Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[Nakedape]

Megjelent a Neverwhere is magyarul?

+1
mondjuk azt hiszem angol után nem szükséges annyira magyarul, de a tudat akkor is..

[Fazék]

újabb kérdés: Asimov kötetek közül az első ötöt ugyebár kiolvastam, és érdeklődnék, hogy az Encyclopedia Galactica Alternativa alcímmel megjelent köteteket is érdemes-e elolvasni, vagy azokat inkább hagyjam? (kell valami rendeléshez, hogy összejöjjön a 10k+ az ingyenes szállításhoz és Asimov-ra szívesen költeném a pénzem, és míg az első 5 kötetet könnyedén kölcsön tudtam kérni a szomszédomtól, addig ezek már nincsenek meg neki)

[Kvikveg]

"Of all the things to think, he never thought he'd think that."
(Review: The Worst Book Ever Written--The Shadow God, by Aaron Rayburn)

[spoiler]"The lamp's glow was very weak compared to the blue glow emancipating from the basement."

Emanating, Rayburn, EMANATING. When will people learn never to trust their SpellCheck without verifying it's the word they meant??? There are, in total, 11 instances of Rayburn using the wrong word, and believe me, each one is funnier than the last.

Okay, one more.

"It infiltrated his lungs, filling them with a kind of innovativeness he had never felt before."

To be honest, I don't know what word he meant, but I keep seeing Craig's lung filing patents for a dozen new inventions, getting promotions for discovering an even newer formula for Tide laundry detergent, or finding the cure for cancer.[/spoiler]

Libri
"Mindhárom történet közös ismertetőjegye, hogy azokat Asimov saját novelláiból - Robert Silverberg, Hugo  és Nebula-díjas íróval együttműködve - bővítette regényekké."
Az ilyen mondatokat valahogy nem szeretem.

[Próféta]

Hát ja, lassan ki kéne vennem magamtól csillió év szabadságot és végigolvasni a Gaiman életművet... A Neverwhere is régóta akarós nálam.

Libri
"Mindhárom történet közös ismertetőjegye, hogy azokat Asimov saját novelláiból - Robert Silverberg, Hugo  és Nebula-díjas íróval együttműködve - bővítette regényekké."
Az ilyen mondatokat valahogy nem szeretem.

Megj: a három sztori közül csak a Nightfall-t ismerem, azt is csak eredeti novellaként, az viszont nagyon jó! Nem hosszú, és hátborzongatóan hihető leírását adja egy civilizáció összeomlásának. Itt olvasható a novella, melegen ajánlom. Meg mások is:

Considered a classic of the genre, Nightfall has been anthologized no fewer than four dozen times[...] In 1968, the Science Fiction Writers of America voted Nightfall the best science fiction short story ever written

Ez persze nem mond semmit arról, hogy regénnyé kibővítve milyen.

[Kvikveg]

Az eredeti novellakkal semmi bajom, a kibovitgetessel van csak bajom. Jobban szeretek egy jo novellat, mint egy retesteszta-konyvet.

[sirtomi]

Philip K. Dick -től mit érdemes elolvasni? Ajánljatok valamit!
Láttam Alexandrában pár könyvet tőle, de találomra nem akarok megvenni valamit

[Kvikveg]

Philip K. Dick -től mit érdemes elolvasni? Ajánljatok valamit!
Láttam Alexandrában pár könyvet tőle, de találomra nem akarok megvenni valamit

Az Alfa hold klanjai
Kizokkent ido
Meg van par, de nekem most ez jut az eszembe.

[Próféta]

Philip K. Dick -től mit érdemes elolvasni? Ajánljatok valamit!
Láttam Alexandrában pár könyvet tőle, de találomra nem akarok megvenni valamit

Ajánlok én szívesen, aztán válogass, melyik hangzik szimpatikusan. A számozás nem feltétlenül jelent sorrendet.

1. Ember a fellegvárban: nekem ugyan nem igazán tetszett, de agyonhalmozzák díjakkal, szóval biztos jó valamire. Alternatív világban játszódik, ahol a Tengely nyerte a II. világháborút, és minden fordítva van. A világot uraló Japánok konfuciánusan irányítanak mindent; érdeklődve jönnek az egzotikus USÁba régi történelmi dolgokat nézegetni, de a ravasz amcsi bennszülöttek sunyin átverik őket; mindenki úgy követi a náci párt vezetőségének választását, mint nálunk az amcsi elnökválasztást; és létezik egy betiltott könyv, amely egy alternatív világról beszél, ahol a Szövetségesek nyertek, és minden fordítva van...

2. Dicknek jellegzetes témája a valóságérzet elvesztése, a tökéletes paranoia, amikor az ember előtt szétfeslik a világ szövete, és elveszt minden biztos pontot - elég rémisztő tud lenni, és a könyvekkel nagyon jól át tudja adni ezt az érzést, plusz kiváló alkalmat nyújt arra, hogy ezen-azon elfilózzunk. Erről a vonalról ajánlható az Ubik, a Palmer Eldritch három stigmája, és végül erős gyomrúaknak a VALIS. Ilyen sorrendben rendre egyre erősebbek, egyre nehezebben fogyaszthatóak és egyre jobbak; no meg egyre kevésbé belépő szintűek Ezek adják meg az igazán ütős, trédmárkolt PKD érzést. Kicsit ide tartozik a Halál útvesztőjében is, de talán nem teljesen, illetve asszem nem is jelent meg az Agavénél.

3. A Blade Runner / Szárnyas fejvadász film elég ismert, talán láttad; az Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal? c. könyv nagyobbik részét dolgozza fel, de a két változat hangulata különbözik. A főhősünk egészen emberszerűre sikerült szökevény androidokat üldöz és mészárol le, mindezt azért, hogy a pénzért minél életszerűbbnek ható műbárányt vehessen magának. Etikai, vallási témák, önmagunkkal való szembesülés sarkos kérdéseit rágja meg a regény a furcsa sci-fi környezetben.

4. Kamera által homályosan: ezt is ismerheted az A Scanner Darkly c. filmből; itt elég hű lett az adaptáció. Dick saját drogos és paranoiás élményeit gyúrja össze egy nagyon depresszív és nagyon ütős történetbe, ahol egy tönkrement társadalomban a kábítószer miatt hasadt személyiségű főhős saját maga után nyomoz, és közben elveszik a káoszban.

5. Pár másik jó regény, talán nem elsőnek: Kizökkent idő (erről lett másolva a Truman Show), Figyel az ég (kifacsart, vicces, picit tanulságos, de spoilermentesen inkább semmit nem mondok), az Alfa hold klánjai (elmegyógyintézet-bolygón elszabadulnak a betegek és saját kezükbe veszik az irányítást). Több regényt inkább nem mondok, így is elég

6. Végül, de semmiképp sem utolsó sorban: novelláskötetek ezerrel! Talán jobbak is a regényeknél (a VALISnál azért nem). A Lenn a sivár földön és a Minority Report/Különvélemény és a Már megint a felfedezők változó minőségű novellákat tartalmaz, de átlagban elég jók, és némelyik kiválóra sikerült.

[Kvikveg]

...A Lenn a sivár földön és a ... Már megint a felfedezők változó minőségű novellákat tartalmaz, de átlagban elég jók, és némelyik kiválóra sikerült.

Igen, ezek vannak meg nekem is, a velemenyunk megegyezik.

[Ramiz]

1. Ember a fellegvárban

Nem rossz... csak Dickhez képest. Csak a fordított kimenetelű 2. vh-s alternatív történelem miatt kaphatott ekkora figyelmet szerintem. De Próféta és kiku 1000x nagyobb Dick-szakértők nálam, úgyhogy ez egy igen gyenge lábakon álló (és persze végtelenül szubjektív) vélemény.

2. Dicknek jellegzetes témája a valóságérzet elvesztése, a tökéletes paranoia, amikor az ember előtt szétfeslik a világ szövete, és elveszt minden biztos pontot - elég rémisztő tud lenni, és a könyvekkel nagyon jól át tudja adni ezt az érzést, plusz kiváló alkalmat nyújt arra, hogy ezen-azon elfilózzunk. Erről a vonalról ajánlható az Ubik, a Palmer Eldritch három stigmája, és végül erős gyomrúaknak a VALIS. Ilyen sorrendben rendre egyre erősebbek, egyre nehezebben fogyaszthatóak és egyre jobbak; no meg egyre kevésbé belépő szintűek

Az első kettőt én is ajánlom, a harmadikat meg felírtam magamnak.

[kikuchiyo]

Ha már meg lettem szólítva...

1. Ember a fellegvárban

Nem rossz... csak Dickhez képest. Csak a fordított kimenetelű 2. vh-s alternatív történelem miatt kaphatott ekkora figyelmet szerintem. De Próféta és kiku 1000x nagyobb Dick-szakértők nálam, úgyhogy ez egy igen gyenge lábakon álló (és persze végtelenül szubjektív) vélemény.

Ha a jóságnak az a fokmérője, hogy a világ szétcsúszásának, elrothadásának és ellenséges voltának a hangulata mennyire jön át, akkor az Ember a fellegvárban valóban nem annyira jó regény. Viszont úgy tudom, hogy Dicket a téma hosszú időn át foglalkoztatta, és a szokásos munkamódszerével (az Ubikot 2-3 hét alatt írta) ellentétben ennél alapos kutatást végzett, könyvtárakba járt. Ez meg is látszik azon, hogy a részletek a többi regényéhez képest jobban ki vannak dolgozva.

2. Dicknek jellegzetes témája a valóságérzet elvesztése, a tökéletes paranoia, amikor az ember előtt szétfeslik a világ szövete, és elveszt minden biztos pontot - elég rémisztő tud lenni, és a könyvekkel nagyon jól át tudja adni ezt az érzést, plusz kiváló alkalmat nyújt arra, hogy ezen-azon elfilózzunk. Erről a vonalról ajánlható az Ubik, a Palmer Eldritch három stigmája, és végül erős gyomrúaknak a VALIS. Ilyen sorrendben rendre egyre erősebbek, egyre nehezebben fogyaszthatóak és egyre jobbak; no meg egyre kevésbé belépő szintűek

Az első kettőt én is ajánlom, a harmadikat meg felírtam magamnak.

Az első kettőt én is ajánlom, de inkább fordított sorrendben - szerintem az Ubik tisztább szerkezetű, jobban felépített, ütősebb könyv, mint a Palmer Eldritch. A VALIS pedig nagyon jó, de semmiképpen nem első Dick-olvasmánynak. Egy kezdőt (már elnézést a megnevezésért) valószínűleg elriaszt és összezavar a paranoiának az az áradata, ami abból a könyvből árad.


A novellásköteteket megint csak ajánlom, a Lenn a sivár Földönt már a címadó novelláért is érdemes megvenni, félelmetesen erős ugyanis.

Szerk: lehet, hogy én is elfogult vagyok, mert az Ubik az egyik kedvenc könyvem (nemcsak tőle, általában is). Zseniális, ahogy fokozatosan, egyre ijesztőbb mértékben rántja ki a szereplők alól a talajt. Aztán a végén feje tetejére állítja az egészet, és amikor úgy érzed, hogy ennek ellenére megértetted, még egyet csavar rajta. Bizonyos visszatérő témáit is ügyesen beleszőtte a sztori szövetébe, pl. a tárgyak bosszúját. Ebben a könyvben az ajtók és kávéfőzők is pénzbedobósak, és ha a szerencsétlen legatyásodott főhősnek nincs aprója, akkor beszólogatnak neki.

A félet motívuma pedig egy korábbi novellájából jön, de szerintem ebben a regényben jobban működik így, jobban kifejtve.

[sirtomi]

Köszönöm az ajánlásokat!

[teraflare]

2. Dicknek jellegzetes témája a valóságérzet elvesztése, a tökéletes paranoia, amikor az ember előtt szétfeslik a világ szövete, és elveszt minden biztos pontot - elég rémisztő tud lenni, és a könyvekkel nagyon jól át tudja adni ezt az érzést, plusz kiváló alkalmat nyújt arra, hogy ezen-azon elfilózzunk. Erről a vonalról ajánlható az Ubik, a Palmer Eldritch három stigmája, és végül erős gyomrúaknak a VALIS. Ilyen sorrendben rendre egyre erősebbek, egyre nehezebben fogyaszthatóak és egyre jobbak; no meg egyre kevésbé belépő szintűek Ezek adják meg az igazán ütős, trédmárkolt PKD érzést. Kicsit ide tartozik a Halál útvesztőjében is, de talán nem teljesen, illetve asszem nem is jelent meg az Agavénél.

Ezek után ma este lehet elugrok megvenni a libribe az Uborkákat. Elég érdekesnek hangzik.

[Kvikveg]

Örkény István:
Sóhajnak beillő szózat egy ismeretlen rendeltetésű vasdarabhoz, mely a
történelem viharain keresztül szép csöndben meglapult egy limlommal tele
ládikóban, mert se nagyapámnak, se apámnak, se nekem nem volt merszünk szemétre
dobni, és az utánam jövőnek se lesz

  - Túlélsz, pöcök.

[minuszmiki]

Imádom az egyperceseket.

[Fazék]

nu végre, sikerült megvennem a Thrawn trilógiát. az első könyv mondjuk pont elfogyott a net-es boltokból, amikor rendeltem volna, de szerencsére bookline-nál az antikvár könyvek között volt egy friss kiadású 1k-ért, amire azonnal lecsaptam
mondjuk vkivel jól kiszúrhattam, legalábbis a vásárlás befejezésénél meglepődhetett, mert mikor beraktam a kosaramba a könyvet, szólt hogy más már berakta a kosarába, ezért én nem tehetem bele. vmi hiba folytán mégis belekerült a kosárba, hát azonnal le is ütöttem a megvételt, és most hogy már el is hoztam a boltból, megnyugodtam
ezen trilógia mellé megvettem az Asimov 6-7-8-as köteteket is, szóval lesz mit olvasnom egy ideig, azt hiszem az én tempómat ismerve kitart majd év végéig

[noriko]

Murakami: Dance dance dance

Ez az első könyv amit olvastam a szerzőtől, de a korábbi - általatok írt - ismertetőket átfutva, úgy néz ki, a stílus és a fő motívumok nem változtak. Van benne cinikus és a fejlett kapitalizmus eszement dolgain elmélázó névtelen narrátor, bizarr mellékszereplők serege, bizarr párhuzamos/tudatalatti világ, a szerelem és a ragaszkodás különféle fajtái, a magány és a halál, mint fontos motívumok, a zene és a gasztronómia, mint kiegészítő elemek.

A történet nem a legkerekebb, sőt, annak ellenére, hogy a fő gondolata az, hogy valahogy minden összekapcsolódik, a szálakat mégsem sikerül teljesen kibogoznia narrátorunknak a könyv végére, és ez bennem hiányérzetet keltett.

Összesítve: ez egy érdekes stílusban megírt  elbeszélés. És minden leírható az adóból.

[kikuchiyo]

Végre sikerült beszerezni Tanaka Yoshiki Mavaaru Nendaiki, azaz a Mavár krónikák c. könyvét, igaz, elektronikusan. A címben szereplő birodalmat a középkori Magyarországról mintázta a szerző, és az egyik főszereplőt Kálmánnak hívják. 
Vár rám 700 oldal tömény moonspeak.

[Én]

Yabbagabb, a kalandorok szégyene
Ezt még csak most olvastam el, aki már D&D-zett valaha, annak kötelező, aki nem, annak csak ajánlott. A történet Yabbagabb-ról, a harcos-mágus-papról szól, aki gyakorlatilag semmihez sem ért, mégis nagyobb túlélőművész, mint az összes shounen-fight anime főhőse együtt. Vándorútja alatt számtalan halálos veszélyből és párbajból kerül ki élve, amit ravaszságának és hihetetlen mázlijának köszönhet. Életében csak két cél van: hogy minél többet igyon, és hogy bosszút álljon Tarackon, a legendák félisteni szörnyén. Rég röhögtem ilyen jót könyvön.

[Rounin]

Így ismertető alapján Ravasz Cugel/Fürge Calver érzésem van.

[Próféta]

Halldór Laxness: Under the Glacier (Kristnihald undir Jökli, 1968)

Izlandi könyvünk elbeszélője Alulírott, akit a püspök egy Snæfellsjökull lábánál lévő, Isten háta mögötti  kis faluba küldött szétnézni. Nem arról van szó, hogy az egyházfő az egyetemista fiatalember szabadidejét akarta volna pazarolni; a Gleccsernél (ami az Univerzum közepének bizonyult) tényleg fura dolgok történnek. A templomot kiürítették és bedeszkázták, a halottakat temetés helyett feltámasztják, a pap kizárólag tűzhelyek javításával és lovak patkolásával foglalkozik, sosem alvó halhatatlan nők klánja települt be a vidékre, és egy helyi halász a galaxisokkal ápol közösséget. Vagy legalábbis így beszélik.

Vannak olyan szépségei a természetnek, amelyek alaposan lenyűgözik az embert, és kicsit kiakasztják a valóságérzékünket is; ilyet legutóbb Svájcban éltem át, ahol némelyik helyen már mást nem tudtam mondani, mint hogy "vazze, ez photoshop". Talán attól kergültek meg Gleccser lakói, hogy egész nap ezt a hihetetlen látványosan tornyosuló fehérséget nézhetik? Nem tudni, a regényből nem derül ki. Helyette kapunk félkomikus és simán csak random jeleneteket, még több értelmetlen tölteléket, dagályos leírást, és esztelen mennyiségű Non Sequiturt (pláne a párbeszédekben).

Olyan, mint egy tipikus Menzel-film, csak unalmasabb. Nem jött be. Pedig a könyv első fejezete még olyan jópofán bohókás volt. Nagy reményekkel vágtam neki, hiszen Izland az egy főre jutó Nobel-díjak számában minden más ország előtt áll az egy szem Halldór Laxnessével, de ezek szerint nem erre a könyvre kapta. Amúgy annyira noname a könyv, hogy még (angol) wikipedia-bejegyzés sincs róla.


J. Goldenlane: A szélhámos és a varázsló, avagy az nemesvérű Győzhetetlen Khazai Argos dicsőséggel való, igaz története (2006)

Már a cím alapján lehet sejteni, hogy valami furcsa ellentmondás feszül a regény önmeghatározásában. Úgy is lehetne mondani, hogy itt valami eszméletlen nagy ökörség készül. És Úgy Is Lett. Alaposan kidolgozott, mégis könnyed fantasy-kaland-komédiáról van szó, kellemesen szórakoztam rajta, ha másra nem is jó. Ajánlót nem is tudnék jobbat írni, mint amit a kiadó:

Ez a regény nem arról szó, hogy a főhős megmenti a világot. Ebben a regényben nem tűnnek fel elfeledett, ősi hatalmak, nem dőlnek meg ősi birodalmak, nem derül fény ősi titkokra, és ősi relikviákról sem esik szó. Na jó, egy közepesen régi mágusrendet kiirtanak, és az utolsó túlélő valóban igyekszik rávenni a hőst, hogy tegyen ez ellen. De hogy is juthatna ilyesmire ideje, amikor fényes az éjszaka, szól a zene, folyik a bor, és oly gyakorta rákacsintanak szép hölgyek, amit kis túlzással lehet úgy érteni, hogy "te csodás férfi, szívem szerint azonnal a karjaidba omolnék, hát ma este osonj be a palotánkba, ejtsd át a férjem, tégy magadévá, és utána ráadásul még a családi ezüstöt is elviheted!" Így ez a regény főleg arról szól, hogy a főhős fut, részben széplányok után, részben becsapott kártyapartnerek elől, vagy csak úgy spontán, a túlélésért. És rendben, egye fene, csekélyke szabadidejében valóban tesz lépéseket a világ megváltására, ami úgy-ahogy sikerül is neki. 

Philip K. Dick: Dr. Vérdíj (Dr. Bloodmoney, or How We Got Along After the Bomb, 1965)

Lehullanak a bombák. A részletek triviálisak; az okok, mint mindig, tisztán emberiek. Kevesebb, mint két óra alatt a világ parázssá vált, és a nukleáris pusztulás hamvaiból egy új civilizáció emelkedik ki küzdelmesen. Csak keveseknek adatott meg a nagy földalatti Vaul A civilizáció bukása, a sok halott, még több emberi és állati torzszülött örökre megváltoztatja a világot, és mindez egyetlen férfi (Dr. Bluthgeld) hibája. Illetve mindenki ezt hiszi - ő maga is - de valójában semmi köze hozzá (vagy mégis van?). Akárhogy is, a Végítélet mégsem jött el. Vannak túlélők, bár ők maguk kicsit nehezen fogják ezt fel. A mindenmindegyvégeavilágnak hangulatot le kell győzni, a sokkot és a paranoiát el kell hagyni, ki kell mászni a romok alól, meg kell ismerkedni az újonnan keletkezett állatfajtákkal, reménygyűjtés céljából rádiót kell hallgatni az egyetlen működésben maradt műholdról, és el kell kezdeni az életet, a városokat, a civilizációt újból felépíteni. Egészen kevesen persze, de vannak olyan mutánsok is, akik különleges képességeik révén teljesen máshogy képzelik el az eljövendő világot, mint Előtte volt.

Lassan elolvasnék én minden magyarul megjelent Dick könyvet, de ez az átkozott Agave gyorsabban adja ki, mint ahogy olvasni tudnám Ez a regény megjelentet számos ismerős dicki toposzt - paranoia, bizalmatlanság, az emberek elzárkózása egymás elől - és érdekes történetbe szervezi őket. Viszont nem mérhető össze a szerző erősebb, lábunk alól a talajt kirántós műveivel, legjobb esetben is közepesnek mondanám. A magyar fordítás pedig valahogy megöli az utalást a címben


Akutagava Rjúnoszuke: A hottoko álarc (novelláskötet)

Második novelláskötetem tőle; 29 cím 400 oldalon. Valószínűleg az első, híresebb könyvbe válogatták a legjobb műveit, és ide már csak a másodvonal jutott; mindenesetre sokkal kevésbé élveztem. A történetek többségét unalmasnak és semmitmondónak találtam. Talán a megfelelő művészi érzékenységem hiányzik, talán jobban kéne ismernem a japán lelket, de az előbbi sejtésem biztosan közrejátszik. Már bocsánat, de nem tudtam élvezni azt a novellát, amelyben tizenvalahány oldalon keresztül egy japánkert fáinak nyirbálását, sövényeinek ültetését, stb. tárgyalja a tulajdonos család generációin keresztül (lehetne a család a lényeg, de valahogy nem az).

Volt azért néhány olyan történet, amelyik tetszett. "A felvilágosult feleség" fordulatos mese ideálokról, erényről, tiszta szerelemről, ezek hiányáról, csalódásról, hagyományokról és modernségről. "A szent" egy bárgyú, naiv hülye lulzworthy sztorija. A "Csodálatos sziget" szatirikus röpirat a Szusszanrap (tessék megfejteni a nevet!) szigetén talált furcsa rendszerről. A "Fogaskerek" egy személyes horror, nyomasztó pokoljárás. Egész jó volt még pl.:  "Mágikus csodák", "A szalonka", "Rukonomija kisasszony", "Hina-babák", "Egy szocialista".

[Randal]

Próféta: Na igen, elég gyorsan adják ki a Dick regényeket. Csinálhatnának akár egy keményborítású kiadást is mint ahogy a Szukits csinálta a Lovecraft és Lem regényekkel.

A Goldenlane regényt asszem én kétszer olvastam, nekem az első kiadás van meg, aminek a borítója egyáltalán félresikerült, a második kiadásé már a szereplők miatt okésabb. Nekem bejött a regény, jókat szórakoztam rajta.

A Dr. Vérdíj címbeli utalása valóban aranyos:)

[Kvikveg]

Örkény István: A végzet

  Valahol a Nagy Magyar Alföldnek egy kicsike tanyáján éldegélt egy család,
apa, anya, és két gyerek, mind pogácsakedvelők. Ha a mamának volt rá ideje, s
kedvében akart járni övéinek, sütött nekik egy nagy tepsi pogácsát.
  Egyszer azonban liszt helyett mérges rovarírtószert gyúrt a tésztába. Ízre
nem volt rosszabb, így hát jól bepogácsáztak, s reggelre meghaltak mind a
négyen, az apa, az anya, a gyerekek.
  Negyednap eltemették őket, s aztán összejött a rokonság, meg a közeli és
távoli szomszédok, ahogy az már illik, halotti torra. Homoki bort ittak, s
hozzá a maradék pogácsát majszolgatták. El is patkoltak mind, ahányan csak
voltak.
  A mentősöknek - az orvosnak, a két hordágyvivőnek meg a sofőrnek - már nem
akadt dolguk. Csak fejcsóválva körüljárták azt a sok halottat, s mielőtt
visszaindultak volna, megettek néhány pogácsát, ittak rá egy kis bort.
  Kivéve a sofőrt. Bort nem ihatott, mert vezetnie kellett, a pogácsát pedig
nem szerette. De ami még ott maradt a tepsiben, azt újságpapírba csomagolva
letette az ülése mellé, hogy kárba ne vesszen. Jó lesz az még, valakinek!
  És most viszi!

Nem is tudtam, hogy ez Orkeny. 

[Ramiz]

Örkény István: A végzet

Ez az egyik kedvencem. És csomószor eszembe jutott már a legkülönfélébb helyzetekben, szóval megragad az ember agyában.

[Bishop]

Na végre, hosszú keresgélés után a környék könyvesboltjaiban, végre megtaláltam és megvettem az Amerikai Isteneket. Már olvasgattam bele buszon haza fele de még messze vagyok a végétől, és az én olvasási tempóm plusz hogy kell hozzá egy bizonyos hangulat miatt nem hiszem hogy a közel jövőben elolvasom, de remélem megérte. Kiváncsi vagyok hogy az isteneket és mitoszokat hogy helyezi bele az eseményekbe, eddig Homérosz neve említődött meg de ugye tudjuk ő nem volt semmi isten csak írt két valszeg jó hős eposzt, habár ami kötelező volt suliba azt nem nagyon szerettem olvasni ergo csak kb anynit tok amenynit filmekből és érettségire való készüléskor tanultam, de biztos jó.

Viszsa lényegre Niel Gaiman a best 

[minuszmiki]

Hugh Laurie: A balek

Délután álltam neki, és nem is tudtam letenni, míg be nem fejeztem. A legjobb krimi, amit olvastam. A történet bővelkedik fordulatokban, összeesküvésekben, akcióban, jobbnál jobb karakterekben, alkoholban, vérben, dohányfüstben, és nem utolsó sorban óriási poénokban. Nagyjó cucc, kár, hogy vége.

[Ramiz]

Hugh Laurie: A balek

Délután álltam neki, és nem is tudtam letenni, míg be nem fejeztem. A legjobb krimi, amit olvastam. A történet bővelkedik fordulatokban, összeesküvésekben, akcióban, jobbnál jobb karakterekben, alkoholban, vérben, dohányfüstben, és nem utolsó sorban óriási poénokban. Nagyjó cucc, kár, hogy vége.

Ne sértődj meg, de nem sok krimit olvashattál...

[minuszmiki]

Ez így van, de semmit nem változtat azon, hogy jó volt. Vagy esetleg más a véleményed róla?

edit: Viszont kedvet kaptam a műfajhoz, tudnál ajánlani pár címet? Csak a legjobakat, megbízom az ízlésedben.

[hargharg]

Hugh Laurie: A balek

Délután álltam neki, és nem is tudtam letenni, míg be nem fejeztem. A legjobb krimi, amit olvastam. A történet bővelkedik fordulatokban, összeesküvésekben, akcióban, jobbnál jobb karakterekben, alkoholban, vérben, dohányfüstben, és nem utolsó sorban óriási poénokban. Nagyjó cucc, kár, hogy vége.

Ne sértődj meg, de nem sok krimit olvashattál...

gyetertek. raadasul a vege elegge el is laposodik.
ennek ellenere jo konyvnek tartom, vicces is meg minden, de azert nem egy csucs.
amugy miki, ha hasonlo konyveket akarsz olvasni (nem a krimireszre ertem), csak jobbakat, van Rejto-sokam, majd ha jottok, odaadom. mer mintha oyat te nem mindent olvastal volna.

[minuszmiki]

Igaz, a vége tényleg kicsit lapos. Rejtőt majd lopok akkor.