Írások

[Lazzaret]

Köszi Fénymarék és örülök hogy tetszettek.

Remiz senseinek meg igaza van hogy sok a nyelvtani hiba, de amikor elkap az alkotó láz akkor nem tudok erre odafigyelni Gomen
Viszont Ramiz az írásod a "Nem én vagyok..." az nem egyszerü eset

Zanador: ez egy szép vers mondhatom. Bár ilyeneket kellett volna szavalnom még a középsuliban "hűje" Ady versek helyett.

Toplák: Az igazi hős szerelmes vers. Ez is nagyon tetszet.

Gratula a versekért és csak irigykedhetek hogy ez nektek milyen jól is megy 

[Fénymarék]

Köszi Fénymarék és örülök hogy tetszettek.

Remiz senseinek meg igaza van hogy sok a nyelvtani hiba, de amikor elkap az alkotó láz akkor nem tudok erre odafigyelni Gomen
Viszont Ramiz az írásod a "Nem én vagyok..." az nem egyszerü eset

Zanador: ez egy szép vers mondhatom. Bár ilyeneket kellett volna szavalnom még a középsuliban "hűje" Ady versek helyett.

Toplák: Az igazi hős szerelmes vers. Ez is nagyon tetszet.

Gratula a versekért és csak irigykedhetek hogy ez nektek milyen jól is megy 

Lazzaret, kérlek mond azt hogy azt a szót ott fent   viccből idézőjelezted, és ha így történt akkor a helyesírási hiba volt a témája a poénnak igaz?
Mond ezt kérlek
Különbe igazat kell adnom Ramiznak, és ezt nem szeretném
nya pusz

[Ramiz]

Különbe igazat kell adnom Ramiznak, és ezt nem szeretném

[Fénymarék]

Különbe igazat kell adnom Ramiznak, és ezt nem szeretném

Jól.van.na
de.ezt.apontozást.nézd

merészelj.leszólni

nincs..spacem..
ehm..nem...szeretem.ha.egy.írásban.ahelyesírást.kritizálják
túl.nagy..összeveszésem.volt.ez.ügyben
azóta.zavar.
nya..én..puszilak.Ramiz
Ne.hisztizz.

[Ramiz]

Jól.van.na
de.ezt.apontozást.nézd
nya..én..puszilak.Ramiz
Ne.hisztizz.

[Fénymarék]

Jól.van.na
de.ezt.apontozást.nézd
nya..én..puszilak.Ramiz
Ne.hisztizz.

ehehehe

[Lazzaret]

A vég

A szoba kis ablakán keresztül világított be mindent a délelőtti ragyogó napfény. A szoba fehér falai csak úgy világítottak. Mintha belőlük áradna ez a meleg fény. De ezen a szobán mégsem lehet érezni ezt a mindent átható melegséget. Hiszen aki ide benézet, annak a szörnyű látványtól azonnal megfagyott a vér az ereiben.
Nem a szoba berendezése volt szörnyű, hanem az, aki ide bent feküdt egy ágyban. Egy kisfiú, talán olyan hét-nyolc éves lehetett, borzalmas állapotban volt. Bőre falfehér és olyan vékony, hogy már az erek kék színe és futása is tökéletesen átütött rajta. Kicsi testéből mindenféle csövek és vezetékek lógtak ki, amiknek a vége vagy egy üvegben, vagy pedig valamilyen műszerhez kapcsolódott. Az üvegekből folyamatosan csepegett le az éltető infúzió. Elmetszett gégéjéből egy vastag csőn keresztül lélegeztette egyforma ritmust tartva, egy lélegeztető gép. Ez mellett egy másik gép mutatta lassú pityegéssel kísérve, az élet funkcióit.
Régi szép arca mára már teljesen felismerhetetlené tette a sok kínzó szenvedés. Apró csukott szemei már teljesen beestek az üregeikbe. Vékony ajkai már teljesen kiszáradtak a folytonos láztól. A haja és a szemöldöke teljesen kihullott a különféle kezeléseknek köszönhetően. Vékony kezein rengeteg tűszúrás nyoma éktelenkedett. Egész teste remegett és fürdött az izzadságban.
A beteg gyerek ágya mellett egy fiatalasszony ült. Ő volt az, aki neki valamikor életet adott. Most aggódó arccal óvta gyermeke álmát, hogy legalább ilyenkor ne érezze a fájdalmat és a szenvedést. Időnként egy nedves ruhával törölgette le a fia arcáról a verítéket, és egy utal próbálta benedvesíteni a cserepesre száradt ajkait.
Egyik alkalommal, mikor az anyja a homlokát törölgette, a fiú lassan kinyitotta a szemeit. A barna szempár teljesen zavaros volt, és nem fordult semerre, csak a plafont bámulta. Édesanyja nem bírta tovább elfojtani érzéseit és zokogva fia kezére hajtotta a fejét.
A fiú, aki csak lassan ébredt öntudatra, először nem tudta, hogy hol is van, de ahogy megpróbált megmozdulni a fájdalom azonnal eszébe jutatta.  Már fél éve szenvedett valamilyen betegségben, ami belülről elkezdte felemészteni. Eleinte csak a hasa fájt, később már az egész felsőteste. Eleinte nem volt túl fájdalmas, de egyre rosszabb lett az idő múlásával. Pár hónap elteltével már akkora fájdalmai voltak, hogy már mozogni sem tudott. Ekkora már rég a kórház lakója volt. Rengeteg módszerrel próbálták meggyógyítani, de semmi sem javított az állapotán.
Lassan tisztult ki a feje a sok fájdalomcsillapítónak és a különböző gyógyszereknek köszönhetően. Hamarosan meghallotta az anyja sírását maga mellett, de nem tudott odafordulni hozzá. Beszélni meg a lélegeztető gép miatt nem tudott. Pedig, még egy dolgot el akart neki mondani, azt hogy szereti. Így még elbúcsúzni sem tudok tőle, gondolta szomorúan. Már érezte, hogy hamarosan vége lesz a szenvedéseinek örökre, ezért minden maradék erejét összeszedte és megpróbált nem tudomást venni a fájdalomról, lassan az édesanyja felé fordította a fejét.
Az anya azonnal megérezte ezt az apró mozdulatot és könnyeit törölgetve nézett szembe a gyermekével. Azonnal kiolvasta szemeiből, hogy a fia mit is akar elmondani neki és ettől csak még jobban megeredtek a könnyei. Szorosan megfogta a vékony kezét, hogy utolsó perceiben vele legyen. Nem tudta elfogadni a keserű sorsot, ami el akarja venni egyetlen kincsét, amit ez az élet megadott neki. A gyermek hálásan nézett anyja szemében, és hálát adott érte, hogy utolsó perceit azzal, hogy itt van, és végig kíséri. Most már bármikor vége lehet mindennek, bátran fog vele szembe nézni.
Lassan érezte, hogy az élet kiszáll a testéből, és örökre eltűnik. Egyre lassabban vert a kicsi szíve és a légzése is lelassult. Kis idő múlva a szíve leállt és szemeire örök sötétség borult.


Ez most elég komor lett , de azért remélem tetszeni fog.

[Toplák]

Ez gyönyörű lett...

én személyszerint elpityeredtem magam. 

Biztos az emlékek...

mindenesetre nagyon teccik... tényleg csak gratulálni tudok.

[Toplák]

Most rittyentettem egy nótát (majd a zenekarral megcsináljuk )

a címe:

Zarándok

Süvít a szél
Homok felhő marja az arcom
Húsomba tép
Mikor hosszú utamat járom

Csak előre nézz!
Mondom, mert véres a múltam
Elbuksz, ha félsz!
Magamnak, sziszegem halkan

Elindultam, jártam nyugaton és keleten,
Zarándokút, jelöli minden léptem
Mindent láttam, északon és délen,
Csak az otthonom, mit nem ismerek régen

Távol az otthon
Ahol a víz, én ott lakom
Marja a torkom,
A szomjúság és a bánatom

Nem állok meg
Megküzdök még száz veszéllyel
Üres kardhüvely
Szablyám a kezemben fészkel

Elindultam, jártam nyugaton és keleten,
Zarándokút, jelöli minden léptem
Mindent láttam, északon és délen,
Csak az otthonom, mit nem ismerek régen

A napkorong
Fölöttem az egyetlen úr
Segítő gond,
Megfagyok, ha bealkonyul

Megszakad az álmom
Kígyómarás a testemen
Halandóságom
Keveredik a méreggel

KIS HIBA ÉS MEGYEK EL!

Elindultam, jártam nyugaton és keleten,
Zarándokút, jelöli minden léptem
Mindent láttam, északon és délen,
Csak az otthonom, mit nem ismerek régen

A négy égtáj
Mögöttem van már...


hogy tetszik?

[Lazzaret]

Örülök hogy tetszet és köszi a dicséretett.

A nótádnak érdekes témája van, és sztem egész jó lett. De akkor lesz majd az igazi ha meglesz hozzá a zene is.
Előre is jó hangszerelést hozzá

[Fénymarék]

Ez gyönyörű lett...

én személyszerint elpityeredtem magam. 

Biztos az emlékek...

mindenesetre nagyon teccik... tényleg csak gratulálni tudok.

nagyából.megkellene.ismételnem.Toplákot!
Csak.így.tovább.Lazzaret
Maximum.bíztatni.tudlak

[Sumire]

Olykor azt hiszem,
hiányzol. - Mint virágnak
a lehullt szirmok.

[Fénymarék]

Hulló falevél

Hulló falevél
Múló szenvedély
Felkapja a szél
Tovább repítené

Tovább repítené
Igen, ha tehetné
Múló mulandó
Szellő unszoló

Szenvedő szenvedély
Át vált szerelemmé
Változás szele kél
Hozza szerelmét

Múló szenvedély
Hulló falevél
Felkapja a szél
S hozza szerelmét.
    *   *   *

Csillag a távolban

Látom a távolban
Látom a hó olvad
Megindul az élet
Megindul az ének

Látom a távolban
Látom a víz csillan
Csillan a Kisszirom
Csillan a horizont

Horizont mi csillanó
Napkorong mi lebukó
Fény mi múlandó
Csillag mi látható

Sápadtan kigyullad
Gyönyöröm eláraszt
Olthatatlan tűz ég
Olthatatlan, elemészt

Láthatatlan csillagok
Bíbortalan napkorong
Láthatatlan horizont
Hagyhatatlan csókok

Madár mi csicsereg
S a hold is felsejlett
Csókodért epedek
Mindig tűzben égek

Látom a távolban
Látom a tűz gyullad
Megindul s nyaldos
Lángcsóva mi illatos

Vörösen felizzik
Vörösen elmúlik
Hajnal hasadó
Mámor csillanó

Hulló falevél
Futó reménység
Hulló izgalom
S érzem illatod

Elhozza a szél
Mi jő s felkél
Felkél csend ellen
Jő s hozza szerelemem.

[Fénymarék]

Ez egy régebbi versem de azért megosztom veletek
Persze csak ha érdekel 
Ha nem hát így jártatok

Harc a sorssal

Dacos lélek dacos szív
Fejet hajtás mit segít?
A szívet hajtja erős, s hit
Miképpen a sors veszít

Legyőzni mit nem lehet
Hajtja dacos szíveket
Létezik az ellenség?
Vagy kergeted és nem leléd?

Mi nem létezik ott van ám
Ezt nem hiszi a tudomány
Sors kegyeltje figyelj most
Te döntesz, hogy feladod

Vagy tovább futhatsz utadon
S kergetheted sorsodat.
Megkaptad a kegyelmet
De mi mardossa szívedet?

Egyszer kaptad meg mit kértél
De nem volt elég az mit kaptál.
Tovább mentél s kergetted,
Hogy adja vissza mit elvett.

Kérted jövőd s megkaptad
Így nem vitt el a kárhozat
Cserébe elvette múltadat
És múlt nélkül jövő nem marad

Ez ördögi kör magába szív
Kijönnél, de nincs ki segít
Magad harcolsz s feladod
Ám utólag mindig folytatod

Dacos lélek dacos szív
Fejet hajtás mit segít?
A szívet hajtja erő s hit
És legvégül a sors veszít!


Kérem a véleményeket
Tudom hogy szerettek szóval csak körmöljetek  

gonosz vagyok? szerintem ez inkább aranyos...

[Ramiz]

Ahogy olvastam, a rövid sorok miatt automatikusan olyan mondóka-szerűen ritmizáltam. Ez véletlen vagy szándékos vagy bennem lenni hiba?

[Fénymarék]

Ahogy olvastam, a rövid sorok miatt automatikusan olyan mondóka-szerűen ritmizáltam. Ez véletlen vagy szándékos vagy bennem lenni hiba?

életemben.eddig.két.versnél.volt.szándékos
a.legelső.vers.amit.írtam
szted.mi.lett.a.sorsa?
egy.kritikus.mondat-adrágalátós.anyukámtól.és.kuka
a.másik.pedig.azóta.is.a.felénél.tart

valahogy.magától.nem.íródik
ennyit.a.szerkesztésről.
nya.lépek.tanulni
wáá.naon.nehéz.napom.lesz
szorítsatok
U.i.:a.válasz.akérdésedre.azthiszem.innentől.egyértelmű

[Ramiz]

Oké. Szerintem ez esetben használj hosszabb sorokat. Bár ez talán csak az én ferde ízlésem szerint van így. Egyébként jók.

[Fénymarék]

Oké. Szerintem ez esetben használj hosszabb sorokat. Bár ez talán csak az én ferde ízlésem szerint van így. Egyébként jók.

oylanok is akadnak
ha hosszú sort szeretnéééél.
ezeket semmiképp nem írom át

amúgy
thx

[Fénymarék]

Ez is egy régi versem...látom nem írtok be
Így én írok

Öröm nélkül

A fájdalom sokszor oly erőteljes
Túl sok érzés fölött győzedelmes
Markolja szívem mely kicsordul fájdalmában
Szorítja lelkem mely megszökne kínjában.

Ilyenkor elvész az öröm mosoly szádon fagy
Mellyel elmúlna minden fájdalom,bánat
Mikor szükséged van-e meleg forrásra
Épp akkor indul végleg apadásnak

Mire megmarkolnád  a csepp örömet mi megmaradt
Már a késői pokolban találod magadat
Azt gondolnád elkaptad a percet, mégis újjaid  között kipereg
Akár a sivatag homokszemjei melyek, ha tehetik megszöknek.

Öröm nélkül az emberek nem tudnak meglenni
Ezért tesznek érte hogy érezhessenek,
Örömet mely nélkül az élet nem élet                                     
Belülről csordogáló megfoghatatlan melegséget.

-hmm egyelőre ennyi
Egyébként most nézem, hogy azon felül hgy elég szabad lett ez a vers...
Gyorsban befejeztem úgyértem ide még lehetett volna írni, de lényeg ott van
legalábbis akkor ez volt alényeg hogy kiírjam magamból hogy szar az élet
na mind1 régen volt

[Bandita ^^]

Nagyon kreativ a társaság, megkellhogy mondjam, ezért is félve postolom be egyik kis gondolatomat... mindjárt...
Én is szoktam írogatni, de inkább kisebb novellákat, eszmefuttatásokat a dolgokról, ez is ilyennek indult.... Szerintetek?

6 óra... A hanyagul félrehúzott függöny mögül néhol átsejlik a napfény, megvilágítva a levegőben pajkosan táncoló porszemeket. Úgy érzem csak lebegek. Órákig el tudnám nézni ezt a látványt. Olyan nyugodt, csendes, békés minden. Egyszerre érzek egy fajta kellemes fáradtságot, és mégis olyan erő tölt el, hogy legszívesebben... Hmmmm... Közelebb megyek az ablakhoz, és egy picit félrehúzom a sötétítőt. A beszökő napfényre valami megmozdul mögöttem... Egy lány fekszik az ágyban... Elsőre nem ismertem meg... Nem mindennapi látvány tárult elém. Szinte már-már mesébe illően gyönyörű volt. Ahogy a takaró gyengéden körbefogta derekát, éppen hogy eltakarva öt. Ahogy a hosszú szőke haja fátyolként omlott vállára, és az itt-ott beszűrődő fénysugarak egy lágy szellő hatására végigsimogatták testének miden porcikáját. Szinte levegőt sem tudtam venni. Teljesen megigézett a látvány. Mintha egy angyal feküdt volna ott. Szárnyai a be beszűrődő napsugarak... és miközben megigézve figyeltem öt, észre sem vettem, hogy felébredt. Gyönyörű kék szemével rám nézett, és mint mikor a szírének dala elcsábítja a legtapasztaltabb tengerészt, az az egy pillantás elég volt, hogy teljesen és végleg beleessem. Nem tudtam megszólalni sem. Ő pedig csak mosolygott, felöltözött, majd lassan kisétált az életemből...

[Toplák]

Húúú rég voltam már fennt, vissza kell már térnem, kezdjük itt, mert ez szerintem az emberekről legtöbbet mutató rész, és hát egy fórumon a másik megismerése is a lényeg, de most ez tök mind1... tehát a véleményezés...

Újabbtól a régebbi felé mert beíráskor úgy könnyebb

Ez a kis szösszenet/gondolat/novellácska vagy nem tudom h nevezted, ez naon el lett találva őszinte gratuláció érte! ahogy olvastam, télleg átéltem ami írtál. Valahogy ez az egyszerűség és a meseszerűség finom, de mégis velős keveréke, nagyon "oda lett rakva" nagyon tetszett, hogy nem lehet megérteni, de fel lehet fogni. (na ez így most ölég komplikált, hát ki is fejtem...) tehát felfogja az agy a képeket, és mint egy diavetítésnél, pörgeti őket hosszas egymásutánban, de teljesen nem lehet mégsem megérteni, ezzel is hajtva az olvasót, hogy mindig kérdezzen, hogy mindig olvasson vissza, hogy elgondolkodjon rajta. Ha egy gonosz hasonlatot akarnék mondani, olyan mint filmet nézni a "legalizáljuk" felvonuláson. Emiatt engem ez nagyon megfogott grat érte de nagyon

No azután jött aaaaaa... ha memóriám nem csal a Boldogság nélkül című vers. Hát ezzel már komolyabb bajban vagyok. és erről nem te tehetsz, egyszerűen más mentalitású vagyok, ezért én nem tudom átérezni a fájdalmát annak, hogy elhagy az öröm, mert... nos mert túl dilis és optimista vagyok hozzá... De aztán elolvasom az utsó versszakot, és akkor gyorsan megnyugszom, mert ott mégis magamra ismerek, hogy "Örömet mely nélkül az élet nem élet" és itt viszont mégis fordul a kocka, azt mondom száz százalékig egyet értek vele! (nem azt mondom, hogy mást mondanál az első háromban mint a negyedikben, hisz nem függ az első három a negyediktől.) Összesítve, tetszik. de ha adhatok egy tanácsot (persze én is nyilván kaphatnék ezret vagy még többet) próbáld kerülni a túl monumentális klisé képeket. Persze mindenki köztük én is imádom használni őket de magamnál is tudom, hogy le kell szoknom róla. Próbálj az egyszerűbb képekbe rejteni a nagyságokat. gondolok olyanra mint pl...

Újra kezdem majd
Ezt a régi dalt
Melyben elmondom
Hogy a vágy mely mart
Melyet össze csak
Egy dallam tart
De benne nem találhatsz
Hamis zajt
A szerelem
Mer én, egyszerűen szeretem őt.

Jó ez most nagyon öntelt és egoista és stb stb volt hogy saját szövegemet rakom be, de ebben végülis megfogalmaztam ezt is, "nem kell semmi kiemelkedő mód arra hogy megfogalmazzam amit akarok, csak kimondom, szeretlek"  tehát remélem érted mire akarok kilyukadni... ha meg nem azt is megértem


A másik vers (emlékeim szerint Harc a sorsal) az, habár abban is jellemző a nagy szavak használata, ott egyszerűen jól áll ez nekem személy szerint sokkal jobban tetszik mint a másik, és ellentétben Ramiz kolegával engem pont a rövid sorok miatt fogott meg, szerintem, ahogy olvastam magamban, ad egy kis pattogós ütemet ami remekül illik a vers témája és hangulata alá, egy elszánt lázadó aki bepörgött attól, ami neki rendeltetett... az nem fog hosszan barokkos mondatokban beszélni, hanem a harc heve épp ezt a velős tömör stílust hozza elő.  Szóval és tettel, szerintem ez kurta jó lett 

most már úgy illik h én is hassak alkossak gyarapítsak vmit... nem is tom... mondjuk leírom azt a szöveget, amelyből idéztem a szignacsörömbe, és most ezzel fel is rúgom amit tanácsoltam, mert ez is nagyon túl efektezett és epic

(ja és bocsi h csak dalszövegeket pakolok fel, de ez a "munkám" )

Mese

Lehetett volna más
Egy happy end, vagy egy újabb folytatás
Ahol a gonosz földön, könnyel a szemében
Meglakol, és a lemenő fényben,
A főhős, ha vérzik is nem tér el
A hitétől, hogy a földünkön, a végére
A rémálmoktól félszegen
Egy mesebeli tájra ébredjen.

Ahol az örömünkből száz csoda válhat
De a tünemények csak tervben állnak
Hisz a Föld nem büszke kastély, egy Tüske-vár
Körülöleli egy mérges ingovány
Benne a gomba bomba robban
Egyedül maradok az uradalomban
A lidércfények erdejében,
És fohászkodok, hogy más lehessen

Nem mese ez, gyermek. Nem a képzelet
Élő rémek szövik az életet.
Nem mese ez, de remélem az álmom,
Hogy jobb legyen, még megtalálom.

Elrebegem a vágyamat
A bánatba fulladt álmokat
Hogy az ,,egyszer volt, hol nem voltból"
Jöjjön a jelen, és ne a múltból
Várjuk, vagy reméljük, a megoldást
Mert a múltba révedteknek a jövő csalódás

Nem mese ez, gyermek. Nem a képzelet
Élő rémek szövik az életet.
Nem mese ez, de remélem az álmom,
Hogy más legyen, még megtalálom.

Előre nézz!
Várd a változást!
Kiálts fel!
Kérd hogy, legyen más.

Nem mese ez, gyermek. Nem a képzelet
Ilyen lett ez a füstös gépezet
Nem mese ez, de remélem az álmom,
Hogy más legyen, még megtalálom.

[Toplák]

Ezt a jelenlegi egyetlen drága vezérlő csillagomnak írtam és azt akarom lássa ország világ milyen birka vagyok

Egyedül voltam, néma jég koporsóban
Se tűz, se láng, se fénysugár
Királyként, nemesen, tiszteletben, örök csendben
Örök trónon az éj talált rám

És feküdtem hosszú éveket
Nem volt idő, nem volt táj
Csak jég volt és némaság
És csend trónuson csend király.

E csendbe boruló örök percben,
Mikor már nem mozdul a szív
A némaságból, fel az égbe
Éreztem: Egy hang visszahív!

Fátyolos ez a szólam,
De hallani mégis oly jó,
Fülembe súgja, ,,jöjj velem"
Madárnyelven, vagy ott se volt?

Hallani véltem: ,,jöjjek! ,,Jöjjek!"
De nem tudtam, hogy honnan szólt
Mennytől pokolig bejártam mindent
De választ senki nem adott

Óh az a szó, az a hívó parancs
Szárnyon jött, vagy a szél fújta tán?
Vagy csak holmi gondolatban
Lelkem szólt, és fülem hallá?

Nem! Az nem lehet!
Égen a csillag, sem oly biztos,
Mint a tény, hogy e galambbúgás
Csodától jött, biztosított.

Utolsó erőm, míg vérem csörgedez
Szabad a gazda! Feláldozom, ha kell
Csak adjon választ ördög angyal:
Ki segített néma lelkemen?

És erőm fogytán, de egy tavaszi reggelen
Egy tündér-tarka réten, virágok füvek erdejében
Szívem titkos szegletében, megláttam őt
Királyból csavargóként, de elértem.

Őrület volt ez? Vagy csak rajongás?
Ha rá nézek, tudom egyik sem
Nem lánc, nem ostor, de előre hajt
Igen, ez a szerelem...

[Bandita ^^]

Respect. Mivel a költészethez nem értek, mást nem fűznék hozzá.... De nagyon tecc...

[Toplák]

Respect. Mivel a költészethez nem értek, mást nem fűznék hozzá.... De nagyon tecc...

Rövid precíz és velős hozzászólás   annál inkább megköszönöm

naon jól esett köszi (de télle )

[Fénymarék]

Az utolsó könnycsepp


A tenger susogása lágyan megérintett. A távolban csillogott a végtelenség. A türkiz gyöngyszemek egymásba olvadtak. Hívogatólag duruzsolt a fülembe, dallama lelkemig hatolt. Lelki szememmel látni véltem, ahogy boldogan ismét megérinthetjük egymást, akár a régi szeretők. Éreztem hűs érintését, végtelen tekintetét, édes csókját, teljes egészét.
Mélázásomból egy barátom ébresztett. A csillogó mélység otthont nyújtott neki, örök helyet, ahol gondtalanul élhet. Mikor még megtehettem sokat voltam vele a mélység felszínén s legalján egyaránt. Együtt játszottunk a tágas habok között. Gyönyörűséges érzésekkel, csodás szeretettel. Felnéztem az égre és a nap hirtelen felpofozott. A vakító fény a szemembe vágott, ösztönösen becsuktam a szemem és futásnak eredtem. Egyre jobban szétterjedt előttem a mélység, a távolban megpillantottam, ahogy a madarak eleségre vadásznak. Gyorsabbra vettem a tempót, már-már repültem a széllel. ,,Minél hamarabb, csak gyorsan, csak gyorsan." Szélsebesen vágódtam a hideg vízbe. Kezemmel elkezdtem lökni magam, lábammal segítettem az előrejutást, csak úsztam, úsztam és úsztam.
Hirtelen rám telepedett egyfajta távoli nyugalom. Minden megnyugodott. Most nem hallottam kedvesem suttogó hívását, már nem éreztem kisbarátom közelségét. Úgy éreztem, lassan eltűnik minden. Eljött a sötétség, mely lassan körém settenkedett, majd mikor lankadt a figyelmem, teljesen körbevett. ,,Magába szív." Könnycseppem összeolvadt életem gyöngyszemével, lelkem összeolvadt szerelmemmel.





Toplák köszi...
most nincs időm kifejteni a dolgokat
ezért csak meggköszönöm előző véleményedet....
Ja és itt van egy újjabb írásom

[Fénymarék]

Ezt a jelenlegi egyetlen drága vezérlő csillagomnak írtam és azt akarom lássa ország világ milyen birka vagyok

Egyedül voltam, néma jég koporsóban
Se tűz, se láng, se fénysugár
Királyként, nemesen, tiszteletben, örök csendben
Örök trónon az éj talált rám.......................

Nagyon.tetszett.eza.versed..
eddig.ezt.tetszett.a.legjobban

Látszik.rajata.hogynem.eröltetett
csakúgyjött."vénából".....
szépen.levezeted...és.valahogy.megfogott.a.mód.
elnézést...iylenkor.az.játszódik.lebennem.hogy.túl.jóóó
még.értékelni.sem.tudom.kellőképpen

a.legtöbb.fogalom.ezerféleképpen.levezethető...alegtöbb.érzés.annyira.összetett.hogy....éléetemvégéig.sem.fogom.minden.leírt.formáját....látni
persze.ahány.ember-annyi.gondolat
"annyiféleség"
ezért.legszívesebben.örökké.ízlelném.az.élet.kisded.örömeit....
legszíveebben.örökké.tapasztalnék..újjabb.dolgokat..és.látnék.újjabb.műveket.másmás.kézből
hmmm.az.örökké.talán.túlzás...
de.mostmár.nem.vonom.vissza..

[Toplák]

Hűha hűha irulok pirulok

Köszönöm a méltató szavakat

de nem érdemlem meg a túl jó jelzőt
Ha nagyot alkottam volna, akkor igent mondott volna a leány

dehát... ilyen az én formám

Nos igen... ez az örök háborúm a magyar tanárral, amikor kijelentem h szerintem a XY mű ezt jelenti, mondja h nem hanem azt, én meg erre mondom, hogy magának de nekem nem és ezen megsértődik, én meg kiröhögöm

Ezért örülök nagyon hogy megfogott a mű, hogy átérezted, hogy nem csak fejjel értetted mit kéne jelentenie, hanem számodra belül is kialakult egy "megértett mondanivaló" Ez a legnagyobb elismerés amit csak kaphatok. köszönöm

Ami meg azt illeti ne is vond vissza... ahogy szoktam mondani két lmagas ugró lécet ugyan olyan nehéz átugrani, de ha magasabbal megszenvedsz akkor vele együtt jön az alacsonyabb is... azaz... túlozz nyugodtan! Kergess hatalmas, elérhetetlennek tűnő álmokat, és akkor a földi üres, egyszerű szükségletek maguktól jönnek, és még csak tenni se kell értük.

de ez csak a buta mentalitásom ennek semmi köze nincs ehhez a topichoz ezért bocsesz

Az utolsó könnycsepp című szösszenetednél egy hatalmas felismerés (aztán lehet csak fantazma) jelent meg lelki szemeim előtt... Te szereted Gárdonyit... csak mert rá jellemzőek a tömör rövid ám de nagyon jól és könnyen elképzelhető mondatok. úgy hogy minden mondat külön álló egy-egy képet alkot, alig kapcsolódik egyik a másikhoz, de az egész mégis egy kerek egészet alkott... naon nehéz így jól írni, h ne legyen unalmas... te vagy rengeteg Gárdonyit olvastál, vagy zsigerből jön, minden estre neked naon jól megy! Grat hozá

Rövid leszek de velős... Nagyon tetszik!

egyszerű, nem túl extravagáns szavakkal alkottál olyan "érzelem-emlék képeket" amik szerintem minden szép érzékkel rendelkezőhöz eljut aki elolvassa... Gratulálok mégegyszer.


a következő mívem kis magyarázatra szorul... két szereplő egymás melett elbeszélése történik benne... a verse és a bridge az a halál gondolatai az öngyilkosságról, a refrén meg maga az öngyilkos utolsó gondolatai... nem kell mondanom, hogy az én véleményem az a nagy kaszás hozzáállása lesz. olvassátok éééééés előre szólok ez egy nagyon régi kezdő művem de megtartottam mert nagyon tetszett


A halál dolga

Mondd, mért álljam ki, százak baját?
Mondd, mért helyettük kell vívnom százegy csatát.
Mondd, mért tétovázok, mire várok én?
Mondd meg, miért maradnék, a föld rejtekén?

Mondd meg, mért éltem én egyedül magányos életem?
Mondd meg, mért féltem én? Csak bennem van félelem?
Mondd, mért fáj az, ha szívedben nincs fájdalom?
Mért csak én szenvedek? Miért? Oh nem tudom...

Itt állok én ezen a kikacagott Földgolyón
Hogy miért is lett így, már rég nem tudom
Odafent száz angyal vár, de még maradnom kell
Hisz csak azt hallom, hogy búcsúzik a földi ember...

Körülölel a halál
És az ajkam csókra vár
Halvány lelkem zálogán

Körülölel a halál
És a szívem ritmusán
Táncot jár...

Vigyél már!

Mondd meg, mért félnek engem, az úr angyalát?
Mondd meg, mért félik ők, az isten szavát?
Mondd meg, mért hívnak mégis? Miért akarják
Mondd meg, mért várják ők, a fekete nagy kaszást?

Mondd meg, miért vinném el, kit nem vár túlvilág?
Mondd meg, miért lássam én, hogy sír száz barát?
Mondd meg, miért én tegyem? Miért ragadjam el?
Mondd meg. Oh, Uram! Mondd, miért kell?

Itt állok én ezen a kikacagott Földgolyón
Hogy miért is lett így, már rég nem tudom
Uram, válaszolj! Miért kell megtennem, miért nem lehetek boldog?
Emlékszem már az okára. Mert ezért vagyok.

Körülölel a halál
És az ajkam csókra vár
Halvány lelkem zálogán

Körülölel a halál
És a szívem ritmusán
Táncot jár...

Vigyél már!

Körülölel a halál
És az ajkam csókra vár
Halvány lelkem zálogán

Körülölel a halál
És a szívem meg-megáll
Elvisz már...


Nos ez nem egy boldog vers/dal... ez csak egy vélemény formálás...

Azért írtam mert szerintem egyetlen ajándék az égtől amiért télleg nem kellett semmit se tennünk az az élet... és szerintem aki ezt elveti magától (eseteg 80%-ban) agyilag, felfogásilag, és mentalitásra gyerek... nem tudja mit tesz... nem fogja föl mekkora ajándékot vet el magától... és bekell h valljam néha szánalommal vegyes sajnálatot érzek az ilyen emberek iránt... (természetesen nem a úgymond "érthető" 20 %.ról beszélek...)

de nem akarom senki kedvét elrontani és senkit magamra haragítani úgyhogy inkább nem írok több ilyet nyílvánosan.... de már ezt azért se szívom vissza én se

[Fénymarék]

Hűha hűha irulok pirulok

az.jóó:...

...de nem érdemlem meg a túl jó jelzőt
Ha nagyot alkottam volna, akkor igent mondott volna a leány

ez.butság.nem.a.űvedtől.függött.a.lány.válasza...
tőleee.és.tőled....
a.személyetektől.nem."holmi"(elnézést.általánossgban.beszélek).vers.ráhatásától...
hozzáteszem.hogy.Szerintem,ezcsak.egyszubjektív-vélemény....

dehát... ilyen az én formám

érdekes.forma.lehetsz..

Nos igen... ez az örök háborúm a magyar tanárral, amikor kijelentem h szerintem a XY mű ezt jelenti, mondja h nem hanem azt, én meg erre mondom, hogy magának de nekem nem és ezen megsértődik, én meg kiröhögöm

mégjó.hogy.vanegyéni.véleményed...és.hogy.nem.hiszel.a..magyartanárnak.
najó.én.kedvelem.a.magyartanárom.és.adok.a.véleményére
viszont.hiába.elemzünk.egyegy.verset.olyan.biztosra...
remélem.érted.mire.célzok

Ezért örülök nagyon hogy megfogott a mű, hogy átérezted, hogy nem csak fejjel értetted mit kéne jelentenie, hanem számodra belül is kialakult egy "megértett mondanivaló" Ez a legnagyobb elismerés amit csak kaphatok. köszönöm

örülök.hogy.abból.apárszóból.már.erre.következtettél..
és.nem.is.biztos.hogy.rosszul..

Ami meg azt illeti ne is vond vissza... ahogy szoktam mondani két lmagas ugró lécet ugyan olyan nehéz átugrani, de ha magasabbal megszenvedsz akkor vele együtt jön az alacsonyabb is... azaz... túlozz nyugodtan! Kergess hatalmas, elérhetetlennek tűnő álmokat, és akkor a földi üres, egyszerű szükségletek maguktól jönnek, és még csak tenni se kell értük.

oksa.a.túlzásra.azt.mondom.rendben
viszont.amagasálmokkergetésééére.hááát....

de ez csak a buta mentalitásom ennek semmi köze nincs ehhez a topichoz ezért bocsesz

végülis.még.mindig.az."írások".a.téma

bármennyire.is.egyéni...

Az utolsó könnycsepp című szösszenetednél egy hatalmas felismerés (aztán lehet csak fantazma) jelent meg lelki szemeim előtt... Te szereted Gárdonyit... csak mert rá jellemzőek a tömör rövid ám de nagyon jól és könnyen elképzelhető mondatok. úgy hogy minden mondat külön álló egy-egy képet alkot, alig kapcsolódik egyik a másikhoz, de az egész mégis egy kerek egészet alkott... naon nehéz így jól írni, h ne legyen unalmas... te vagy rengeteg Gárdonyit olvastál, vagy zsigerből jön, minden estre neked naon jól megy! Grat hozá

sajnos.azt.kell.írnom.hogy.nem.naon.ismerem.Gárdonyi.műveit
egyszerűen.így.alakultam.ki..
nemtudom.ha.naon.úgy.akarnék.írni.mennének.a.hosszú.összetett.mondatok
de.abból.lehet.hogy.érződne.az.hogy.nem.természetes.talán.egy.kicsit.eröltetett...
ezért.hagyom..hogy."jöjjön".és.nem.másítok.a.mondataimon

Rövid leszek de velős... Nagyon tetszik!

köszönöm.....
jólesik.a.véleményed...

egyszerű, nem túl extravagáns szavakkal alkottál olyan "érzelem-emlék képeket" amik szerintem minden szép érzékkel rendelkezőhöz eljut aki elolvassa... Gratulálok mégegyszer.

mégegyszer
thx



aművedhez.még.nem.fűzök.véleményt...majd.ha.lesz.több.időm.átgondolni...
viszont.most.mint.általában..bekell.osztanom...a.perceimet

[Xipe]

elolvasva.
grat.

[Fénymarék]

elolvasva.
grat.

eh
grrr
hmmm
kössz