem nagyon de nagyon tetszett, bár zusammen puszta szórakozásnál nem nyújt többet de pompás kis film!!!  Ramiz, valahogy van 1 olyan érzésem hogy neked tetszene

Jó a leírás! Én is nagyon élveztem és még mindig emlékszem rá, pedig már jópár éve volt hogy láttam

[Próféta]

TeXhnolyze 1. újranézés
Na így másodszorra már sokkal jobban értette és átláttam az összefüggéseket, valamint több idő maradt elmélkedni. Ami nem változott: nagyon kecses a forgatókönyv, a rendezés. Ahogy az elején a borongós hangulattal, lappangó feszültségekkel, néma tekintetekkel pótolják a cselekmény és párbeszéd szinte teljes hiányát, az mesteri. És később, az izgalmasabb történésekk közt még fokozni is tudják az élményt.


Suzumiya Haruhi no Yuuutsu
Ebbe a sorozatba csak amiatt kezdtem ele, mert érdekelt, hogy mekkora buli úgy nézni egy sztorit, hogy random(*) sorrendben adják le a részeket. Aztán kiderült, hogy jó ez! Nem semmi teljesítmény, hogy egy school drama/romance/comedy engem, mint műfajidegen nézőt a képernyő elé tudjon szegezni, és a shift+del kombináció elsütését 13+1 epizódon keresztül meggátolja. Azt pedig végképp nem értem, hogy sikerült megnevettetnie; mert én egyedül, monitor előtt, karosszékemben ülve igen nehezen hahotázok fel (ezért is vagyok műfajidegen, az ilyen shuffle jellegű dolgokat undorodva taszajtom el magamtól). Márpedig ezen jó nagyokat kacarásztam, amekkorát a ΠΛΑΝΗΤΕΣ óta semmin (a PA újranézés nem ér). Talán az lehet mögötte, hogy a humora nem az Azumanga/Full Metal Panic!/Halé+Guu/Slayers/... vonalon mozog, hanem... sokkal érettebb, igazibb humor imho (sértődések elkerülése érdekében maradjunk annyiban: az én szívemhez közelebb álló); és elborult otakuhumornak ugyan elborult otakuhumor (Yuki...), de egyszerre cinikus, önkritikus és a saját észjárásomhoz hasonló ("Freud would have a field day with this!"  ÁÁÁÁÁÁÁ ) is.
Röviden: minden előítéletem ellenére tetszett... persze nem táncolnám el az outro-t, nem gyártanék tucatnyi Mikuru Beam! videót, stb. Érdemes elolvasni, mit írt róla Rage; igaza van az eredetiség (szerintem nem teljes) hiányában, valamint hogy agyon van hypeolva és az otakukra utazik; nade én otaku vagyok, engem szórakoztatott, szóval miért szólnám le?

^{(*) Dehogy random. Nagyon gonoszul, hideg számításból, arcukon kaján vigyorral ókumulálták ki a készítők, hogy lehet a legjobban szivatni a néző szegény fejét...}

[Lt. Simoan Blarke]

Love Hina
korulbelul 5 resz utan maradektalanul visszajott bennem az a feeling, amiert anno abbahagytam. vegigneztem, most mar banom, kicsit hazavagott agyilag, es nem tudom, mikorra fogom kiheverni... ha a lovecomedy-s idoszakom kezdetekor ezzel kezdem, talan nem lett volna kinszenvedes vegigmenni rajta, de az Onegai-ok utan nekem ez nagyon keves volt. osszesen egy kerdes maradt bennem: MI A FRANCNAK VAN 3 LYUKA, AMIBOL KEITARO AKART EGYET?! minden fillerbeszelgetesben ez van, hogy "it had three holes, and i really wanted one"... mindenesetre 10es skalan 3at megerdemel, mert neha voltak benne jo zenek.

[SaiyaGin]

Love Hina
osszesen egy kerdes maradt bennem: MI A FRANCNAK VAN 3 LYUKA, AMIBOL KEITARO AKART EGYET?! minden fillerbeszelgetesben ez van, hogy "it had three holes, and i really wanted one"... mindenesetre 10es skalan 3at megerdemel, mert neha voltak benne jo zenek.

Erre már nem emlékszem! Lehet, hogy újra kéne néznem... 

[Shali]

osszesen egy kerdes maradt bennem: MI A FRANCNAK VAN 3 LYUKA, AMIBOL KEITARO AKART EGYET?! minden fillerbeszelgetesben ez van, hogy "it had three holes, and i really wanted one"

Lovecomedy.... 3 luk.... én inkább arra lennék kíváncsi, hogy melyik lyuk kellett neki (; (((((=

[Lt. Simoan Blarke]

Lovecomedy.... 3 luk....

omg... szerintem ez túl durva lenne ahhoz, hogy bekerüljön egy japó lovecomedybe (meg akkor Otohime-nek (vagy hogy hívták ) minek kellett? utolsó előtti rész, "i'll go and look for this three holed thing that you mentioned, later!" )

[Shali]

Lovecomedy.... 3 luk....

omg... szerintem ez túl durva lenne ahhoz, hogy bekerüljön egy japó lovecomedybe (meg akkor Otohime-nek (vagy hogy hívták ) minek kellett? utolsó előtti rész, "i'll go and look for this three holed thing that you mentioned, later!" )

Most erről a South Park Bigger, Longer & Uncut jutott az eszembe, ahol Stan(?) elindul megkeresni a csiklót (((=

Az ímént fejeztem be a Paranoia Agent utolsó részét, és uhh... Ez a sorozat a valósággal való szembenézésről, a közös illúziókról, az információ terjedéséről és torzulásáról, az "új" és "régi" világ másságáról, a helyünket nem találásról szól, mindezt egy nagyon elvont formában, az egyik legjobb intróval, amit eddig láttam. Néhol az FLCL (Furi Kuri) jutott róla az eszembe, de ez azért annyira nem elvont és nem pörgős (nem azt mondom, hogy lassú, csak nem olyan gyors, mint az FLCL, ami talán nem si baj (=  ). Nagyon mélyebbet most nem tudok róla írni, még rá kell pihennem, de az biztos, hogy nálam 10/10-es ez a sorozat.

[RE@L]

Paranoia Agent kicsit elvonttabb az FLCL-nél Intro zene engem annak idejére mindig a falra mászatott, nem is néztem sokat. Viszont zseniálisan Satoshi Konosan van megrendezve és összerakva az egész világ és a sorozat ami elsőre nagyon de nagyon nem tűnik koherensnek.

[Ramiz]

Először utáltam az intro zenéjét, aztán leszedtem az ost-t...

[Bruce]

Juuni Kokki - Twelve Kingdoms
...

Egy hete kb. hogy elkezdtem én is nézni, és bizony sok dologgal egyet kell értsek. Először is abban, hogy tényleg kicsit sokszor ismételte magát a sorozat, de tekintve a tetemes mennyiségű fogalmat/szereplőt/helyszínt/stb. ezekre szükség volt - főleg ha az ember azt is figyelembe veszi, hogy a sorozatot nem egyhuzambani végignézésre tervezték

És igen, félbehagyták. Nagyon csúnyán. Volt olyan szál, amit úgy elvágtak hogy csuda. A 15-21 részeket pölö simán ki lehet hagyni, a történet ott folytatódik utána, ahol előtte abbamaradt, bár meg kell hagyni, az egyik kedvenc részem - és ezt a szálat nagyon brutális módon hagytak abba. Folytatásért kiált - kár hogy senki nem hallja, aki tehtne érte... És igen, el bírtam viselni belőle még egyszer ennyi részt.

Mert szép. Kívül-belül egyaránt. Egy igencsak kidolgozott, szépen felépített világ, érdekes történettel. Ha nem lenne egy-két helyen olyan durva - bár talán a megrázó jobb szó rá, hisz gondosan ügyeltek arra, hogy ne lássunk vérben füdő hullákat - még azt is mondhatnám, hogy egy nagyszabású, szép mese, mely magával ragadja a nézőt. A zenéje pedig egyszerűen csodálatos, és bár csak dícsérni tudom... hát van egy kis érdekesség. Mondhatni gyanús:
Heroes of Might and Magic IV - Sea
Juuni Kokki OST - Fuushun
és
Heroes of Might and Magic IV - Plains 1
Juuni Kokki - Hát ez nem volt benne egy OST-ben sem, szóval az egyik rész alól bányásztam ki, és épp hallható ahogy az egyik szereplő sír, de a zene is hallható, és hmm...

És mivel a HoMM IV 2001-es, ez meg 2002-es... De nem kukacoskodom, ez csak épphogy ki nem bökte a szemem... mármint a fülem.

Szóóóóval... így végszónak talán annyit, hogy egy komoly hiányossággal (whaaaaah, még részeket, még, MÉG!!!) és néhol kissé sok ismétléssel küzdő sorozat, amit mindezek ellenére érdemes megnézni, mert a hangulata, története, világa egyszerűen túl jó ahhoz, hogy ezek miatt kihagyja valaki, aki kicsit is szereti a fantasy-t.

Szerk.: Hmm, így visszaolvasva egyáltalán nem tükrözi a véleményem, mert ennél sokkal jobban tetszett, de mivel már napok óta alig alszok, lévén éjszakás vagyok, nappal meg ezt néztem, ami azért mutatja hogy ez jó anyag, szóval nem vagyok már a megfeszített koncentráció mintaképe

[Nevl]

Megnéztem a FLAG első két részét. A kezdés jó, majdnem pörgősnek lehetne nevezni, átfogó képet kapsz a történet hátteréről, némi infót a szereplőkről. Aztán eszméletlenül belassul és számomra rendkívül idegesítővé válik egy idő után, hogy állandóan a kamera "lencséjén keresztül látod a világot", persze művészi értékét látom, nagy geg és jól kitalált csavar, de szerintem túlzásba viszik. Azért megnézem a már megjelent részeket, de nem jósolok neki nagy sikert.