Melyik animét láttad legutóbb? Hogy tetszett?

[Zsiga]

Nemrég belekezdtem, és csak ámulok és bámulok!!! Határozottan kezdem azt érezni, hogy ez igen jó választás volt, nagyon-nagyon tetszik!!!! Pont erre volt most szükségem, annak ellenére, hogy -habár nem jellemző rám- végigbőgtem...
Már alig várom a holnapot, hogy végignézhessem (ma nem érek rá sajna)!!!

Jujj hogy én mennyire utálom a Saikano-t...
Egyszerűen nem bírom elviselni az ilyen hatásvadász, ál-világfájdalommal töltött emo-animéket... Nem lenne rossz, sőt még így is nézhető igazából, ha kihagyták volna belőle ezt a sok sírós szart, vagy legalább realisztikusan csinálják meg. Egy bizonyos szint fölött ugyanis a sok szenvedés már nem együttérzést és szánalmat szül, hanem átmegy  -ba... Egyébként hasonló okból tartom rossznak pl. az Evangelion-t is (üssetek... ).

A Saikanot illetően nagyjából egyetértek. Nagyon mérges voltam rá, amikor megnéztem, meg is fogalmaztam magamban, hogy miért rossz (filmelméleti és hermeneutikai alapon ), de azóta sajnos elfelejtettem...  A lényeg, hogy giccses, de nagyon.
Hasonló okok miatt nem szeretem egyébként a másik "ZOMG drama" sorozatot, a KGNE-t sem.

Az Evangelion viszont miatt ütni fogunk, teljes joggal...

Igaz, a KGNE-t ki is felejtettem.
Arra viszont kíváncsi vagyok hogy szerintetek a NGE miben különbözik ezektől? Ott talán még kevesebb okkal rinyálja végig a 26 részt az összes főszereplő...

[kikuchiyo]

Címszavakban:
Mechák.
Fanservice. 
Ekksön.
Kerettörténet.
Szimbolizmus.
Az a fokozatos átmenet, ahogy a könnyed, ökörködős első pár részből eljutunk az "OMGWTF pls kill me" végkifejletig.
Részecskefizika.

Egyszóval: lehet szeretni vagy nem szeretni, de az NGE működik. Rinyálnak meg szenvednek, az igaz, de (khmm... általában) okkal teszik.

[Zsiga]

Címszavakban:
Mechák.
Fanservice. 
Ekksön.
Kerettörténet.
Szimbolizmus.
Az a fokozatos átmenet, ahogy a könnyed, ökörködős első pár részből eljutunk az "OMGWTF pls kill me" végkifejletig.
Részecskefizika.

Egyszóval: lehet szeretni vagy nem szeretni, de az NGE működik. Rinyálnak meg szenvednek, az igaz, de (khmm... általában) okkal teszik.

Mechák: Saikano-ban van helyette loli gyilkológép.
Fanservice: No comment...
Ekksön: Ez igaz, az Evangelionban van elég szép mennyiségben és minőségben.
Kerettörténet, szimbolizmus: A Da Vinci kódban is van...
Az a fokozatos átmenet ... : Én úgy vettem észre hogy a mi kis Shinji-chanunk az elejétől kezdve folyamatosan bőg mint egy fürdőskurva.
Részecskefizika: 

Okkal szenvednek? Milyen okkal? Jaj, szegény Asuka-nak meghalt az anyukája. És? Mással is megtörtént már, mégse feltétlenül lett belőle idegbeteg depressziós agresszív picsa. Nézd meg pl. az EL-ben a kislányt, na ő okkal szenvedhetne, mégis tud örülni az életnek. Na ezért egy valóságtól elrugaszkodott hatásvadász fos az Evangelion.

[Fazék]

Okkal szenvednek? Milyen okkal? Jaj, szegény Asuka-nak meghalt az anyukája. És? Mással is megtörtént már, mégse feltétlenül lett belőle idegbeteg depressziós agresszív picsa. Nézd meg pl. az EL-ben a kislányt, na ő okkal szenvedhetne, mégis tud örülni az életnek. Na ezért egy valóságtól elrugaszkodott hatásvadász fos az Evangelion.

ha nem az EL-t hozod föl ellenpéldának, már majdnem komolyan is tudnálak venni 

[Manitu]

Nemrég belekezdtem, és csak ámulok és bámulok!!! Határozottan kezdem azt érezni, hogy ez igen jó választás volt, nagyon-nagyon tetszik!!!! Pont erre volt most szükségem, annak ellenére, hogy -habár nem jellemző rám- végigbőgtem...
Már alig várom a holnapot, hogy végignézhessem (ma nem érek rá sajna)!!!

Jujj hogy én mennyire utálom a Saikano-t...
Egyszerűen nem bírom elviselni az ilyen hatásvadász, ál-világfájdalommal töltött emo-animéket... Nem lenne rossz, sőt még így is nézhető igazából, ha kihagyták volna belőle ezt a sok sírós szart, vagy legalább realisztikusan csinálják meg. Egy bizonyos szint fölött ugyanis a sok szenvedés már nem együttérzést és szánalmat szül, hanem átmegy  -ba... Egyébként hasonló okból tartom rossznak pl. az Evangelion-t is (üssetek... ).

A Saikanot illetően nagyjából egyetértek. Nagyon mérges voltam rá, amikor megnéztem, meg is fogalmaztam magamban, hogy miért rossz (filmelméleti és hermeneutikai alapon ), de azóta sajnos elfelejtettem...  A lényeg, hogy giccses, de nagyon.
Hasonló okok miatt nem szeretem egyébként a másik "ZOMG drama" sorozatot, a KGNE-t sem.

Az Evangelion viszont miatt ütni fogunk, teljes joggal...

Gondoltam beszálok én is, legyen már valaki, aki a védelmébe veszi szegény Saikanot.
Nehogy már emiatt hagyja félbe szegény Kazenokizu
Nekem kimondottan tetszett, sőt, talán az egyik kedvencem.
És hogy mi tetszett benne: Minden. A zene, a grafika (Chise irtó kawaii), a történet, a háború homályos kuszasága, hogy tudod hogy van, de igazándiból nem tudsz róla semmit. Nem tudod, hogy kivel, hogy miért, vagy hogy mióta folyik a harc, de igazándiból nem is lényeges. A lényeg a két ember kapcsolatán van, hogy kitartanak egymás mellett jóban-rosszban, és hogy együtt akarnak lenni bármiáron. Tudom, érzelgős vagyok, de engem nagyon meghatott a sorozat, talán még el is pityeredtem a végén... nekem bejönnek ezek a "ZOMG drama" sorozatok, lehet kövezni... Tetszett az a világvége-hangulat, ami az anime végére hatalmába kerítette a nézőt.

[Zsiga]

Okkal szenvednek? Milyen okkal? Jaj, szegény Asuka-nak meghalt az anyukája. És? Mással is megtörtént már, mégse feltétlenül lett belőle idegbeteg depressziós agresszív picsa. Nézd meg pl. az EL-ben a kislányt, na ő okkal szenvedhetne, mégis tud örülni az életnek. Na ezért egy valóságtól elrugaszkodott hatásvadász fos az Evangelion.

ha nem az EL-t hozod föl ellenpéldának, már majdnem komolyan is tudnálak venni 

Hirtelen ez ugrott be, ritkán nézek drámát. 


Manitu: Jó ötlet volt ezt leírni, mert aki nem látta még az így legalább mindkét oldal véleményét megismeri, és valahol félúton megtalálja az igazságot.

[kikuchiyo]

Okkal szenvednek? Milyen okkal? Jaj, szegény Asuka-nak meghalt az anyukája. És? Mással is megtörtént már, mégse feltétlenül lett belőle idegbeteg depressziós agresszív picsa. Nézd meg pl. az EL-ben a kislányt, na ő okkal szenvedhetne, mégis tud örülni az életnek. Na ezért egy valóságtól elrugaszkodott hatásvadász fos az Evangelion.

ha nem az EL-t hozod föl ellenpéldának, már majdnem komolyan is tudnálak venni 

Ja hogy poénkodott? Majdnem beírtam már egy hosszabb elemzést, hogy igen, Shinji valóban végignyavalyogja az egész sorozatot, de nem csak erről szól a cucc, nem ezt kell nézni... de mindegy végül is.

Szerk:

a háború homályos kuszasága, hogy tudod hogy van, de igazándiból nem tudsz róla semmit. Nem tudod, hogy kivel, hogy miért, vagy hogy mióta folyik a harc, de igazándiból nem is lényeges.

Ez leírva jól hangzik, de sajnos a Saikanoban ez szerintem pont nagyon rosszul jön ki... A háború csak mint valami elvont, megfoghatatlan dolog jelenik meg, azzal a céllal, hogy a szereplők minél többet szenvedhessenek.

[Zsiga]

Okkal szenvednek? Milyen okkal? Jaj, szegény Asuka-nak meghalt az anyukája. És? Mással is megtörtént már, mégse feltétlenül lett belőle idegbeteg depressziós agresszív picsa. Nézd meg pl. az EL-ben a kislányt, na ő okkal szenvedhetne, mégis tud örülni az életnek. Na ezért egy valóságtól elrugaszkodott hatásvadász fos az Evangelion.

ha nem az EL-t hozod föl ellenpéldának, már majdnem komolyan is tudnálak venni 

Ja hogy poénkodott? Majdnem beírtam már egy hosszabb elemzést, hogy igen, Shinji valóban végignyavalyogja az egész sorozatot, de nem csak erről szól a cucc, nem ezt kell nézni... de mindegy végül is.

Teljesen komolyan gondoltam amit írtam. Abban igazad van hogy nem ezért kell nézni, nem is ezért néztem meg már kétszer, ettől függetlenül zavar, sőt idegesít.

[kikuchiyo]

Vsz Shinji karaktere direkt lett ilyen, hogy lehessen utálni.

Na megyek úszást nézni, aztán megtekintem a Kemonozume 1. részét. Mondjuk kb. ez az egy kép, amit lehet tudni róla eddig, de ez is érdekesnek tűnik.

[Zsiga]

Vsz Shinji karaktere direkt lett ilyen, hogy lehessen utálni.

Na megyek úszást nézni, aztán megtekintem a Kemonozume 1. részét. Mondjuk kb. ez az egy kép, amit lehet tudni róla eddig, de ez is érdekesnek tűnik.

Hát, én Asuka-t és Rei-t is utálom, sőt Gendo-t is. Gyakorlatilag két jelentősebb szereplő van a sorozatban aki nekem szimpatikus, Misato és Kaji, a többi max. közömbös.

A Kemonozume-ról meg majd várjuk a jelentést.

EDIT: Na, leírom hogy kit miért utálok, még mielőtt valaki rákérdez.
Shinji: No comment.
Asuka: Mert egy idióta liba.
Rei: Mert olyan kis semmilyen, jelentéktelen, személyiség nélküli üres báb.
Gendo: Mert eleinte nagypályás főszemétládának tűnik, de a végére kiderül hogy csak egy kisstílű senki.

[RE@L]

Az a fokozatos átmenet ... : Én úgy vettem észre hogy a mi kis Shinji-chanunk az elejétől kezdve folyamatosan bőg mint egy fürdőskurva.

Ezért adok egy karmát, mert énis hasonló véleményen vagyok, csak én képentöröltem volna nem egyszer a kiskölköt Furcsamód miután megnéztem annakidején énsem lettem nagy NGE-fan de most se vagyok az hiába alapmű és zseniális, mert tényleg az volt!!! De akkoris na bumm 1x láttam és kész, Asuka "aranyos" volt bírtam a karakterét de Shinji akkoris fürdőskurva. 

[Zsiga]

Az a fokozatos átmenet ... : Én úgy vettem észre hogy a mi kis Shinji-chanunk az elejétől kezdve folyamatosan bőg mint egy fürdőskurva.

Ezért adok egy karmát, mert énis hasonló véleményen vagyok, csak én képentöröltem volna nem egyszer a kiskölköt Furcsamód miután megnéztem annakidején énsem lettem nagy NGE-fan de most se vagyok az hiába alapmű és zseniális, mert tényleg az volt!!! De akkoris na bumm 1x láttam és kész, Asuka "aranyos" volt bírtam a karakterét de Shinji akkoris fürdőskurva. 

Sose gondoltam volna hogy NGE-fikázásért valaha is pozitív karmát kapok...

[motifator]

Az NGE vitába nem szívesen szállnék be, mert láttam már jópárat, néhányban részt is vettem, de a többségnek nem lett jó vége (Hasonló okokból, csak pont az ellenkező oldalon nem vitázok Elfen Lied-ről)
Talán csak annyit fűznék hozzá, hogy léteznek olyan emberek, akik szeretik elb*szott, lelkileg idegroncs emberek kínlódását nézni, többek között én is ilyen vagyok Szal tudjuk, hogy az NGE így meg úgy szar, hallotuk már milliószor, elismerjük, hogy elég lyukas itt-ott a mitológiai háttér, meg az egész történet úgy együttvéve, de mégis szeretjük, és szeretni is fogjuk. Azt is tudjuk, hogy Shinji egy rinyagép, de nélküle az NGE nem lene NGE(úgyanúgy ahogy Asuka, Rei, Geno stb. nélkül).
De ami miatt hozzászóltam, az az, hogy megvédvem a KGNE-t. Láttam már néhány drámát, és eddig a legéletszagúbb szereplőkkel a KGNE-ben találkoztam. Ott aztán nincs cukormáz a sztorin. Bemutatja az ember szánalmas oldalát is. A karakterek úgyanúgy szerencsétlenül próbálják élni az életüket, mint a valós emberek, hoznak rossz döntéseket is.
Ha alapból nem bírod a nyálas műfajt, akkor azzal nem lehet mit kezdeni, de a műfaj egyik (ha nem a) legjobbja a KGNE.
A Saikano meg először pont nem a rinyálás, hanem ez az Ultimate Weapon dolog miatt nem tetszett. Biciklizés közben rakéták esnek ki Chise blúza alól?  No meg sorra nyírtak ki benne szinte teljesen jelentéktelen mellékszereplőket, csak hogy megpróbáljanak megrígatni. Szal gagyinak és hatásvadásznak tartottam, de az utolsó rész után valahogy ellágyult a szívem, és mostmár nem tudok úgy visszaemlékezni rá, mint egy sz*r animére. Persze szinte biztos, hogy nem nézném meg újra...

[kikuchiyo]

Szal tudjuk, hogy az NGE így meg úgy szar, hallotuk már milliószor, elismerjük, hogy elég lyukas itt-ott a mitológiai háttér, meg az egész történet úgy együttvéve, de mégis szeretjük, és szeretni is fogjuk. Azt is tudjuk, hogy Shinji egy rinyagép, de nélküle az NGE nem lene NGE(úgyanúgy ahogy Asuka, Rei, Geno stb. nélkül).

Sansei, sansei! 

hogy megvédvem a KGNE-t. Láttam már néhány drámát, és eddig a legéletszagúbb szereplőkkel a KGNE-ben találkoztam.  Bemutatja az ember szánalmas oldalát is. A karakterek úgyanúgy szerencsétlenül próbálják élni az életüket, mint a valós emberek, hoznak rossz döntéseket is.

Mondjuk ez igaz, valóban életszerű szereplőket próbál meg bemutatni a sorozat (legalábbis a sztori egyes pontjain életszerűen viselkednek). Nekem az a bajom a KGNE-nel, hogy hihetetlenül kiszámítható. A legtöbb jelenetben meg lehetett mondani másodpercre pontosan, hogy mikor mit fognak mondani, mikor fogják elsírni magukat. Ezért nézni nem volt kellemes élmény ezt az animét. Persze az is lehet, hogy tényleg egyszerűen csak

nem bírom a nyálas műfajt

, a kívánt "ó jaj annyira szomorú ez szegények mindjárt sírok" hatás helyett a "stfu&die already" effektust váltotta ki belőlem a sorozat. Mint már többször megjegyeztem, az empátiás készségem rendkívül alacsony.

Saikano (...) egy sz*r anime.

Kérdés persze, hogy miképp definiáljuk a sz*r animét, de a Saikano nem úgy rossz, mint - mittudomén - egy Speed Grapher vagy egy Tokko. A koncepciója alapból elhibázott, egyszerűen ezt az animét ilyen rajzstílussal, erről a témáról nem szabadott volna megcsinálni.
Sono teema ni tsuite sokomade desu.

más: asszem a Night Head Genesist abbahagyom. Az animáció gyengécske, és hiába akarna pszichothriller lenni, úgy vélem, ebben a sztoriban nincs annyi, hogy érdemes legyen nézni.

A Kemonozume viszont nagyon érdekes: ilyen innovatív rajzstílussal a Mind Game óta nem találkoztam - arra is emlékeztet. Durván elnagyolt, krétarajz-szerű hátterek, és szintén durván, de azért valahogy megragadó, kifejező módon animált emberalakok jellemzik. Gyakran használnak valódi tárgyakat a látvány kiegészítésére a Scanner Darkly-ban is alkalmazott technikával. Feltűnőek a szokatlan "kameraállások". Szóval már csak az animáció miatt is érdemes lesz nézni, bár szerintem a sztori sem lesz rossz. A szövegből alig értettem valamit, szóval kelleni fog a felirat.

Szerk: Egy tanult és szorgalmas kolléga révén itt vannak képek és értelmesebb leírás is.

Szerk²: Utánaolvastam, nem véletlen a hasonlóság. A rendező (Masayuki Yuasa) követte el a Mind Game-et is. Mellette a Samurai Champloo character designerét és a Paranoia Agent art directorát kapta ez a sorozat, ráadásul a Madhouse stúdióban készül, ez így instant win.

[Kuroi Tenshi]

EDIT: Na, leírom hogy kit miért utálok, még mielőtt valaki rákérdez.
Shinji: No comment.
Asuka: Mert egy idióta liba.
Rei: Mert olyan kis semmilyen, jelentéktelen, személyiség nélküli üres báb.
Gendo: Mert eleinte nagypályás főszemétládának tűnik, de a végére kiderül hogy csak egy kisstílű senki.

Öregem, akkor te nagyon felszínesen, átélésmentesen nézted végig, meg se próbátad megérteni a szereplőket.
Azt mondod, "rinyálás", "idióta liba", "semmilyen, jelentéktelen, személyiség nélküli üres báb"?
Mondani könnyű.

Okkal szenvednek? Milyen okkal? Jaj, szegény Asuka-nak meghalt az anyukája. És? Mással is megtörtént már, mégse feltétlenül lett belőle idegbeteg depressziós agresszív picsa. Na ezért egy valóságtól elrugaszkodott hatásvadász fos az Evangelion.

Valóságtól elrugaszkodott? Az, hogy az embereket traumák érik, depressziósak, összeomlanak, öngyilkosok lesznek, távol áll a valóságtól? Ja persze tudom, a valóságban az emberek legyilkolnak egy hadsereget gondolkodás és lelkiismeret-furdalás nélkül; ölbe tett kézzel, nyugodtan nézik végig szeretteik halálát kiskorukban, és ez még nyomot sem hagy bennük. Csak mióta lett néhány hálivudi akció-mesefilm a valóság?
Honnan tudod, hogy te hogy reagálnál ilyen helyzetekben?
Azt hittem, hogy a halál látványa nem zavar. De amikor belegondoltam, hogy az az ember nemrég még élt, mozgott, családja volt, most meg csak egy véres, élettelen hulla, összeestem.
Mondani könnyű. Megélni nem.

[Rounin]

Kicsit off, de ehhez csak annyit, hogy más dolog a híradóban vagy újságban látni egy hírt halálról és más volt ma reggel eljönnöm a letakart hulla mellett, akit rendőrök őriztek...

[Kuroi Tenshi]

Ja. És te még letakarva láttad - én meg natúrba, véresen... (bordák, belek kinn, stb...) az még rátesz egy lapáttal a hatásra...

[Zsiga]

Öregem, akkor te nagyon felszínesen, átélésmentesen nézted végig, meg se próbátad megérteni a szereplőket.
Azt mondod, "rinyálás", "idióta liba", "semmilyen, jelentéktelen, személyiség nélküli üres báb"?
Mondani könnyű.

Akkor mondj jobbat. Magyarázd el nekem, kőszívű érzéketlen tuskónak, hogy mitől valóságos, netán szimpatikus, vagy akár szerethető a három pilóta.

Valóságtól elrugaszkodott? Az, hogy az embereket traumák érik, depressziósak, összeomlanak, öngyilkosok lesznek, távol áll a valóságtól? Ja persze tudom, a valóságban az emberek legyilkolnak egy hadsereget gondolkodás és lelkiismeret-furdalás nélkül; ölbe tett kézzel, nyugodtan nézik végig szeretteik halálát kiskorukban, és ez még nyomot sem hagy bennük. Csak mióta lett néhány hálivudi akció-mesefilm a valóság?
Honnan tudod, hogy te hogy reagálnál ilyen helyzetekben?
Azt hittem, hogy a halál látványa nem zavar. De amikor belegondoltam, hogy az az ember nemrég még élt, mozgott, családja volt, most meg csak egy véres, élettelen hulla, összeestem.
Mondani könnyű. Megélni nem.

Lehet hogy én értem félre amit írsz, lehet hogy te amit én írtam. Épp az a bajom, hogy szerintem nevetséges hogy mennyire túlreagálják a dolgokat. Az utóbbi két évben három közeli (nagyon közeli) rokonomat temettem el (és a kutyámat, akit úgy szerettem mint a testvéremet), mégse lettem depressziós, idegbeteg, nincsenek sírógörcseim meg rohamaim, nem akarok öngyilkos lenni, nem futok el a világ elől. Az élet megy tovább. Egyszerűen amit az Evangelion-ban láttunk az nem igaz, nem valóságos, és ennyi a bajom vele, semmi más.

A véres hullás példáddal se vagy egyedül...

[Member]

Szerintem meg ezt az egész túlreagálósdit reagáljátok túl.
Egyszerű, félnek attól, hogy nem veszed észre a karakter fájdalmát, ezért össze-vissza erőltetik, hogy percenként 30 fürdőkádnyit kisír a szeméből. Pedig aki valóban össze van törve, szerintem nem is tud sírni, annyira görcsöl, és a sírás maga a felszabadulás.
Hullák... Már azért sem szabad egy utcán látott holtat egy animebelivel összehasonlítani, mert a karakter és/vagy a gyászolókat ismered, amazt viszont nem.

[Kuroi Tenshi]

Magyarázd el nekem

Nincs mit elmagyaráznom.
Ha már magyarázni kell, akkor már rég rossz.
Együttérzést, sajnálatot nem lehet magyarázni.

Member: ez a nagy általánosítás hogy jön ide?

Na de mindegy, ez az egész úgyis off.

[Member]

Member: ez a nagy általánosítás hogy jön ide?

Csak arra akartam magyarázatot adni, hogy miért van az, hogy egy szomorú sorsúnak beállított kari halálrabőgi magát, amíg a valóságban én eddig csak az ellentétét láttam (mintha aki belülről a leggyengébb, az kívülről erősnek látszana). De abbahagyom az offolást (meg az általánosítást).

[motifator]

Az utóbbi két évben három közeli (nagyon közeli) rokonomat temettem el (és a kutyámat, akit úgy szerettem mint a testvéremet), mégse lettem depressziós, idegbeteg, nincsenek sírógörcseim meg rohamaim, nem akarok öngyilkos lenni, nem futok el a világ elől. Az élet megy tovább. Egyszerűen amit az Evangelion-ban láttunk az nem igaz, nem valóságos, és ennyi a bajom vele, semmi más.

Akkor mondd azt, hogy te a szereplők helyében nem lennél depressziós, idegbeteg, nem lennének sírógörcseid meg rohamaid, nem akarnál öngyilkos lenni és nem futnál el a világ elől. De azt ne mondd, hogy ez nem igaz, nem valóságos. Igenis össze lehet törni, léteznek depressziós, idegbeteg emberek, vannak az embereknek sírógörcsei meg rohamai, és sokan öngyilkosak akarnak lenni(sokan nem csak akarnak).
Szal azért, mert te még nem éltél meg, vagy a saját környezetdben nem láttál ilyesmit, azért adj hálát az égnek, de ne mondd azt, hogy nem is létezik. Amíg nem éltem át magam is hasonlókat, addig én se bírtam elképzelni, hogy milyen az, amikor úgy érzed nincs kiút, vagy ha van is, nincs értelme tovább küzdeni. Vagy hogy milyen az, hogy szíved szerint hanyattvágnád magad és kézzel-lábbal a földet vernéd bőgve, mint egy hisztis kisgyerek, de inkább elfolytod. És ilyenkor jön az angst, és az evangelionban pontosan ezt látjuk tökéletesen ábrázolva.

Szerintem a legnagyobb rinya is jól lett megcsinálva az evangelionban. Az egészen más dolog, hogy neked nem tetszik, akkor mondd azt.

[Lazzaret]

Motifatorral csak egyet tudok érteni. Az Evangelion főleg azokat tudja megérínteni akik átélték már a mindennapjaik során olyat hogy nem tudták hogyan tovább. Ilyet én is átéltem de volt aki velem volt és nagy nehézségek, rengete sírás és szenvedés árárn legyürtük a problémát. Ezt az Evangelion pedig tökéletesen be tudja mutatni. Csak gondoljon bele mindenki abba hogy ha közölnék vele hogy egy szörnyet kell elpusztítania különben vége az egész világnak. Asszem nem sokan lennének képesek depi nélkül átvészelni a dolgot.

De hát erre mondják izlések és pofonok, kinek mi tetszik. Nekem átkozottúl tetszet az egész NGE.

[Zsiga]

Nem szeretek széllel szemben pisálni, engedelmetekkel feladom a küzdelmet.
Pedig az EOE még szóba se került...

[Fazék]

Nem szeretek széllel szemben pisálni, engedelmetekkel feladom a küzdelmet.
Pedig az EOE még szóba se került...

ha ez megnyugtat én is útálom ezeket a sírva önsajnáló szánalmas főszereplőket, az egész sorozat alatt az idegbaj kerülgetett, hogy rendben borzalmas helyzetben van, de a rohadt életbe ha végzett a sírással, akkor most már emberelje meg magát és csinálja a dolgát, de nem, csak folytatta az önsajnálatot... argghh... ezért sosem fogom szeretni ez Evangelion sorozatot, de emellett tényleg kénytelen vagyok elismerni kikuchiyo által fölsorolt pontok közül jópárat az anime kiemelkedő szerepét illetően.

szerk: mellesleg itt sztem amíg anime-kről szól a vita (úgy kiindulva, hogy valaki éppen most látta ), addig nincsen off, mert elvégre nem véletlenül van ez az offtopic-on belül és nem hiszem, hogy egyhamar tervezik a visszatételét az anime board-on belülre...

[Lazzaret]

Pontosan. Vannak jó és rossz oldalai. Valakinek tetszik valakinek nem. Ez a jó abban hogy emberek vagyunk és mind külön gondolatokkal és érzésekkel vagyunk megáldva. De unalmas is lenne ha mindenkinek minden tetszene. Mi lenne a beszélgetés:

-Tetszet ez az anime - írná az első ember.
Majd a századik:
- Nekem is tetszet ez az anime - és így tovább a végtelenségig. Én halálra unnám magam.

Viszont ezeket a vitákat igazán szeretem Érvek és ellen érvek örök háborúja

[via_mala]

Nem szeretek széllel szemben pisálni, engedelmetekkel feladom a küzdelmet.
Pedig az EOE még szóba se került...

És a RahXephon sem került még szóba, pedig az sokak szerint egy fokkal jobb is az NGE-nél. Leagalább is a szereplők nem állandó önsajnálatban vergődnek, és a háttér sztori is legalább olyan jól megalapozott, misztikus és elgondolkodtató, mint az NGE-ben.

[Zsiga]

Nem szeretek széllel szemben pisálni, engedelmetekkel feladom a küzdelmet.
Pedig az EOE még szóba se került...

És a RahXephon sem került még szóba, pedig az sokak szerint egy fokkal jobb is az NGE-nél. Leagalább is a szereplők nem állandó önsajnálatban vergődnek, és a háttér sztori is legalább olyan jól megalapozott, misztikus és elgondolkodtató, mint az NGE-ben.

A RahXephon-t már vagy egy hónapja nézem, csak mindig közbejön valami (nyaralás, FMA, stb...), de sok szempontból valóban jobbnak tűnik mint a NGE. Bár az éneklő mecháktól lekaparom a festéket a falról, és a történet a 15. rész környékén még mindig nagyon homályosnak tűnik, de legalább nincs benne Shinji.

[Selmo]

Nem szeretek széllel szemben pisálni, engedelmetekkel feladom a küzdelmet.
Pedig az EOE még szóba se került...

És a RahXephon sem került még szóba, pedig az sokak szerint egy fokkal jobb is az NGE-nél. Leagalább is a szereplők nem állandó önsajnálatban vergődnek, és a háttér sztori is legalább olyan jól megalapozott, misztikus és elgondolkodtató, mint az NGE-ben.

A RahXephon-t már vagy egy hónapja nézem, csak mindig közbejön valami (nyaralás, FMA, stb...), de sok szempontból valóban jobbnak tűnik mint a NGE. Bár az éneklő mecháktól lekaparom a festéket a falról, és a történet a 15. rész környékén még mindig nagyon homályosnak tűnik, de legalább nincs benne Shinji.

A RahXephon jobb lett szvsz. Mondjuk engem is idegesített a végére Shinji...

[Kazenokizu]

Nos, ma befejeztem a Saikanot.

Őszintén szólva, nekem nagyon tetszett (annak ellenére, hogy sokan voltatok/vagytok róla rossz véleménnyel). És pont emiatt nézzétek nekem el, amiért ilyen nagyon hosszú értékelést írtam róla.

Ami nagyon tetszett: szerintem nem voltak eltúlozva, túldramatizálva a helyzetek, bár az igaz, hogy rengeteg szenvedés van benne. Egyrészt tetszett az, ahogyan a háborúellenes mondanivalót megvalósították, nevezetesen, hogy semmit nem tudunk az egészről, pont ezért végig érezzük, tudjuk, hogy teljesen értelmetlen. Nem tudni, hogy mikor kezdődött, mi volt az oka, pontosan kik ellen is harcolnak a japánok. Semmit, csak annyit, hogy ott/amiatt emberek halnak meg, akiknek mindnek megvan a maga kálváriája, amely így vagy úgy, de végső soron mindig a háborúra vezethető vissza. Tetszett az is, ahogyan bemutatták, hogy ki hogyan éli meg a háborút: van, aki próbál tudomást sem venni róla, és bemagyarázza magának, hogy nem is történik semmi; van, aki azt színleli, hogy az egész nem érdekli, túltette magát rajta, elfogadta, mert nem érdemes azon elmélkedni, ami már megtörtént; van, aki úgy érzi, tennie kell valamit, hogy neki kell megvédenie a szeretteit, s ezért képes a halálba rohanni; van, aki csak tudja, hogy tennie kell valamit, ám bátorsága nincs hozzá, s emiatt megcsömörlik önmagától, és folytathatnám. Tetszett továbbá az is, ahogyan azt a kérdést boncolgatták, miszerint vajon etikus-e az ellenséget megölni, pusztán azért, hogy a mi boldogságunkat megvédjük, hiszen végső soron ők is ugyanolyan emberek, mint mi magunk. (Külön díjaztam, hogy nem csak feltette a kérdést, hanem megadta az egyértelmű választ is rá: nem, nem etikus.)
Másrészt pedig tetszett az, ahogyan a szerelmet bemutatták: igen realisztikusan. Nem kedvelem nagyon az olyan romantikus történeteket, amikben a főhős, és a főhősnő rendíthetetlenül csak egymásért él, soha, egyetlen pillanatra nem gondolnak senki másra, soha, egyetlen pillanatra sem kételkednek abban, hogy nekik egymás mellett van a helyük, mert ilyen a valóságban nincs. A Saikano másik mondanivalója a háború értelmetlenségének bemutatása mellett szerintem a szerelem bonyolultságának a bemutatása volt. Tetszett, hogy sokféle szerelem/álszerelem ,,típust" (ha lehet így fogalmazni) mutat be. Valósághűen ábrázolja a plátói szerelmet, vagy azt hogy hogyan próbál valaki kétségbeesetten kötődni valakihez, aki csak egy kicsit is emlékezteti őt a távollévő, igazi szerelmére. Nagyon tetszett pl. az is, hogy Chise és Shuji mindketten ,,megbotlanak", mással vigasztalódnak, miközben valójában egymást szeretik. Tetszett, hogy milyen kétségbeesve próbálnak ragaszkodni egymáshoz, tetszett Shuji örökös vívódása, lelkiismeret-furdalása amiatt, hogy tulajdonképpen egy tömeggyilkost szeret, s ugyanez Chisére is igaz.
Tény, hogy nagyon sok szenvedés volt benne, de én egyik nagyobb konfliktusnál sem éreztem azt, hogy az alkotók átestek volna a ló túloldalára, és emiatt hiteltelen lett volna a történet. Inkább olyan érzésem volt mindig, hogy ennél rosszabb már nem lehet, ennél többen már nem halhatnak meg, és amikor mégis rosszabb lett, vagy meghalt valaki, akkor valami fura katarzisféle kerített a hatalmába.
Egy szóval a mondanivaló, a karakterábrázolás, a történet fő szálai nagyon tetszettek.

Ami zavaró volt, és nem annyira tetszett: először is, nagyon érthetetlennek tartottam ezt a ,,pont Chiséből kell szuperfegyvernek lennie" -dolgot. Ez valóban rettenetesen erőltetett. Kitalálhattak volna valami hihetőbbet is, ami szintén hasonló konfliktusokat eredményezett volna. Viszont talán épp emiatt, hogy semmi hihető nem volt benne, szerintem egy igen erős szimbólummá vált Chise. Mert tulajdonképpen a szerelmi szálon az alap-konfliktust az okozza, hogy Chisének van egy ,,munkája", kötelessége (ami tulajdonképpen nem feltétlenül kell, hogy az legyen, ami), amit nem képes összeegyeztetni a saját, hétköznapi életével, boldogságkeresésével. És, ha leegyszerűsítjük erre a problémára a történetet, és nem akadunk fenn azon, hogy milyen hülyeség is az, hogy a kis 17 éves lány tömegpusztító fegyverré válik, akkor szerintem beláthatjuk, hogy nagyon jó kis anime ez.
A másik, ami nagyon nem tetszett, az a grafikája volt. Borzasztóan idegesítettek a minden egyes ember orcájára idétlenül odafirkantott arcpírek, különös tekintettel a férfiakra, akikhez aztán végképp nem illett. Na meg azok az orrok! Istenem, de borzasztó volt, mikor profilból mutatták a szereplőket, és csak valami kis hullám jelezte, hogy egyáltalán van orruk... Ezt nagyon nehezen szoktam meg.
A harmadik, ami nem tetszett, az a zenéje volt. Nem mondom, hogy rossz volt, de kiemelkedően jó sem, szerintem egy ilyen animéhez sokkal kifejezőbb zenét illett volna kreálni. Olyat, ami sokkal jobban felerősíti a katartikus élményeket, mint a jelenlegi.

Összességében én olyan 9,5/10-et adnék neki, és azt a felet is csak a fent említettek miatt vontam le.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a nagyon szomorú, szenvedéssel teli drámákat, és aki képes felülemelkedni pár zavaró apróságon annak érdekében, hogy meglássa az igazi mondanivalóját a műnek.

Ámen. (+)
-Yak