Japán filmek és zenék

[Ramiz]

Vigyázz, te "érzelgõs"!

...  Tudod, hogy két énem van... Következõ ilyen filmnél majd valami macsó, beszólós ajánlót írok, oké? ([COLOR="LemonChiffon"]"Hosszúhajú rocker csávó feldarabolja a csaját, közben eszébe jutnak a közös, szado-mazoval spékelt kúrások..." [/COLOR])

Ja, azt elfelejtetted írni. hogy egy szerelmi háromszög is van a filmben, ami bonyolítja a dolgokat.

Jah... de végülis a lány oldaláról bonyolítja, aki mondjuk szintén érdekes karakter, de nem annyira fõhõs, mint a srác és halott barátnõje. A srác oldaláról annyira nem érzem nagy súlyúnak a kolleganõ jelentõségét.
Egyébként kicsit a Twin Peaksre emlékeztetett, hogy egy halott nõ áll a film középpontjában. Annyiban meg egy József Attila versre, hogy ott a szerelme belsõ szerveirõl áradozik a költõ.

És a nemfiatal ismerõsöd mit szólt hozzá?

Végül megúsztam, és valószínûleg jó is, mert amikor meghatódok (hüpp-hüpp... ), akkor csak zavar bárki más, meg egyébként is kiakadt volna a boncoláson, még ha nagyon visszafogott is. Õ mindenen kiakad. Egyébként szerintem egy kicsit többet bõven elbírt volna a film, de talán nem is akartak azzal veszõdni, hogy a lány bábuját élethûen megcsinálják. Pedig milyen borzongató lett volna, ahogy éppen felnyitja a halott kedvesét, akinek meztelensége most már nem izgató és már soha nem lesz az... vagy ahogy az arcán dolgozik...

[Manu]

Distance

[Ramiz]

Distance

Ezt most itt hogy idézzük?
(Sehogy, menjünk oda és áruljuk el gyermekünket, az USteam japán filmes topikját? Soha! )

[L.Mole]

Ezt most itt hogy idézzük?
(Sehogy, menjünk oda és áruljuk el gyermekünket, az USteam japán filmes topikját? Soha! )

De az oldal jóóó! (csak most vettem észre) Régóta vágyom valami ilyesmire, csak eddig nem kerestem, mert nem tudtam megfogalmazni, hogy mire is vágyom pontosan, de ez az.

Nem tudom, hogy mások, hogy vannak vele, de én nem mertem volna belevágni az ázsiai filmkultúra bebarangolásába, az elsõ (személyes benyomásokon alapuló) ismertetõk nélkül, melyeket eddig úgy kellett innen-onnan összekaparnom (576, USTEAM fórum, neadjisten GOOGLE). De most végre itt vannak szépen összegyûjtve! Megyek is mazsolázni!

[Ramiz]

De az oldal jóóó! (csak most vettem észre) Régóta vágyom valami ilyesmire, csak eddig nem kerestem, mert nem tudtam megfogalmazni, hogy mire is vágyom pontosan, de ez az.

Nem tudom, hogy mások, hogy vannak vele, de én nem mertem volna belevágni az ázsiai filmkultúra bebarangolásába, az elsõ (személyes benyomásokon alapuló) ismertetõk nélkül, melyeket eddig úgy kellett innen-onnan összekaparnom (576, USTEAM fórum, neadjisten GOOGLE). De most végre itt vannak szépen összegyûjtve! Megyek is mazsolázni!

Eddig is itt voltak a fórumon...

[L.Mole]

Eddig is itt voltak a fórumon...

Majdnem mindent meg is néztem, amit ajánlottatok az érkezésem óta, de a visszaolvasás bajos (valahogy folyton elsiklom néhány leírás felett). Meg azért, így szépen kategorizálva, azért sokkalta kényelmesebb

[Ramiz]

Meg azért, így szépen kategorizálva, azért sokkalta kényelmesebb

Tények... Nekem is tetszik.

edit: ugyan valószínűleg Manu oldalán is szerepelni fog ez, de ha már ő is csak egy linket dob, én is így teszek.
Story of Ricky

[Manu]

Az Usteamet soha nem hagyjuk el!!!
Egyenlõre még csak a japán filmek ismertetõi kerültek fel, de folyamatosan töltöm tovább a többit is, ill. javítgatom, fejlesztgetem az oldalt.

[Ramiz]

Az Usteamet soha nem hagyjuk el!!!
Egyenlőre még csak a japán filmek ismertetői kerültek fel, de folyamatosan töltöm tovább a többit is, ill. javítgatom, fejlesztgetem az oldalt.

Nagyon jó kis oldal lesz ez. Elismeréssel adózok a belefeccölt energiádnak. Mindenesetre igyekszem tanácsadással (=belepofázással) és filmajánlókkal (=újabb és újabb filmcsomagok kunyizásával) segíteni munkádat.

[L.Mole]

ööö... megnéztem az Auditiont... ööö... MAMIII!!!

Esküszöm sírógörcsöt kaptam -és nem azért mer' olyan megható volt- Mi? Ki a fene az a David Lynch? Mi az A bárányok hallgatnak? Felejts el mindent amit a filmezésrõl tudni véltél. Hogy milyen a film? Képzeld el, hogy bemész egy cukrászdába, azzal hogy "Két francia krémest kérnék!", mire az eladó irdatlan erõvel pofánvág, mindenféle kommentár nélkül. Na ilyen.

Azthiszem ma éjjel nem alszom, de az ébrenlét sem jobb. A haláltól félek, de az élet meg ijesztõ. JÁJ!

[Ramiz]

ööö... megnéztem az Auditiont... ööö... MAMIII!!!
Esküszöm sírógörcsöt kaptam -és nem azért mer' olyan megható volt- Mi? Ki a fene az a David Lynch? Mi az A bárányok hallgatnak? Felejts el mindent amit a filmezésrõl tudni véltél. Hogy milyen a film? Képzeld el, hogy bemész egy cukrászdába, azzal hogy "Két francia krémest kérnék!", mire az eladó irdatlan erõvel pofánvág, mindenféle kommentár nélkül. Na ilyen.
Azthiszem ma éjjel nem alszom, de az ébrenlét sem jobb. A haláltól félek, de az élet meg ijesztõ. JÁJ!

Szóval tetszett.

[Dreamcleaver]

Ha nem vagyok indiszkrét, ezeket a filmeket a netről szerzitek, vagy van valami kölcsönző valahol, vagy megveszitek őket?
Csakmert jön az új 200 gigás vinyó és eddig is érdekeltek a japcsi filmek és...szóval...

[Moha]

Most néztem meg a japán napon a vetítésen. Nekem tetszett. Szeretem az ilyen szomorú hangvételõ romantikus filmeket, amikbõl mégsem a rózsaszín szirup csöpög.
Ez egy megindító, érdekes történetû film, kevés szereplõvel és helyszínnel, ám annál több mondanivalóval. Az egész történetet több szemszögbõl és idõsíkból láthatjuk, ami - legalább is nekem - még érdekesebbé teszi az egészet és szerencsére itt azért lehet tudni, "mikor hol vagyunk", nem kavarodnak össze az idõszálak.
Mit is mondjak: szerintem aki szereti a drámákat és/vagy a romantikus filmeket, az nem fog benne csalódni. Érzékenyebb lelküek esetleg készítsenek ki hozzá zsepit.

[Manu]

Ha nem vagyok indiszkrét, ezeket a filmeket a netről szerzitek, vagy van valami kölcsönző valahol, vagy megveszitek őket?
Csakmert jön az új 200 gigás vinyó és eddig is érdekeltek a japcsi filmek és...szóval...

Ads on:Itt találsz linkeket (amiket ma vagy holnap frissítek egy pár új hasznossal), meg ajánlókat is.
 Moha: Én nem szeretem a romantikus filmeket, ezért írhatnál róla egy pár sorral hosszabb ismertetőt, ha van időd...

[Ramiz]

Dreamcleaver: netrõl, egymástól. Regelj Manu oldalára, pláne hogy a királyabbik bannert rakta be.

[Dreamcleaver]

Oké mina megyek Manura regelni.

[Ramiz]

Peppermint Candy

Sajnos nem tudok érdemi ismertetõt írni, mert a visszafelé haladó idõrendnek megfelelõen a film végén van az egész sztori gyökere, nekem meg az utolsó 15 perc hibás (a Sex and Fury meg úgy, ahogy van). (((SOSE VEGYETEK RITEK DVD-t! Aaargh!!!). Annyit tudok mondani, hogy szimpatikus egyén tényleg nem nagyon van a filmben, valamint hogy rosszkedv ellen ideális (nekem bevált: szembesülsz vele, hogy mindig van, akinek még nálad is rosszabb, és ettõl jobb kedvre derülsz, hacsak nem vagy túl nagy empatikus képeségekkel megvert személy ). Viszont hálás lennék, Manu, ha pmben el tudnád mesélni a végét.

[L.Mole]

Ads on:Itt találsz linkeket (amiket ma vagy holnap frissítek egy pár új hasznossal), meg ajánlókat is.

[INTERMEZZO]

Ja, hogy ti ezeket a filmeket szerzitek valahonnan? Én csak elolvasom az ismertetõt, és hipp-hopp, már ott is van a polcomon...

Na jó, azthiszem le kéne állni a tudatmódosítókkal.

[/INTERMEZZO]

[Manu]

Peppermint Candy

...nekem meg az utolsó 15 perc hibás...

Egy rohadt lusta disznó vagyok, és mindig elbliccelem, hogy lecsekkoljam a kiírást:mad: Esküszöm megváltozom. Természetesen leírom pm-ben.

[Ramiz]

Egy rohadt lusta disznó vagyok, és mindig elbliccelem, hogy lecsekkoljam a kiírást:mad: Esküszöm megváltozom. Természetesen leírom pm-ben.

Az én hibám, én vettem sz.r dvd-t. Egyébként van auto check a Neroban.

[Ramiz]

[film] / 1-Ichi

A híres-hírhedt Ichi the Killerhez egy elõzményfilm (Ichi a gimnáziumban). Inkább érdekes, mint jó, mert hiányzik belõle az, amitõl az Ichi the Killer jó volt: a beteg humor és a indent átható pszihopata hangulat. A hülyeségeken vitatkozó, vagánykodós, de aztán egymást gátlástalanul szétverõ-széttörõ gimnazisták képe teljesen hiteltelen (a Fudoh-ban még elment, de hát az is Miike-munka). Az alacsony költségvetés sem tett jót a filmnek, néhol olyan családi mozi szintû fényviszonyok és beállítások vannak benne. Egyszóval látszik, hogy nem Miike rendezte (persze neki is vannak rossz filmjei bõven). Az is erõltetett, hogy egyes szereplõket az Ichi the Killer-beli szereplõkhöz hasonlóra formáztak, nem is egészen következetesen (a bunyós srác eleinte a kisebbségi komplexusos zsaru megfelelõje, a végén meg Kakihara, a karkitekerõ-csonttörõ srác szintén elég Kakihara-szerû). Még az Ichi the Killer végén levõ kis utalást is beletették, aminek fényében ott máshogy is lehet értelmezni a filmet, itt viszont semmi értelme és a következõ jelenet megcáfolja. Jó, persze lehet mondani, hogy utalás, de minek itt utalni, amikor úgyis csak az nézi meg ezt a filmet, aki azt is látta...
Egy-két erõteljes jelenete még így is van azonban a filmnek, és ezek Ichi bekattanós jelenetei. A zene pedig ugyanúgy tökéletes, mint az Ichi the Killerben, itt még ki is írták, hogy kik csinálták (Battle Table).

[Ramiz]

Agitator

Takashi Miike kedvenc témájának, a jakuzafilmeknek egy újabb darabja, amely hasonlít is a többire és különbözik is tõlük. Történetileg nem sok újat hoz, a szokásos motívumok bukkannak fel jól átgondolva és profin tálalva: árulások, bandák közti villongások, leszámolások, a jakuza-politika élet-halál játszmái... A karakterek tökéletesek, nem olyan viccesen színesek, mint a Fudoh-ban, hanem visszafogottak és normálisak, de jól eltaláltak, és fõleg kemények, mint... mint az élet, amit élnek.
És ezzel el is érkeztünk ahhoz, amiben az Agitator több, mint egy átlagos jakuzafilm. (Mint mondjuk a Kitano-féle Testvér). Az egészet (a durvább jeleneteket is) átható líraiság, a filozófikus hangvétel és az ilyen hangulatú (a film vége felé egyre gyakoribb) jelenetek adnak egyedi ízt a filmnek. Ha a Szellemkutya alcíme: "The way of the samurai", akkor az Agitatoré az lehetne, hogy "The way of the yakuza" (azért angolul írtam, mert a magyar fordítás szerintem némi jelentést veszt). Ahogy minden összeomlik, mint egy kártyavár, a szereplõknek nem csak azon kell elgondolkozniuk, hogy mit kell tenniük a következõ pillanatban, hanem bizony egyre komolyabb kérdéseket kell feltenniük maguknak az életmódjukkal, a terveikkel, az életük céljával, az önmagukkal való õszinteséggel kapcsolatban.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a film mégis ízig-vérig jakuzafilm marad, és ha nem így lenne, alighanem fárasztóak lennének ezek a felmerülõ kérdések. A filozófikus szálak finoman, visszafogottan kezeltek, aki nem akarja, észre sem veszi.
Szó, mi szó: a kicsit lassan induló történet miatt a film nézése közben nem hittem volna, hogy mire befejezem, Miike legjobb filmjei egyikének fogom tartani az Agitatort. Méltó helye van az Ichi the killer és a Gozu mellett. Megnézését azoknak is ajánlom, akinek más Miike-filmek nem tetszettek, de a jakuza-történeteket kedvelik.

[Ramiz]

[film] / The Tale of Zatoichi

A legenda kezdete, az elsõ Zatoichi film 1962-bõl, amit még 25 másik követett 1989-ig. Mindegyikben Katsu Shintarô játssza a fõszerepet, és Japánban annyira összefort Zatoichi karaktere a színésszel, hogy sokáig nem hitték, hogy készülhet újabb film. Jellemzõ, hogy Takeshi Kitano volt olyan bátor - vagy öntelt -, hogy 2003-ban készített egy Zatoichi filmet (és a fõszerepet is eljátszotta), amely az elsõ és egyetlen színes film.
Zatoichi egy vak férfi, aki masszõrként dolgozott, ám gyûlöli, amikor fogyatékossága miatt lenézik, és ezért addig gyakorolta a kardvívást, amíg igazi mesterré nem vált. Vándorló életmódot folytat, a filmben gengszternek nevezi magát, de mégis van valami, ami megkülönbözteti a gengszterektõl, egy erkölcsi kódex. Egyáltalán nem egy vándorló szent azonban, ravasz és kihasználja az embereket. a The Tale of Zatoichiben egy klasszikus szamurájfilm-alapsztorit kapunk (ami valószínûleg 1962-ben még nem volt olyan klasszikus és megszokott... ): két ellenséges gengszterbanda marakodik a városon, és mindkettõ megpróbál egy erõs szövetségest szerezni a végsõ háborúhoz. Az egyik bandához Zatoichi szállásolja be magát, és jókat kajál a banda pénzén, napközben meg pecázik, a másik banda pedig egy szintén kiváló kardforgató mestert bérel fel, aki állandóan piál, és halálos beteg. A két banda ugrásra kész, ár csak az alkalmas pillanatot várják, Zatoichi és a másik szamuráj azonban összebarátkozik, és jól megértik egymást. Azonban az eseményeknek nem lehet gátat vetni...
Látszik a filmen, hogy nem mai darab: nem sokat ad a látványra, harcokkal sem szórták tele a filmet (Zatoichi összesen kétszer használja a kardját, és egyik esetben sem sokkal hosszabb ideig, mint a 2003-as Zatoichiben a szamurájjal vívott harc során), a jellemek viszont összetettek, pontosan kidolgozottak, és minden jelenetnek súlya van. A filmnek sajátos, nagyon visszafogott humora van, ami Zatoichi karaktere körül jelentkezik. A film végétõl egy kicsit féltem, nehogy sablonos legyen (még ha õ is a sablon, amit azóta sok film másol), de pozitívan csalódtam. Remek film ez.
Végül egy kis összehasonlítás a Kitano-féle Zatoichi-vel, amit sokan láthattak. Nincs jobb közülük, mindkettõnek máshol rejlik az erénye. A Kitano-féle film a látványra gyúr, és nem hiába, gyönyörû szép is lett (nemcsak a harcok). A ritmikusan dolgozó parasztok, a muzsikáló esõ és más hasonló jelenetek is zseniálisak és valami pluszt adnak a filmhez. Zatoichi karaktere azonban kevesebb színnel festett, mint a The Tale of Zatoichi-ben, és a történet is egyszerûbb talán, ezért bár a Kitano-félét láttam elõbb (és többször), mégis értem és átérzem, amikor azok, akik már megszokták a régi Zatoichit, azt mondják, hogy "jó ez az új film, szép is, de mégsem az igazi Zatoichi". Egyszóval egyiket sem érdemes kihagyni.

[Ramiz]

Deadly Outlaw Rekka

Takashi Miike extravagány jakuzafilmje ezúttal a szokásosnál jóval több kikacsintást és jakuzafilmeken való élcelõdést tartalmaz, mégis jakuzafilmnek is jó. A film Ryuhei Kitamura stílusára emlékeztetõ jeleneteknek bõviben van. Fõleg a film vége felé uralkodik el az Ultimate Versus viccesen beteg hangulata: mindenki õrült és megacool, a vér mûvészi eszköz, a golyók stilizáltak és közvetlen közelrõl sem találják el egymást az ellenfelek, hiába lõnek hatalmas kéziágyúval, ha a dramaturgia úgy kívánja és ha az ellenfelek ugyanolyan kemények.
A fõszereplõ Kunisada, egy koreai fickó, aki egy japán jakuzabanda tagja. Éppen börtönbõl való szabadulását várja, amikor bandavezérét, akit az apjaként szeret, lemészárolják (hatalmas jelenet...). Ezután természetesen megindulnak az intrikák, az egyezkedések a megmaradt bandák között, mindenki békét szeretne, de ugyanakkor egy kicsivel jobb pozíciót is. Kunisada azonban egy veszett kutya, akit semmi más nem érdekel, csak a bosszú. Az új bandavezér fenyegetésnek érzi õt a terveire, ezért elárulja. Egyedül marad legjobb barátjával, és miután Kunisada életfilozófiáját mindketten teljesen magukévá tették ("Life is'nt just about living long"), hatalmas mészárlást rendeznek.
A film hangulatát a fent említett tényezõkön kívül az iszonyatosan hangulatos metálzene adja (kicsit talán a Black Sabbath-hoz tudnám hasonlítani), és az énekes helyenként teljesen kontrollálatlan, elborult rikoltozása. A komfortérzetet pedig a drabális, borulós poénok teszik teljessé. Csak egy példa: az egyik jakuza barátja halálát egy öreg, félrevonultan élõ jakuza úgy kommentálja, hogy nem is olyan nagy baj, mert: "Death is part of a man's training." (Ezt általában börtönbüntetésre, elsõ  bekapott golyóra és más ilyesmikre szokták mondani a jakuzafilmekben.) És mintegy illusztrációképpen megjelenik az öreg, hosszú, õsz hajú bandavezér, akit a film elején agyonlõttek, és hatalmas halálfejes gyûrûjét felmutatva megszólal: "Rock and roll!"
Snitt.

(Ui.: Szeretnék végre egy rossz Miike-filmet látni. )

[Manu]

Bemutatják a magyar mozikban Hirokazu Kore-eda (Distance, After Life, Maborosi) Nobody Knows (Anyátlanok) c. filmjét, amit mindenkinek teljesen nyugodtan ajánlok, mert szvsz zseniális dráma, nagyon sajátos hangvétellel. Meg Kore-edát úgy általában ajánlom, mert nagyon sajátos, eredeti alakja a japán filmnek

[Lac]

Bemutatják a magyar mozikban Hirokazu Kore-eda (Distance, After Life, Maborosi) Nobody Knows (Anyátlanok) c. filmjét, amit mindenkinek teljesen nyugodtan ajánlok, mert szvsz zseniális dráma, nagyon sajátos hangvétellel. Meg Kore-edát úgy általában ajánlom, mert nagyon sajátos, eredeti alakja a japán filmnek

He-he, jók ezek a magyar címek, a múltkor láttam, hogy lesz az 'Anyátlanok' a magyar mozikban Kore-edától, mondom "Jé, új filmje van és adni fogják Magyarországon!", erre kiderül, hogy a 'Daremo shiranai' az, amit meg már láttam...

[Ramiz]

[film] / Yokai Daisenso (Big Monster War)

Bájosan debil, horror-ízû fantasztikus történet egy babilóniai vámpír-démonról, aki, miután felébresztették a kincsvadászok, valamilyen ismeretlen okból kifolyólag éppen Japánban, egy vidéki házban szeretné felütni a tanyáját. A japán szörny-szellemeknek azonban lesz ehhez még egy-két szavuk... Láthatunk ismerõsebb szörnyeket is, mint például a kappa, a japán mitológia vízi gnómja, de megjelenik a hosszú fekete hajú sápadt lány is (1968-as film!), igaz, hátul más arca van. Van még kerek fejû, zöld törpe, kígyónyakú lány, kengurufejû szörny, akinek dagadt hasa tévéként funkcionál (és néha elmegy a kép, amikor elfárad... ). Annyiban szellemek ezek a lények, hogy el tudnak tûnni és a teleportálásra is képesek, sõt az alakjukat is változtatják néha. A babilóniai vámpír néz ki a legbénábban, viszont nagyon erõs, van egy spéci botja beépített lángszóróval, és irányítani tudja az emberek hulláit. A kedvencem azonban toronymagasan az egylábú, esernyõre hasonlító szörny, akinek hosszú nyelve kilóg a szájából, és ezért csak szörcsögve tud beszélni. Egyébként õt a filmben is esernyõszörnynek hívják... Hasonlóan poénos "kiszólás" az is, amikor az elején a japán szörnyek nem hisznek a kappának a vámpírt illetõen, és a kezébe is nyomnak két könyvet, egy "Apparition Social Register"-t meg "Japanese Apparition Picture Book"-ot, és közlik, hogy márpedig ebben ilyen szörny nem szerepel...
A filmnek a hangulata az igazi erõssége (bár az effektek és filmtrükkök sem semmik, ahhoz képest, hogy a film 1968-ban készült). Eleinte inkább horrorszerû, aztán a japán szörnyek megjelenésével egy kicsit több lesz a humor. Szerintem a viccek és a komikus jelenetek növelik a film élvezeti értékét, mert ilyen régi filmnek úgyis elkerülhetetlenül viccessé válik egy-két komolynak szánt jelenete is.
Mindenesetre a filmet inkább japán film-fanatikusoknak és a groteszk, debil filmek szerelmeseinek ajánlom, mintsem a horror-rajongóknak. (Õk legkésõbb azon a jeleneten készülnének ki, amikor a röhejes, zöld fejû vámpír a kappa-maszkos férfival és a szörcsögõ esernyõvel küzd.)

[Ramiz]

[film] / Zatoichi and the fugitives (1968)

"Magányos út a szamuráj útja..."

A Zatoichi-sorozat kitûnõ darabja ez a film. Színes, ennyivel is több élményt nyújt a kezdeti fekete-fehér részeknél, és az akció is több benne, valamint Zatoichi lenyûgözõ tudását sokszor megcsodálhatjuk benne a harci jeleneteken kívül is. A történet nem túl bonyolult, de érdekes. Ezúttal egy kóbor rablóbandával és egy szervezett gengszterbandával - akik mellesleg hivatalosan a helyi rendfenntartó erõt képviselik - egyszerre gyûlik meg a vak masszõr-szamuráj-volt gengszter baja. Nemegyszer igen szorult helyzetben van (lõfegyverrel, dobótõrökkel támadnak rá), igen emlékezetes az a jelenet is, ahol sebesülten, láthatólag fáradtan és kábultan vágja át magát egy ellenséggel teli házon, különféle trükköket bevetve.
De nem csak harcból áll a film. Zatoichi karaktere tovább árnyalódik, összetett karakter, cselekedetei nem teljesen elõre jósolhatóak, egyszóval nem a legegyszerûbb "100% jedi" összetételû. Ügyesen oldották meg, hogy sose érezzük Zatoichit gyõzhetetlen hõsnek, mindig újra és újra emlékeztetnek testi fogyatékosságából eredõ hátrányára, ellenfeleinek számosságára, életmódjának kilátástalanságára (ld. még: A hét szamuráj), mégis elérték, hogy profizmusa frissen, meglepõen és borzongatóan hat egy-egy jelenetben, ahol Zatoichi megcsillantja tehetségét (mint amikor kígyó esik rá a fáról, amikor a menekülõ nõt nem hagyja elmenni, követve és mindig elévágva a sötét szobában vagy ahogy a dobókésekkel rátámadó három férfit kezeli - az a lenézõ, dühös és büszke elegancia...). A film egy gyönyörû és drámai végkifejlettel zárul, ami nem a meglepetésével, hanem egyszerûségével hatásos...

[Ramiz]

[film] / Vibrator

Japán kamionos road movie. Zárkózott emberek próbálnak megnyílni, de akármilyen testi kapcsolat és egymás titkainak megismerése után sem olyan könnyû ez... A kamionos srácot az a színész játssza, aki az Ichi the Killerben Ichi-t, õ vesz fel egy lányt egy benzinkútnál, aki egy ideig vele tart az úton sehova.
A road movie-k buktatópontja az unalmasság, mert a cselekménytelenséget nehéz izgalmasan megjeleníteni. Ebben a filmben nem is teljesen sikerült, sok tipikus road movie-ziccert kihagyott, talán szándékosan, mert nem is egészen errõl szól a film, a két szereplõ közti kapcsolat kifejlõdésének bemutatása viszont valamiért nem kötött le. Lehet, hogy azért, mert a lány egyre ellenszenvesebb lett számomra a film során, egyrészt egy-két visszataszító dolog miatt, másrészt mert a legrosszabb fajta idegesítõ nõi stílusa volt (amikor elsírja magát, az egy érzelmi csúcspont lehet, de olyan ideges lettem annál a résznél, mint a Grave of the Fireflies alatt).
Pozitív viszont egy-két olyan jelenet, ahol valami nagyon gyakran elõkerülõ, de nehezen körülírható titkos gondolat vagy érzés ügyesen meg lett fogva. Azt a furcsa módszert alkalmazta ehhez a rendezõ, hogy a nõ gondolatai egyszerûen leírva megjelennek a képernyõn. Olyan apróságok ezek, amik mégis nagyon közel hoznak egy erõs érzést, amikor eszünkbe jut, hogy mi is szoktunk így érezni. Ez volt az, ami nagyon tetszett ebben a filmben, a férfi fõszereplõn kívül.

[Ramiz]

[film] / Happiness of the Katakuris

Besorolhatatlan stílusú vérdebil filmlegenda Takashi Miike-tõl. Van benne horror, dráma és komédia is (horrorparódia), és az egész meg van tûzdelve elborult musical-szerû dalbetétekkel.
A történet szerint a Katakuri család közös erõvel felépít egy fogadót egy isten háta mögötti helyen (aztán elnyomnak egy dalt a családi összefogás és elhatározás szépségérõl). De a vendégek nem jönnek, és a családfõ nem akarja veszni hagyni álmát. Így amikor az elsõ vendég öngyilkos lesz a fogadóban az éjjel, nem hívják ki a rendõrséget, hanem úgy döntenek, hogy elássák a tetemet. (Az a jelenet egyébként, ahol rájönnek, hogy a fickó megölte magát, a legviccesebb rész az egész filmben... annyira túljátszott és eltúlzott, hogy halálosan röhejes. ) Úgy gondolják, hogy letudták az ügyet, de a második és harmadik vendég is meghal érkezésük éjszakáján, méghozzá hihetetlenül groteszk módon, amit nem lõnék le, újra választás elé kerülnek... Aztán harmadszorra egy egész család érkezik, és rögtön kötelet is kérnek...
Ennyi lenne a történet magja. A többi csak ráadás, mint például a dalbetétek fele (ami nem kapcsolódik a sztorimaghoz) vagy a gyurmafigurás jelenetek. Ez utóbbival szerintem már kicsit túlzásba esnek, amikor a család tagjait formázzák a figurák - talán egy kicsit túl komolytalan. Viszont legalább a "gyurmafigurával könnyû véres jelenetet csinálni" csapdájába nem estek bele. (Egyébként az egész film nem nagyon véres.) Az a jelenet viszont híres-hírhedtté vált, amikor a film elején egy tál levesbõl kiemelkedik egy kicsi, aranyos szörnyecske, és kitépi a levest evõ lány szájából hátul azt a kis garatizét, ami ingerlõen ugrál, ahogy a lány sikolt, ezután szerelmesen kering a szív alakú szerv után a levegõben...
Beteg, elborult, drámai, ijesztõ, csordultig van a legfeketébb fekete humorral (nem a gyerekeknek való, nyugati ízlés-féle "hullával szerencsétlenkedés"-típusú fekete humorral, hanem sokkal kegyetlenebb fajtával), ugyanakkor különbözik Miike többi filmjétõl. Ha nem is kötelezõ, mint az Ichi the Killer, nagyon ajánlott.