Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[Kvikveg]

Örkény István:
Sóhajnak beillő szózat egy ismeretlen rendeltetésű vasdarabhoz, mely a
történelem viharain keresztül szép csöndben meglapult egy limlommal tele
ládikóban, mert se nagyapámnak, se apámnak, se nekem nem volt merszünk szemétre
dobni, és az utánam jövőnek se lesz

  - Túlélsz, pöcök.

[minuszmiki]

Imádom az egyperceseket.

[Fazék]

nu végre, sikerült megvennem a Thrawn trilógiát. az első könyv mondjuk pont elfogyott a net-es boltokból, amikor rendeltem volna, de szerencsére bookline-nál az antikvár könyvek között volt egy friss kiadású 1k-ért, amire azonnal lecsaptam
mondjuk vkivel jól kiszúrhattam, legalábbis a vásárlás befejezésénél meglepődhetett, mert mikor beraktam a kosaramba a könyvet, szólt hogy más már berakta a kosarába, ezért én nem tehetem bele. vmi hiba folytán mégis belekerült a kosárba, hát azonnal le is ütöttem a megvételt, és most hogy már el is hoztam a boltból, megnyugodtam
ezen trilógia mellé megvettem az Asimov 6-7-8-as köteteket is, szóval lesz mit olvasnom egy ideig, azt hiszem az én tempómat ismerve kitart majd év végéig

[noriko]

Murakami: Dance dance dance

Ez az első könyv amit olvastam a szerzőtől, de a korábbi - általatok írt - ismertetőket átfutva, úgy néz ki, a stílus és a fő motívumok nem változtak. Van benne cinikus és a fejlett kapitalizmus eszement dolgain elmélázó névtelen narrátor, bizarr mellékszereplők serege, bizarr párhuzamos/tudatalatti világ, a szerelem és a ragaszkodás különféle fajtái, a magány és a halál, mint fontos motívumok, a zene és a gasztronómia, mint kiegészítő elemek.

A történet nem a legkerekebb, sőt, annak ellenére, hogy a fő gondolata az, hogy valahogy minden összekapcsolódik, a szálakat mégsem sikerül teljesen kibogoznia narrátorunknak a könyv végére, és ez bennem hiányérzetet keltett.

Összesítve: ez egy érdekes stílusban megírt  elbeszélés. És minden leírható az adóból.

[kikuchiyo]

Végre sikerült beszerezni Tanaka Yoshiki Mavaaru Nendaiki, azaz a Mavár krónikák c. könyvét, igaz, elektronikusan. A címben szereplő birodalmat a középkori Magyarországról mintázta a szerző, és az egyik főszereplőt Kálmánnak hívják. 
Vár rám 700 oldal tömény moonspeak.

[Én]

Yabbagabb, a kalandorok szégyene
Ezt még csak most olvastam el, aki már D&D-zett valaha, annak kötelező, aki nem, annak csak ajánlott. A történet Yabbagabb-ról, a harcos-mágus-papról szól, aki gyakorlatilag semmihez sem ért, mégis nagyobb túlélőművész, mint az összes shounen-fight anime főhőse együtt. Vándorútja alatt számtalan halálos veszélyből és párbajból kerül ki élve, amit ravaszságának és hihetetlen mázlijának köszönhet. Életében csak két cél van: hogy minél többet igyon, és hogy bosszút álljon Tarackon, a legendák félisteni szörnyén. Rég röhögtem ilyen jót könyvön.

[Rounin]

Így ismertető alapján Ravasz Cugel/Fürge Calver érzésem van.

[Próféta]

Halldór Laxness: Under the Glacier (Kristnihald undir Jökli, 1968)

Izlandi könyvünk elbeszélője Alulírott, akit a püspök egy Snæfellsjökull lábánál lévő, Isten háta mögötti  kis faluba küldött szétnézni. Nem arról van szó, hogy az egyházfő az egyetemista fiatalember szabadidejét akarta volna pazarolni; a Gleccsernél (ami az Univerzum közepének bizonyult) tényleg fura dolgok történnek. A templomot kiürítették és bedeszkázták, a halottakat temetés helyett feltámasztják, a pap kizárólag tűzhelyek javításával és lovak patkolásával foglalkozik, sosem alvó halhatatlan nők klánja települt be a vidékre, és egy helyi halász a galaxisokkal ápol közösséget. Vagy legalábbis így beszélik.

Vannak olyan szépségei a természetnek, amelyek alaposan lenyűgözik az embert, és kicsit kiakasztják a valóságérzékünket is; ilyet legutóbb Svájcban éltem át, ahol némelyik helyen már mást nem tudtam mondani, mint hogy "vazze, ez photoshop". Talán attól kergültek meg Gleccser lakói, hogy egész nap ezt a hihetetlen látványosan tornyosuló fehérséget nézhetik? Nem tudni, a regényből nem derül ki. Helyette kapunk félkomikus és simán csak random jeleneteket, még több értelmetlen tölteléket, dagályos leírást, és esztelen mennyiségű Non Sequiturt (pláne a párbeszédekben).

Olyan, mint egy tipikus Menzel-film, csak unalmasabb. Nem jött be. Pedig a könyv első fejezete még olyan jópofán bohókás volt. Nagy reményekkel vágtam neki, hiszen Izland az egy főre jutó Nobel-díjak számában minden más ország előtt áll az egy szem Halldór Laxnessével, de ezek szerint nem erre a könyvre kapta. Amúgy annyira noname a könyv, hogy még (angol) wikipedia-bejegyzés sincs róla.


J. Goldenlane: A szélhámos és a varázsló, avagy az nemesvérű Győzhetetlen Khazai Argos dicsőséggel való, igaz története (2006)

Már a cím alapján lehet sejteni, hogy valami furcsa ellentmondás feszül a regény önmeghatározásában. Úgy is lehetne mondani, hogy itt valami eszméletlen nagy ökörség készül. És Úgy Is Lett. Alaposan kidolgozott, mégis könnyed fantasy-kaland-komédiáról van szó, kellemesen szórakoztam rajta, ha másra nem is jó. Ajánlót nem is tudnék jobbat írni, mint amit a kiadó:

Ez a regény nem arról szó, hogy a főhős megmenti a világot. Ebben a regényben nem tűnnek fel elfeledett, ősi hatalmak, nem dőlnek meg ősi birodalmak, nem derül fény ősi titkokra, és ősi relikviákról sem esik szó. Na jó, egy közepesen régi mágusrendet kiirtanak, és az utolsó túlélő valóban igyekszik rávenni a hőst, hogy tegyen ez ellen. De hogy is juthatna ilyesmire ideje, amikor fényes az éjszaka, szól a zene, folyik a bor, és oly gyakorta rákacsintanak szép hölgyek, amit kis túlzással lehet úgy érteni, hogy "te csodás férfi, szívem szerint azonnal a karjaidba omolnék, hát ma este osonj be a palotánkba, ejtsd át a férjem, tégy magadévá, és utána ráadásul még a családi ezüstöt is elviheted!" Így ez a regény főleg arról szól, hogy a főhős fut, részben széplányok után, részben becsapott kártyapartnerek elől, vagy csak úgy spontán, a túlélésért. És rendben, egye fene, csekélyke szabadidejében valóban tesz lépéseket a világ megváltására, ami úgy-ahogy sikerül is neki. 

Philip K. Dick: Dr. Vérdíj (Dr. Bloodmoney, or How We Got Along After the Bomb, 1965)

Lehullanak a bombák. A részletek triviálisak; az okok, mint mindig, tisztán emberiek. Kevesebb, mint két óra alatt a világ parázssá vált, és a nukleáris pusztulás hamvaiból egy új civilizáció emelkedik ki küzdelmesen. Csak keveseknek adatott meg a nagy földalatti Vaul A civilizáció bukása, a sok halott, még több emberi és állati torzszülött örökre megváltoztatja a világot, és mindez egyetlen férfi (Dr. Bluthgeld) hibája. Illetve mindenki ezt hiszi - ő maga is - de valójában semmi köze hozzá (vagy mégis van?). Akárhogy is, a Végítélet mégsem jött el. Vannak túlélők, bár ők maguk kicsit nehezen fogják ezt fel. A mindenmindegyvégeavilágnak hangulatot le kell győzni, a sokkot és a paranoiát el kell hagyni, ki kell mászni a romok alól, meg kell ismerkedni az újonnan keletkezett állatfajtákkal, reménygyűjtés céljából rádiót kell hallgatni az egyetlen működésben maradt műholdról, és el kell kezdeni az életet, a városokat, a civilizációt újból felépíteni. Egészen kevesen persze, de vannak olyan mutánsok is, akik különleges képességeik révén teljesen máshogy képzelik el az eljövendő világot, mint Előtte volt.

Lassan elolvasnék én minden magyarul megjelent Dick könyvet, de ez az átkozott Agave gyorsabban adja ki, mint ahogy olvasni tudnám Ez a regény megjelentet számos ismerős dicki toposzt - paranoia, bizalmatlanság, az emberek elzárkózása egymás elől - és érdekes történetbe szervezi őket. Viszont nem mérhető össze a szerző erősebb, lábunk alól a talajt kirántós műveivel, legjobb esetben is közepesnek mondanám. A magyar fordítás pedig valahogy megöli az utalást a címben


Akutagava Rjúnoszuke: A hottoko álarc (novelláskötet)

Második novelláskötetem tőle; 29 cím 400 oldalon. Valószínűleg az első, híresebb könyvbe válogatták a legjobb műveit, és ide már csak a másodvonal jutott; mindenesetre sokkal kevésbé élveztem. A történetek többségét unalmasnak és semmitmondónak találtam. Talán a megfelelő művészi érzékenységem hiányzik, talán jobban kéne ismernem a japán lelket, de az előbbi sejtésem biztosan közrejátszik. Már bocsánat, de nem tudtam élvezni azt a novellát, amelyben tizenvalahány oldalon keresztül egy japánkert fáinak nyirbálását, sövényeinek ültetését, stb. tárgyalja a tulajdonos család generációin keresztül (lehetne a család a lényeg, de valahogy nem az).

Volt azért néhány olyan történet, amelyik tetszett. "A felvilágosult feleség" fordulatos mese ideálokról, erényről, tiszta szerelemről, ezek hiányáról, csalódásról, hagyományokról és modernségről. "A szent" egy bárgyú, naiv hülye lulzworthy sztorija. A "Csodálatos sziget" szatirikus röpirat a Szusszanrap (tessék megfejteni a nevet!) szigetén talált furcsa rendszerről. A "Fogaskerek" egy személyes horror, nyomasztó pokoljárás. Egész jó volt még pl.:  "Mágikus csodák", "A szalonka", "Rukonomija kisasszony", "Hina-babák", "Egy szocialista".

[Randal]

Próféta: Na igen, elég gyorsan adják ki a Dick regényeket. Csinálhatnának akár egy keményborítású kiadást is mint ahogy a Szukits csinálta a Lovecraft és Lem regényekkel.

A Goldenlane regényt asszem én kétszer olvastam, nekem az első kiadás van meg, aminek a borítója egyáltalán félresikerült, a második kiadásé már a szereplők miatt okésabb. Nekem bejött a regény, jókat szórakoztam rajta.

A Dr. Vérdíj címbeli utalása valóban aranyos:)

[Kvikveg]

Örkény István: A végzet

  Valahol a Nagy Magyar Alföldnek egy kicsike tanyáján éldegélt egy család,
apa, anya, és két gyerek, mind pogácsakedvelők. Ha a mamának volt rá ideje, s
kedvében akart járni övéinek, sütött nekik egy nagy tepsi pogácsát.
  Egyszer azonban liszt helyett mérges rovarírtószert gyúrt a tésztába. Ízre
nem volt rosszabb, így hát jól bepogácsáztak, s reggelre meghaltak mind a
négyen, az apa, az anya, a gyerekek.
  Negyednap eltemették őket, s aztán összejött a rokonság, meg a közeli és
távoli szomszédok, ahogy az már illik, halotti torra. Homoki bort ittak, s
hozzá a maradék pogácsát majszolgatták. El is patkoltak mind, ahányan csak
voltak.
  A mentősöknek - az orvosnak, a két hordágyvivőnek meg a sofőrnek - már nem
akadt dolguk. Csak fejcsóválva körüljárták azt a sok halottat, s mielőtt
visszaindultak volna, megettek néhány pogácsát, ittak rá egy kis bort.
  Kivéve a sofőrt. Bort nem ihatott, mert vezetnie kellett, a pogácsát pedig
nem szerette. De ami még ott maradt a tepsiben, azt újságpapírba csomagolva
letette az ülése mellé, hogy kárba ne vesszen. Jó lesz az még, valakinek!
  És most viszi!

Nem is tudtam, hogy ez Orkeny. 

[Ramiz]

Örkény István: A végzet

Ez az egyik kedvencem. És csomószor eszembe jutott már a legkülönfélébb helyzetekben, szóval megragad az ember agyában.

[Bishop]

Na végre, hosszú keresgélés után a környék könyvesboltjaiban, végre megtaláltam és megvettem az Amerikai Isteneket. Már olvasgattam bele buszon haza fele de még messze vagyok a végétől, és az én olvasási tempóm plusz hogy kell hozzá egy bizonyos hangulat miatt nem hiszem hogy a közel jövőben elolvasom, de remélem megérte. Kiváncsi vagyok hogy az isteneket és mitoszokat hogy helyezi bele az eseményekbe, eddig Homérosz neve említődött meg de ugye tudjuk ő nem volt semmi isten csak írt két valszeg jó hős eposzt, habár ami kötelező volt suliba azt nem nagyon szerettem olvasni ergo csak kb anynit tok amenynit filmekből és érettségire való készüléskor tanultam, de biztos jó.

Viszsa lényegre Niel Gaiman a best 

[minuszmiki]

Hugh Laurie: A balek

Délután álltam neki, és nem is tudtam letenni, míg be nem fejeztem. A legjobb krimi, amit olvastam. A történet bővelkedik fordulatokban, összeesküvésekben, akcióban, jobbnál jobb karakterekben, alkoholban, vérben, dohányfüstben, és nem utolsó sorban óriási poénokban. Nagyjó cucc, kár, hogy vége.

[Ramiz]

Hugh Laurie: A balek

Délután álltam neki, és nem is tudtam letenni, míg be nem fejeztem. A legjobb krimi, amit olvastam. A történet bővelkedik fordulatokban, összeesküvésekben, akcióban, jobbnál jobb karakterekben, alkoholban, vérben, dohányfüstben, és nem utolsó sorban óriási poénokban. Nagyjó cucc, kár, hogy vége.

Ne sértődj meg, de nem sok krimit olvashattál...

[minuszmiki]

Ez így van, de semmit nem változtat azon, hogy jó volt. Vagy esetleg más a véleményed róla?

edit: Viszont kedvet kaptam a műfajhoz, tudnál ajánlani pár címet? Csak a legjobakat, megbízom az ízlésedben.

[hargharg]

Hugh Laurie: A balek

Délután álltam neki, és nem is tudtam letenni, míg be nem fejeztem. A legjobb krimi, amit olvastam. A történet bővelkedik fordulatokban, összeesküvésekben, akcióban, jobbnál jobb karakterekben, alkoholban, vérben, dohányfüstben, és nem utolsó sorban óriási poénokban. Nagyjó cucc, kár, hogy vége.

Ne sértődj meg, de nem sok krimit olvashattál...

gyetertek. raadasul a vege elegge el is laposodik.
ennek ellenere jo konyvnek tartom, vicces is meg minden, de azert nem egy csucs.
amugy miki, ha hasonlo konyveket akarsz olvasni (nem a krimireszre ertem), csak jobbakat, van Rejto-sokam, majd ha jottok, odaadom. mer mintha oyat te nem mindent olvastal volna.

[minuszmiki]

Igaz, a vége tényleg kicsit lapos. Rejtőt majd lopok akkor.

[Nakedape]

a Balekben abszolut nem a krimi resz az eros, de sztem nagyon jo, a fogamazas, kepek, stb miatt, legalabbis angolul. es nem ertem miert balek lett a cime... (gunseller)

amugy sztem rejto se feltetlen a krimi miatt eros

[hargharg]

(nem a krimireszre ertem)

igen, Rejto nem krimiket irt, "A balek" sem az, minuszmiki kollega fejet tesek utogelni emiatt. : )

[Ramiz]

Ajánljak?
Rejtő.
Raymond Chandler.
Wodehouse.

A Balekben nem az rossz, hogy rossz, hanem az, hogy nem jó és semmi (higgyétek el, tényleg semmi) eredeti nincs benne.
Van egy író, nem tudom a nevét, ő évek óta nyomja az olyan jellegű könyveket, mint a Balek (és ő sem eredeti amúgy). Valami ügyetlen betörő az egyik sorozatának főszereplője, abba olvass bele.

[LittleElf]

Yabbagabb, a kalandorok szégyene
Ezt még csak most olvastam el, aki már D&D-zett valaha, annak kötelező, aki nem, annak csak ajánlott. A történet Yabbagabb-ról, a harcos-mágus-papról szól, aki gyakorlatilag semmihez sem ért, mégis nagyobb túlélőművész, mint az összes shounen-fight anime főhőse együtt. Vándorútja alatt számtalan halálos veszélyből és párbajból kerül ki élve, amit ravaszságának és hihetetlen mázlijának köszönhet. Életében csak két cél van: hogy minél többet igyon, és hogy bosszút álljon Tarackon, a legendák félisteni szörnyén. Rég röhögtem ilyen jót könyvön.

Mindezt csak alátámasztani tudom, ez a Minden Bládsztifön Felett Gunyoros Vigyorral Trónoló Alapkönyv... és pechemre csak kölcsönbe volt meg, ha valaki tudja, hol szerezhetek még olyat...
(edit: portyáztam utána egy kicsit, és innentől az életem szép s jó)
A kaland nélkül is kiváló tőle, bár azt kicsit másképp kell olvasni  Nagyon kíváncsi vagyok, mit tud nyújtani ezen a világon kívül... (Dimenziótehén űrsztráda, Fekete Egy)


A balek = The gunseller  ? Külön-külön hallottam róluk eddig jókat, úgyhogy terveztem mindkettőt 
Magyar fordítást láttunk-hallhattunk 

[minuszmiki]

A balek = The gunseller?

Az. Lol btw.

[Próféta]

A balek = The gunseller?

Az. Lol btw.

Van ez a női krimisorozat, hogy One for the Money / Two for the Dough / Three to Get Deadly / Four to Score / ....
Bár őket se olvastam, de azon szépen meglepődtem, hogy az aluljárókban "A szingli fejvadász 1-2-3-..." néven reklámozott regények azok ezek

Összeszedtem végre a lelkierőt egy értékelésre.

Nick Sagan: Edenborn

Az Idlewild folytatása. Az előző könyvről itt írtam (meg egy picit itt is). Ramiz is olvasta az előző könyvet, hiába tagadja  , itt a bizonyíték (az első bekezdésben kicsit többet elárul a sztoriból, mint én tenném, de talán még nem spoiler). A második könyvnek viszont már a műfaja is súlyos spoiler az első végére nézve, úgyhogy nagyon óvatosan kell mesélnem róla

Csaknem két évtized telt el, a gimis főhőseink most a harmincas éveik közepén járnak, egyesek gyerekeket nevelnek. Mások nem. Például mert olyan állapotba kerültek az Idlewild végén, amilyenbe. Az új alaphelyzet távolról sem idilli: egyrészt ideológiai törésvonal választja el szereplőinket, másrészt a második generáció a maga módján éppúgy hazugságban él, mint az első; ugyan a becsapás most teljesen más jellegű, kisebb az előzőnél, de annál alattomosabb. Ha pedig fény derül az igazságra, utána kő kövön nem maradhat. A gyerekeknek fogódzót kell találniuk a világban; az első generációs szereplőknek pedig egyszerre kell szembesülniük saját régi döntéseikkel és végignézni, amint a fiatalok újra elkövetik a hibáikat.

Az első könyv legnagyobb ütőlapja a zseniális elbeszélő, a cinikus, kérdezni tudó, nihilista és könnyen átélhető gondolkodásmódú Halloween. Az Edenborn azonban teljesen más struktúrával dolgozik: három elbeszélő (az előző generációs Pandora és két gyerek - Haji és Penny) élményeiből szövődik össze az események rendje, akikhez később csatlakoznak még ketten. Sajnos egyikük sem versenyképes Halloweennal, de Haji szúfista világszemlélete és Penny érzelmei kellően érdekessé teszi a gondolataik követését.

Verdikt: most sincs semmi maradandó vagy igazán értékes a könyvben, nem is túl eredeti, de lebilincselő, izgalmas, jól van megírva, tele van jó gondolatokkal, és az elődhöz hasonlóan erős érzelmi íve van. Majd egyszer becserkészem a trilógia záródarabját, az Everfree-t is.

[Makos]

Tad Williams - Másvilág

Megéri megvenni 6410 Ft-ért megvenni a sorozatot? (postaköltséggel, mindennel együtt)

[SaiyaGin]

Utoljára Michael Palinnek (Monty Python) a Szahara sivatagába tett utazásából készült könyvét olvastam. Tetszett a stílus, rendesen olvastatta magát a könyv, ami eleinte zavart, az a különböző kereskedelmi márkák folyamatos felsorolása volt. Értem én, hogy a szponzorok segítségét viszonoznia kellett valahogy, de egy kicsit túlzásba vitte a dolgot. Néha már azt éreztem, direkt kísérletezik azzal, hány márkanevet sikerült egy oldalra besuvasztania. (A kétoldalas bevezetőben hetet sikerült.)

[Próféta]

DO NOT WAAAAAAAAAAAAAANT!

[Nakedape]

jó volt, néhol nagyon jó, néhol történetben furcsa->picit hiányérzetes
de alapvetően örülök GaimAnnek továbbra is

szerk: hülye rag megzavart, elnézést mindektől

[Solid Snake]

Philip K. Dicktől (esetleg William Gibsontól) milyen könyveket ajánlanátok?
PKD - Kamera által homályosant már kiolvastam.

[Próféta]

Philip K. Dicktől (esetleg William Gibsontól) milyen könyveket ajánlanátok?

Íme Dick, persze csak szvsz

Gibsonnak messze nem vagyok ekkora szerelmese, majd mások többet mesélnek róla. Mindenesetre Neuromancer ugye ősalap, kb. kötelező olvasmány jelleggel érdemes legalább elkezdeni (figyelem, állítólag a magyar fordítás - Neurománc - siralmas). A Pattern Recognition is korrekt regény; az a legérdekesebb benne, hogy a jelenben játszódik, de annyira (néha kicsit erőltetetten) modern, hogy tisztára science fiction feeling inb4 omg, már a cyberpunkban élünk Az a másik kettő, amit olvastam tőle, nem annyira tukmálós.

[Solid Snake]

Köszi szépen.