Kötetlen beszélgetések (régi Offtopic stílusban)

[HVp213]

árulkodos....

[kikuchiyo]

Ez a filmfordítói tanfolyam érdekesnek tűnik.
Kár, hogy 100k a díja...

Kösz, hogy megemlítetted!

[Zsiga]

Anno meg neten talaltam valami iskolat, ahol pentekenkent van oktatas, ket eves, a penzugyekre mar nem emlekszem...

Telescholára gondolsz? Arról talán Vili tud bővebben mesélni.
Meg van egy Mafilmes szervezés is, bár erről nem közölnek valami sokat.
Amit Próféta ír amúgy, az szerintem egész szimpinek hangzik. Valami ilyesmin gondolkodtam én is, hogy a fő munka mellett majd csinálok valamit hobbi szinten. El is mentem egy filmfordító tanfolyamra. Sajna most a vizsgáim miatt abba kellett hagynom, de áprilisban befelyezem majd mindenképp.

Én inkább ezt ajánlanám Ramiznak.

[Ramiz]

Ne fájdítsátok a szívemet...

[Bishop]

én is ilyen filmművészeti vagy hasonlóra mennék szivesen,akármi ami képkészítéshez kapcsolódik,de amiket itt leírtatok hogy milyen a felsőoktatás és az élet benne,meg hogy nekem már a középsuli is elég húzos,letettem róla ,és örülök ha elvégzek valami szakmát és kapok valami munkát
de hobbyként én is szivesen csinálnám
Ramiz:ha érdekel nem foglalkozz mással,inkább élj úgy hogy megtettél mindent azért ami érdekel mint hogy valami olyannal foglalkozzál ami nem érdekel,és unalmasan leéled az életed
ez volt 1 éve a mottóm,mostmár nem,de neked még összejöhet

[Zsiga]

Ne fájdítsátok a szívemet...

Carfanaticnak igaza van. Ahogy a vicc is mondja, élj úgy, hogy amikor lepereg előtted életed filmje, ne tudd eldönteni hogy akció, kaland vagy pornó volt-e.

[Member]

Carfanaticnak igaza van. Ahogy a vicc is mondja, élj úgy, hogy amikor lepereg előtted életed filmje, ne tudd eldönteni hogy akció, kaland vagy pornó volt-e.

Ez mocskos jól hangzik...

[.Attila]

Én inkább ezt ajánlanám Ramiznak.

Mennyibe kerül?

Nincs egyébként olyan tanfolyam, ahol csak és kizárólag digitális fotózással foglalkoznak? Nagyon nem érdekel a filmelőhívás és az azzal kapcsolatos trükkök, mert nem fogok filmessel fényképezni. Innentől kezdve a fél tanfolyam tök felesleges.
Mondjuk tanfolyam csak akkor fog érdekelni, hamár megvan a felszerelésem és lesz pénzem a tanfolyamra (a felszerelés kb. félmillió Ft, úh. ez nem fog egyhamar megtörténni ).

[Bishop]

bár ezt Zsiga tudja jól,de ha foglalkozni akarsz fényképezéssel komolyan,digitális nem jó hozzá,tükörreflexesek sokkal pontosabbak és jobban be lehet állítani őket,az egyéni izlésedre

Ne fájdítsátok a szívemet...

Carfanaticnak igaza van. Ahogy a vicc is mondja, élj úgy, hogy amikor lepereg előtted életed filmje, ne tudd eldönteni hogy akció, kaland vagy pornó volt-e.

ez is jó

[Zsiga]

Én inkább ezt ajánlanám Ramiznak.

Mennyibe kerül?

Nincs egyébként olyan tanfolyam, ahol csak és kizárólag digitális fotózással foglalkoznak? Nagyon nem érdekel a filmelőhívás és az azzal kapcsolatos trükkök, mert nem fogok filmessel fényképezni. Innentől kezdve a fél tanfolyam tök felesleges.
Mondjuk tanfolyam csak akkor fog érdekelni, hamár megvan a felszerelésem és lesz pénzem a tanfolyamra (a felszerelés kb. félmillió Ft, úh. ez nem fog egyhamar megtörténni ).

Nemtom, de nagyjából 150/félév a legtöbb ilyen tanfolyam.
Van csak digitális is. (Illetve a legtöbb helyen tökmindegy hogy filmre vagy digitre fotózol, hívni/nagyítani meg nem tanítanak.)
Viszont a személyes véleményem az, hogy a legtöbb ilyen tanfolyam pénzkidobás. Ennek a Szellemképnek talán azért van értelme, mert ez inkább egyfajta művészi látásmódot igyekszik adni (magyarul tehetségtelen de nagyarcú művészkedő köcsögöket nevelnek... ), míg a legtöbb fotósuliban csak a technikát tanulod meg, amihez meg nem kell tanár, csak net/könyv és gyakorlás.

Carfanatic: Van ám digitális tükörreflexes is, .Attila-nak és nekem is az van.

[Bishop]

azt tudtam,csak úgy tudom pontosabb képekhez meg egyediekhez tükörreflexes kell,de akkor bocs

az hogy valaki művészi vagy sem akkor derül ki ha meghalt vagy eredetibe "az igazi művészeket haláluk után ismerik el"

[Kvikveg]

Ne fájdítsátok a szívemet...

Carfanaticnak igaza van. Ahogy a vicc is mondja, élj úgy, hogy amikor lepereg előtted életed filmje, ne tudd eldönteni hogy akció, kaland vagy pornó volt-e.

Ez jooo

[.Attila]

azt tudtam,csak úgy tudom pontosabb képekhez meg egyediekhez tükörreflexes kell,de akkor bocs

Olvasd el mégegyszer, mit írt Zsiga
Van tükörreflexes gép, ami digitális.
Canon 30D szenzora
Canon 30D váz <- itt láthatod a tükröt a szenzor előtt.

[kisvirag]

a digitális arra vonatkozik, hogy _mire_ rögzít a gép, a tükörreflexes meg arra, hogy _mivel_ rögzít a gép.
persze javitsatok ki ha nem igy van, de en jozan paraszit esszel igy tudom felfogni a dolgot
hogy erezheto legyen a kulonbseg

[Bishop]

megértettem,de akkor ezekszerint rosszúl fogalmaztam,én utána leírtam mit hittem,de már nem

ha már felmerültek ezek a viccek mottók közmondások,lenne egy témám

"Idézetek(vagy mottó akármi) ami alapján élem az életem"

[Zsiga]

"Idézetek(vagy mottó akármi) ami alapján élem az életem"

Ott van az aláírásomban.

[.Attila]

Digitális -> fényérzékeny tranzisztorokból álló szenzor gyűjti a fényt, és a gép rögzíti a memóriakártyán az adatokat.
Film -> bizonyos kémiai anyagokból álló filmre vetül a kép, a film reagál, így rögzítve a képet.

Tükörreflexes -> a rögzítő médium (szenzor vagy film) előtt van egy 45 fokos szögben álló tükör, mely a fény egy részét a keresőbe küldi (hogy lásd a képet, amit el fogsz készíteni), a maradék részét pedig fénymérésre és fókuszálásra máshová küldi. Exponálás (a kép készítése) előtt te a keresőben látott képet komponálod, a fénymérés segítségével beállítod a blendét, a záridőt és az ISO értéket (fényérzékenység, digitálisnál változtatható, filmesnél a befűzött film határozza meg) és fókuszálsz. Exponáláskor a tükör felcsapódik, a gép beállítja a blendét (ha nem kézzel kell előre beállítani), a fény útja szabad lesz a szenzor/film felé és elkészül a kép.
Tehát az, hogy tükörreflexes-e a gép, független attól, hogy pontosan mi van a tükör mögött.

[Rounin]

"Idézetek(vagy mottó akármi) ami alapján élem az életem"

"Az élet értelme maga az élet."

[Ramiz]

"Idézetek(vagy mottó akármi) ami alapján élem az életem"

Idézeteket még csak-csak ismerek, de életem nincs.

[Ramiz]

Néha eszembe jut, és mindig nagyon igazságtalannak érzem, bár nem tudom megmondani, hogy kivel szemben, hogy bár van egy csomó fiatal, aki úgy érzi, hogy nem tart semerre az élete, senkinek sem lesz igazán soha szüksége rá, és akár lesz valami munkája, akár nem, akár lesz egy felesége (anyagi és kényelmi szempontokból), akár nem, elégedetlenül fog kipurcanni, csakhogy egy részükkel nem ez fog történni, hanem megtalálják a párjukat, a céljukat, a helyüket az életben, DE a többinek viszont pont olyan élete lesz, mint (most, beismerten) sötéten látva hiszik, hogy lesz, és az igazságtalan és kellemetlen dolog az, hogy nincs rá semmilyen módszer, hogy a két csoportba tartozó embereket elkülönítse az ember magában, illetve eldöntse, hogy valaki melyikbe tartozik (legfőképpen persze saját maga). És valamiért teljesen biztos vagyok benne, hogy ha az emberek előre látnák, vagy legalábbis hozzávetőlegesen pontosan megsejtenék a jövőjüket, akkor átlagosan sokkal több öngyilkosság, drogos, alkoholista és bűnöző lenne a világban, és ez olyan nyomasztó.

Volt ennek értelme így elmondva is? Vagy nagyon emo-s lett? Need purge. "I love to smell napalm in the morning."

[kikuchiyo]

Ha ez bevilágítja a helyzetet, én pontosan tudom, hogy melyik kategóriába tartozom...

[Ramiz]

Ha ez bevilágítja a helyzetet, én pontosan tudom, hogy melyik kategóriába tartozom...

Nem tudod, nem tudhatod, ez a helyzet szemét voltának lényege, max belehelyezheted magad az egyikbe, hogy így nyugodt lelkiismerettel adhasd fel a harcot és lejjebb az igényeidet, mint ahogy azt sokan tesszük egyébként, Anonymus is an army, 4chan powa rulz stb

[kisvirag]

Ramiz, "megnyugtatásképp" gondolj azokra, akik azt hiszik, hogy sínen van az életük, hamarosan lesz férjük/feleségük, munkájuk, céljuk, aztán egyszer csak badabumm, a nő/férfi közli, hogy mégse, a munkahely nem tart rá igényt, elveszt "mindent" stb. stb. szóval még mindig "jobb" "reményvesztettként" egyszercsak kikerülni ebből a semmiből, mint fordítva
Mondhatni, az általad vázolt emberek vagy maradnak amilyenek, vagy jobb lesz nekik. Akárhogy is nézzük, bár szegény biztos szenved attól, hogy ilyen, de valahogy ugye bele is törődik, ha meg jobb lesz, akkor az már jó. De ha fordítva történik, az sokkal rosszabb. és igen, sokkal több öngyilkos/drogos/alkoholista lenne, csak épp szerintem nem azok válnának azzá, akik egyébként azok lesznek a reménytelenségtől mondjuk, hanem azok, akik így koppannak egy nagyot

[.Attila]

Mondhatni, az általad vázolt emberek vagy maradnak amilyenek, vagy jobb lesz nekik.

Erre szoktam mondani, hogy a pesszimista csak pozitívan tud csalódni.

[Ramiz]

Ramiz, "megnyugtatásképp" gondolj azokra, akik azt hiszik, hogy sínen van az életük, hamarosan lesz férjük/feleségük, munkájuk, céljuk, aztán egyszer csak badabumm, a nő/férfi közli, hogy mégse, a munkahely nem tart rá igényt, elveszt "mindent" stb. stb. szóval még mindig "jobb" "reményvesztettként" egyszercsak kikerülni ebből a semmiből, mint fordítva

Én nem tudok nagy távlatokban gondolkozni, nem érzem indokoltnak. Nem hiszem, hogy az a "sín", amiről beszélsz, létezik. Csak egyes pillanatok léteznek, amiken remény nélkül lépked végig az ember. Egyszer csak kikerülni ebből nem jelent semmit,  csak olyan pillanatokat, amiket már máshogy értékel az ember. Egyszer csak belekerülni ugyanígy, csak fordítva. Mindig jobban sajnáltam a fásult, levert bolondokat, akik már annyira megszokták ezt, hogy nevetni is tudtak a bajaikon, mint azokat, akiknek minden összejött, de aztán volt egy veszekedésük a párjukkal vagy valami kisebb anyagi probléma merült fel (és emiatt aznap nem tudta megvenni a doboz cigijét), és maguk alá zuhantak tőle.

Mondhatni, az általad vázolt emberek vagy maradnak, amilyenek, vagy jobb lesz nekik. Akárhogy is nézzük, bár szegény biztos szenved attól, hogy ilyen, de valahogy ugye bele is törődik, ha meg jobb lesz, akkor az már jó.

Igen, csak a "maradnak, amilyenek" nem egy olyan közömbös dolog, ahogy te leírod (ami bemutatja azt is, hogy te kintről tekintesz erre a "világra"), hanem percről percre cipelt teher. Persze, hozzá lehet szokni, de a pillanatnyi rossz közérzet csökkenésének maradandó lelki torzulás az ára. A reménykedésre való hajlam, az egészséges naivság és a bizalom kopása, valamint érzelmi kiszolgáltatottság. (Ami elleni védekezés a bezárkózás, ami még jobban kiszolgáltatja az illetőt, és egyre kevesebb esélye lesz visszanyerni régi énjét.)

De ha fordítva történik, az sokkal rosszabb. és igen, sokkal több öngyilkos/drogos/alkoholista lenne, csak épp szerintem nem azok válnának azzá, akik egyébként azok lesznek a reménytelenségtől mondjuk, hanem azok, akik így koppannak egy nagyot

Nem lenne koppanás, ha látnák előre. Akkor nem a reménytelenség számítana, hanem pusztán az érzelmi racionalitás, hogy kell-e egy olyan élet, amit előre látnak.

Erre szoktam mondani, hogy a pesszimista csak pozitívan tud csalódni.

Igaz, hogy cserébe a pozitív csalódásnak sem tud örülni, semmit nem tud igazán megbecsülni és értékelni, mert attól fél, hogy akkor kiszolgáltatná és csalódásnak tenné ki magát, és mindig mindent igyekszik megfosztani a rá való vágyás kölcsönözte ragyogástól, vagyis voltaképpen a saját álmait rombolja. Lassú öngyilkosság. Persze igaz, hogy a magukat pesszimistának tartó emberek több mint fele valójában megrögzött optimista a tapasztalataim szerint. (És a pesszimizmus csak egy póz, gyakran öntudatlan.)

[.Attila]

Erre szoktam mondani, hogy a pesszimista csak pozitívan tud csalódni.

Igaz, hogy cserébe a pozitív csalódásnak sem tud örülni, semmit nem tud igazán megbecsülni és értékelni, mert attól fél, hogy akkor kiszolgáltatná és csalódásnak tenné ki magát, és mindig mindent igyekszik megfosztani a rá való vágyás kölcsönözte ragyogástól, vagyis voltaképpen a saját álmait rombolja. Lassú öngyilkosság. Persze igaz, hogy a magukat pesszimistának tartó emberek több mint fele valójában megrögzött optimista a tapasztalataim szerint. (És a pesszimizmus csak egy póz, gyakran öntudatlan.)

Ez nem feltétlenül igaz. Mármint a pesszimista is lehet boldog egy pozitív csalódástól, nem feltétlenül árnyékolja be a pesszimizmusa.

[Kvikveg]

Heh, jo tema, pont ma delutani alvasom elott-alatt-utan jutott eszembe.
Pesszimistanak lenni nem tul jo, mert az ember a rossz lehetosegeket latolgatja, tehat allandoan azokra gondol, ami negativan befolyasolja az eletet. (Egyszoval sz*r.)
Ramiz felveteset meg az is csavarintja, hogy ugye az embertol elvarjak, hogy ha rosszul erzi magat az eleteben, akkor tuzzon k egy elerendo celt, ahol majd jol erzi magat, aztan hajra. Csak az a baj, hogy nekem pl gozom sincs hol/milyen munkaban ereznem magam igazan jol. Ugy ertem pl szeretek rajzolgatni, de 1 nincs kepzesem 2 ha egesz nap kotelezoen ezt kene csinalnom, teljesitmenyre, hataridore, szerintem becsavarodnek.
A kornyezetrol es az idealis munkaidorol persze vannak otleteim. 
Maradok Madachnal: kuzdj es bizva bizzal. Avagy a skot vicc a lottoval: *isteni hang*: legalabb egy szelvenyt vegyel!

[Ramiz]

Maradok Madachnal: kuzdj es bizva bizzal.

Madáchnál is mindig csak az ördög járt abszolút jól...

[Tycho]

De ha fordítva történik, az sokkal rosszabb. és igen, sokkal több öngyilkos/drogos/alkoholista lenne, csak épp szerintem nem azok válnának azzá, akik egyébként azok lesznek a reménytelenségtől mondjuk, hanem azok, akik így koppannak egy nagyot

Nem lenne koppanás, ha látnák előre. Akkor nem a reménytelenség számítana, hanem pusztán az érzelmi racionalitás, hogy kell-e egy olyan élet, amit előre látnak.

Ramiz, neked kellene egy olyan élet amit előre látsz? őszintén, akármilyen is az, ha előre tudod milyen lesz, fog kelleni? Szerintem ha valaki megtudná milyen lesz az élete,  akkor nem akarná végigélni, és a halált választaná... illetve ez felveti azt is, hogyha biztos olyan lesz az életed, akkor nincs szabad akaratod változtatni, ha meg van, akkor nem fogod azt végigélni, amit már láttál, nem? Nem lenne mérhetetlenül élvezhetetlen egy előre kiszámított élet a változtatás lehetőségétől függetlenül?


EDIT: azta.. 666. post a topicban  ( )

[Renia]

Ramiz, neked kellene egy olyan élet amit előre látsz? őszintén, akármilyen is az, ha előre tudod milyen lesz, fog kelleni? Szerintem ha valaki megtudná milyen lesz az élete,  akkor nem akarná végigélni, és a halált választaná... illetve ez felveti azt is, hogyha biztos olyan lesz az életed, akkor nincs szabad akaratod változtatni, ha meg van, akkor nem fogod azt végigélni, amit már láttál, nem? Nem lenne mérhetetlenül élvezhetetlen egy előre kiszámított élet a változtatás lehetőségétől függetlenül?

Ha az élet jó lenne, akkor szerintem mindenki elfogadná...Az hogy tudod, hogy milyen és hogy átéled más...
Szerintem az emberek min. fele (mármint annak a felének a fele, aki gondolkodik is) felvetetné azt, hogy az, amit látott, az nem is az élete, csak egy lehetőség a sok közül, és megpróbálná megváltoztatni...