Álmok

[Exo]

Szia katz! Az én nevemet is nyugodtan használhatod bármelyik karakterhez, ha úgy gondolod, hogy megfelelõ.  

Csatlakozom, engem is érdekel a dolog és szívesen adom a nevem hozzá!

[Xipe]

Ezek már többé kevésbé kész történetek, bár van köztük olyan ami leírva csak pár sort tenne ki. Majd leírom õket. Az idõrendi címek mellett közlök egy rövid leírást is és hogy mibõl ered, mi alapján álmodtam.

A kezdet/Jövevények (légió + Jurassic Park:)): Milyen is voltam a valódi életemben. Minek születtem. Hogyan kerültem Ramiz színe elé.
Vadász születik
Sivatagi Patkány: Az átváltozás utáni elsõ pár évem a démonok és emberek között hánykolódva. Keresve önnön létem értelmét.
A következõ három egy egységet alkot és a Gyûrûk ura meg a Lodoss ihlette. (EDIT: a Waffen SS-t ki is felejtettem. Nem, nem az inspirált amit tettek a táborokban, hanem az ahogy egymáshoz viszonyultak. A bajtársiasság és a hûség)
Ein Volk: miként egyesítem az alattam szolgáló népeket
Ein Reich: hogyan szerzem meg a hatalmat és gyõzöm le Ramizt
Ein Führer: Hogyan válok a népem legyõzhetetlen vezéréve
A gyõzedelmes háború?: Népem elsõ, igazi megmérettetése
Fényes égbolt (Asimov, AvP): a bolygó a miénk, ideje tovább lépni. Újbóli találkozás a Vadászokkal
A vadászok: "A királyok kutyája vagy a kutyák királya" Hogyan és miért választom az alantasabb szerepet, cserbenhagyva népem, csak hogy teljesülhessen az álmom és utolsó kutyaként kezdjem újra életem
Watasi wa katz
A Föld hamis istenei
Tiltott gyümölcs (Halo, Csillagközi invázió és egyéb sci-fik): Hogyan válok el a vadászoktól és kezdek új életet az emberek(?) között
Ujjászületés (Asimov?): A humanoiddá válásom
A tábornok (Asimov): Az uralmam kiteljedése
Az örök szövetség (Asimov, Biblia): a népem felemelkedése
...
Fogságban: A pokol legmélyebb bugyraiban. Ide szeretek visszatérni idõnként, démonokat kaszabolni
A végsõ csata: Az egész történet lényegi részének lezárása. Végsõ küzdelem a gonosszal
...
Nyaralás (Sailor Moon, Inital D, Love Hina meg még egy rakat más anime a jelnkor anime Japánában): Na ez aztán a nagy katyvasz. Ebbõl még egy egész könyv is kijönne

A következõ darab amit hamarosan kaptok az a Sivatagi Patkány közvetlenül az elözõ történet után kezdõdik. Ehhez kellen pár név.
Konkrétan:
1 fõ nõi rabszolga/harcos/tolmács a Nemes Nép volt katonája aki a fogságomba esik
1 fõ nõi elf vadász. Hû bajtárs az elsõ pillanattól fogva
1 szépséges ifjú hercegnõ
1 gonosz báró
1 király, aki felismeri bennem a tábornokot
1 császár akinek roppantul nem tetszik démoni mivoltom és hatalmas erõm
2 démon
Lehet jelentkezni. Holnapig.

Jelentkeznek Demonnak.

[katz]

Jelentkeznek Demonnak.

Sajnálom, de lekésted. De nem baj egy másik történetben már fel akarlak használni gonosz démonnak, most már legalább megvan a belegyezésed is

Kész a következõ agymenésem, a Sivatagi Patkány. Alig 3x hosszabb, mint az elõzõ. Van benne minden harc, barátság, szerelem. Most kezdem digitalizálni, talán 4-5 óra múlva kész is leszek. Szóval kitartás, ha minden igaz még ma megkapjátok. Szerepel benne Shiroi, Djinn, Meske és egy gonosz Bonco nevû démon. Jut eszembe Trivi jó az új neved, de lehet ezután visszaváltoztatod Na jó csak vicceltem

Majd apránként adagolom nektek a cuccot.

[Djinn]

Kész a következõ agymenésem, a Sivatagi Patkány. Alig 3x hosszabb, mint az elõzõ. Van benne minden harc, barátság, szerelem. Most kezdem digitalizálni, talán 4-5 óra múlva kész is leszek. Szóval kitartás, ha minden igaz még ma megkapjátok. Szerepel benne Shiroi, Djinn, Meske és egy gonosz Bonco nevû démon. Jut eszembe Trivi jó az új neved, de lehet ezután visszaváltoztatod Na jó csak vicceltem

Majd apránként adagolom nektek a cuccot.

Már alig várom

[Damnatus]

Hali!

Szerintem akkor is az írások topicba való az ilyen jellegû írás, de ha egy moderátor is azt mondja, hogy itt jó, akkor írdd ide!

[katz]

Már alig várom

Még egy darabig várhatod. Nem sikerült csak a negyedét begépelni az egyéb elfoglaltságok miatt, ezért csak holnap este postolom. Gomen

[Djinn]

Még egy darabig várhatod. Nem sikerült csak a negyedét begépelni az egyéb elfoglaltságok miatt, ezért csak holnap este postolom. Gomen

Semmi gond. A hosszú várakozás néha még jobbá teszi a dolgokat.  

[katz]

Természetesen ma sem lettem kész vele
Na mindegy. Megvan több, mint a fele. Ez magállja önmagában is a helyét, de pl Meske még nincs benne. Bepostolom most, aztán ha holnap sikerül befejezni, akkor majd hozzáillesztem a befejezést, ami majdnem ugyanannyi.

[katz]

Már-már azt hittem a bolygó gyomrában vagyok, annyit zuhantam és Ramiz ,,kuckója" sem éppen e hegytetõn épült. Egy ilyen bunkerrendszert még a Nagy Háború mérnökei is megirigyeltek volna, pedig õk egész hegységeket változatattak ementálivá. Az akna sötétnek és kihaltnak látszott, de persze nagyon is jól tudtam, mi rejtõzik a sötétben. A katakomba alján bokáig érõ, poshadt víz szaglott, s elszórva emberi koponyák hevertek mindenütt. Az ember azt várná... Az ember? Én már nem vagyok az! A démon azt várná, patkányok rohangásszanak mindenfelé. Patkányok, ezek a kiirthatatlan ocsmány, undorító lények, melyek az emberi élet természetes velejárói, de ugyancsak jól érthetõ okból itt nem volt egy sem. Ide még a pókok sem merészkedtek le. A falak gonoszságot árasztottak magukból, kétséget sem hagyva a felõl, ide csak bekerülni lehet. Tényleg ezt akartam? Megdögleni egy ilyen alantas helyen? Ez lenne a vadászat? Igeeeeehn! Ez az igazi Vadászat! Itt nincsenek elõre leosztva a szerepek. Itt nem dõlt el az elején ki a vadász és ki hal meg. Itt az a Vadász aki élve marad és az a préda aki az algás vízben végzi kukackajaként. Hallottam, hogy jönnek. Már készülõdnek. Érkezésem ideriasztotta a járõreiket, de a többség még csak most ébredezik álmából. A víz miatt nem lehetett aktiválni az álcázást, de tudtam, nem is lenne értelme. Ha el is rejtõzök elõlük, Ramiz gondoskodna róla, hogy rám találjanak. A drága, kedves Ramiz. De ugyan ki akar elrejtõzni. Nem azért tettem meg mindazt, amiért idekerültem, hogy gyáván elfussak. Vadászni akartam, s most itt volt elõttem a lehetõség. Hát rajta. Eddig még soha életemben nem láttam õket. Szerepeltek a legendáikban, tudtuk mik azok, de csak dajkamesének hittük a létezésüket. Hogyan is lehetnének ily lények valóságosak. Az idegen, az arcmászó, a Királynõ. Mind csak mese, amivel a rossz gyerekeket lehet ijesztgetni elalvás elõtt. Mese. Meske. Mátka... Hmm. Amikor hallottam ott fent a királynõ sikolyát, azt hittem ez is csak egy egyszerû, primitív démon lehet, amit könnyûszerrel levágok, de amikor a sötétbõl elõtünedeztek Az idegenek körvonalai ráébredtem, hogy tévedtem. A mesebeli leírások csak felületesek voltak, elnagyoltak, de azonnal megismertem õket. Mintha csak egy mesébe csöppentem volna, a legszörnyûbbe, amit csak el tudok képzelni. Az egyikük elõrébb lépett. Legyõzhetetlen szörnynek titulálták a régiek történetei, de engem azonnal megragadtak a formái. Ahogy megcsillant bõrén a kevéske fény, teste szinte tökéletesnek tûnt. Karcsú vonalai, izmos teste a legnagyszerûbb gyilkológép érzetét keltette, fejének hosszú, lágy íve szinte könyörgött egy érintésért, egy simogatásért, ugyan akkor éles fogai semmi kétséget nem hagytak a felõl, mire született is õ valójában. A lénynek nem volt arca, nem volt még szeme sem, de ahogy ott állt elõttem éles karmokban végzõdõ karjait szélesre tárva megértettem, õ is ugyan így vizsgál engem. Talán õ is hasonlókat gondol rólam. Ezek nem egyszerû prédaállatok, mint az emberek, ezek igazi nemes préda, amire gyönyör vadászni.
Balról egy arctámadó ugrott felém megszakítva gyönyörködésem. Szétvágtam a pengékkel. Egy kicsit rám spriccelt a vére, ami mélyen belemart húsomba. Ez végre fölébresztett álmodozásomból. Szinte egyszerre lendültek támadásba, s villámgyorsam megtették a köztünk lévõ távot, hogy éles karmaikkal felszeleteljenek, majdnem olyan gyorsan a földön is végezték. Darabokban. Gyõztem kerülgetni a vértócsáikat. Csak egy pillanat mûve volt az egész és a támadók nem voltak többé. A szívem majd kiugrott a helyérõl, oly gyorsan dobogott. Csak egy pillanat volt, egy röpke pillanat, de ez Vadásszá tett. Igazi Predátorrá. Szívverésem lassan csillapodni kezdett. Hallottam, amint társaik halálára lassacskán ébredezni kezdenek a többiek. Megöltem ötöt és felébresztettem... Mennyit is? Ötszázat vagy talán ötezret? Ki tudja? Kit érdekel? Minél több van, annál többet tudok legyakni. Az õseinknek vajon mennyi véráldozatot hozhattak, hogy le tudjanak gyõzni akár egyetlen egyet is közülük? Megöltek akár egyet is? Nem hiszem. Akkor vajon honnan ismerik õket? Az idegeneket. ,,A halál nem megoldás, csak eszköz -  csendült fel egykori kiképzõm hangja a fejemben – de ez az eszköz ti magatok vagytok. Az a dolgotok, hogy halált osszatok. Félelem és irgalom nélkül!" Már az iskolai tesztek is bizonyították, nincs ki mind a négy kerekem, pedig ott még csalni is próbáltam a jó eredmény érdekében. A hadseregben, ahol már semmi veszteni valóm nem volt, a pszichmókus megállapította, súlyos elmezavarom van, ami erõszakos és brutális dühkitörésekhez vezethet. A fekete kontinensen elkövetett tetteim tökéletesen igazolták a szakmai megállapítást. Dilis vagyok. Szeretek harcolni, szeretek ölni, és ami a legrosszabb az egészben, nincs semmi, amit ne élveznék jobban. Számomra még a dugás is unalmasabb ennél, s most aztán elõttem áll a gyönyörök végeláthatatlan tengere. A mennyei élvezetekbe fogok belefúlni.

Nem emlékszem mióta tartott már a küzdelem, vagy hogy mennyit küldtem már át az örök vadászmezõkre, de farkaséhségembõl ítélve jó pár napja harcolhattam már. Ahogy haladtam egyre lejjebb és lejjebb a katakombákban, úgy jöttek egyre nagyobb és erõsebb példányok szembe. Éreztem, a fészek már nem lehet messze. Szerencsére a méretükkel növésével együtt csökkent a sebességük, különben bajosan tudtam volna elintézni õket. Nagyok voltak és erõsek, de korántsem sebezhetetlenek, s ezt könyörtelenül ki is használtam. Egyedül a farkuk jelentett rám különösebb veszélyt. A szokatlan harcmodoruknak köszönhetõen, a több méter hosszú, tûélés fullánkban végzõdõ farkukkal roppant fájdalmas sebet tudtak ejteni. Lassan elfogytak az õrök és beléptem végre a királynõ szentélyébe. Õ a terem túlsó végében volt, tojásokkal körülvéve. Hatalmas volt. Végignéztem óriási, karcsú testén, széles fején és megdobbant a szívem. Ez a lény különleges. Ilyet a természet a legnagyobb erõlködésével sem tud alkotni. Egy ilyen lényt csak egy Isten tud teremteni, hogy gyönyörködjön legszebb munkájában, mestermûvében. Szerelem volt elõ látásra. Plátói és halálos szerelem.
Valahogy túléltem az ott történteket és valahogy sikerült elpusztítanom eme eleven remekmûvet. Halálakor, mintegy varázsszóra kinyíltak a tojások és a bejáratokat idegenek tömege lepte el. Megsebesített. Nem volt vészes a seb, de jelentõsen csökkentette harcértékemet. Ilyen állapotban semmi esélyem sem maradt a túlélésre. Felkészültem a végsõ összecsapásra. Körbetekintettem, hogy felmérjem a terepet, s megpillantottam egy ajtót a terem végében, közel a tojásrakó helyhez. A démonok nyelvén volt írva rá. Még jó, hogy nem csak a testem változott démonná. Vajon megértem még az emberi beszédet? Ez szerepelt az ajtón: Szmadalahln tum. Bahaara ni su madem. (Kijárat! Csak a másik oldalról nyílik.) Ha. Ilyen az én szerencsém. Még jó, hogy nem lottózok. Tiszta pénzkidobás lenne. Vár a dicsõ halál gondoltam, amikor hirtelen felpattant az ajtó. WTF? Most álmodom, vagy mi van? Nincs idõ tétovázni! A mostani helyzetemnél úgy sem lehet rosszabb. (Nem a fenét! Mindennél van rosszabb!) Irány a kapu! Mielõtt átugrottam volna, visszapillantottam. Ha majd átérek, ugyancsak sietnem kell a nyílás bezárásával, elvégre nem akarom egy idegen gyomrában végezni. A kapu a bolygó egy másik, ,,békésebb" pontjára nyílott. Mihelyst földet értem, rögtön balra vetettem magam. Pont neki egy gigantikus ogrénak. Egy barlangban voltam. A kapunál egy szedett-vedett banda ácsorgott meglepve, biztos valami sírrablók, útonállók vagy valami hasonló. Az ogrét pedig reguláris katonák próbálták sarokba szorítani lándzsáikkal. Szép kis társaság! A földön szétszórt emberi csontok között, friss hullák hevertek. Banditáké és katonáké egyaránt. Vajh mi zajlott le itt? Gondolom az ogrénak nem tetszett, hogy megzavarták a vacsiját. Lehet õ volt a kapu õre, de szerintem csak egy nyomorult, alacsonyabb rendû démon volt, akit magához vonzott az ajtó résein kiszûrõdõ gonoszság. Ki tudja, Kit érdekel? Lassan ez lesz a jelmondatom. Ha nem tudok harcolni, akkor bele fogok halni az unalomba. Ámulva néztek rám. Hozzám hasonló még az ogre sem látott. Csodálkozásuknak az ajtón kiáramló idegenek vetettek véget. Pillanatok alatt lekaszálták a környéken lévõket. Mindegy mennyit ölök meg közülük, végtelen sok van. Az egyetlen esélyem, ha becsukom a kaput. Odaugrottam és sikerült behajtani az egyik ajtószárnyat. Az idegeneket szerencsére lekötötte a friss hús iránti vágy, ezért engem szinte észre sem vettek, amelyik mégis, az gyorsan megbánta. A martalócok közül csak egy maradt életben. Egy magas, karcsú, hosszúfülû lány. Egy Elf. Felismerte mit akarok és igyekezett segíteni.  Sikerült becsukni a másik szárnyat is, már csak le kellett zárni. Az utolsó néhány kíváncsiskodót a dárdám gyõzte meg arról, hogy õk nem akarnak átjönni. Amíg fogtam az ajtót az Elf egy varázsigét kántált fennhangon. Szavaira furcsa jelek, valamiféle írás és egy ötszög jelent meg az ajtón és amint befejezte, a kapu végleg bezárult. Különös üresség fogta el szívemet, ahogy a gonoszság forrása egy csapásra megszûnt. Alig pár idegen maradt életben. Addigra már szétcincálták az ogrét, és ugyancsak megtizedelték a katonákat is. Alig marad erõm a dárdám felemeléséhez ezért inkább a vállamon lévõ, energiavetõvel intéztem el õket. Az a pár arcmászó, ami szintén átjött, rég munkához látott, és akiket megkíméltek a felnõtt példányok, azokat épp most termékenytettek meg. Nem helyeslem a fajok közötti keveredést és a fejeken átszúrt dárdám, hamar elintézte az egymásba fonódó párokat.
Az életben maradt katonák körbevették sebesült társukat. A fickó fején egy arcraugró végezte épen dolgát. Vajon milyen érzés lehet neki? Õ vagy inkább Az olyasféle létforma, mint a tiszavirág. Egyet kefél, aztán feldobja mind a nyolc lábát. Még a végén megsajnálom. Hahaha. A túlélõk megrettentek kacajomtól s félelemmel a szemükben húzódtak a barlang távolabbi zugaiba. Látták miként cselekedtem a többiekkel, akiket az arcmászók próbáltak megtermékenyíteni és kétségük sem maradt a felõl, mit akarok tenni magatehetetlen társukkal. Csak az egyikük állt elém remegve. Valószínûleg a legjobb barátja. Ha annyira a haverod mellett akarsz maradni, ám legyen. Pengémmel kettészeltem a srácot és kivégeztem az utolsó idegent is. Az idegenek karmaitól és savas vérétõl közel 1000 helyen fájt a testem. Elegem volt. Pihenni akartam és csillapítani farkaséhségem. A katonák vezetõje rám nézet. Annyira kitûnt közülük, hogy nem lehetett volna eltéveszteni ki a parancsnok. Fiatal volt. Bársonyos bõrû. Babapopsi arcú, ahogy az asszonyok mondanák. Hosszú sötét, göndör haja a válláig ért. Bizonyosan népszerû lehet az eladó sorban lévõ lányok között. Fényes páncélja és bársonyos ruhája kétséget sem hagyott nemesi származása felõl.
- Ö monart dö szale mi nohrö – szólt hozzám. Szóóólt? Nekem inkább röfögésnek tûnt. Pont mint odahaza - mikor még én is ilyenforma lény voltam – az a nyelv. A szerelmesek nyelve, vihogták a lányok, de nekem csak undorító röfögésnek és büfögésnek tûnt. A malacok nyelve. Nem érdekelt volna az sem, ha épp nekem vall szerelmet. Ott hagytam a fenébe, csak ebbõl a sötét lyukból szerettem volna már kijutni. Elegem volt a barlangokból. Remélem a démonok nem fényérzékenyek.
Úgy tûnt a barlang szája a sivatag kellõs közepén van. Amerre csak a pillantásom tévedt, mindenütt csak homok és homok. A lenyugvó, vörös nap forró sugarai melengették testem, s a száraz sivatagi szél simogatta sebeim. Elláttam sérüléseimet és a katonák cuccaiból megtömtem éhesen morgó bendõmet.
- Üdvözöllek harcos. Hosszú napokat és gyõzedelmes csatákat kívánok néked. – csendült fel mögöttem az elf nõ lágy hangja. Felé fordultam. Szokatlan volt. Õ volt az elsõ aki nem félelemmel, hanem tisztelettel tekintett rám. – A nevem Djinn. Örülök találkozásunknak, s hogy besegíthettem néked. Elf vadász vagyok, s amíg az ajtón ki nem rontó szörnyek le nem mészárolták csapatomat szerencsevadászként tengettem életem. Úgy látom nem igazán boldogulsz a Nemes Nyelvvel. Nos, én is csak a köznép nyelvét ismerem elég jól, de azt azért még megértette mit akart tõled Shiroi.
- Az a nyálas kis köcsög?
- ,,Nyálas kis köcsög"? Ismerem a démonok nyelvén a szavak értelmét, de még soha nem hallottam eme kifejezést. Bár sejtem mit jelenthet. – vonta fel mosolyogva egyik szemöldökét. – Igen õ az. Az egyik legbefolyásosabb családból származik és komoly esélye van rá, hogy sokra vigye. Nagyon sokra.
- Na és. Ha olyan hatalmas valaki akkor mit keres itt? – mutattam körbe - A nagy büdös semmi közepén.
- Hírnevet. Dicsõséget a begyûjtött trófeák által. Ezért akart felfogadni téged.
- Én begyûjtöm neki a trófeákat, õ meg learatja a dicsõséget. Megveszi magának a hírnevet. Hmm. Kezdetnek talán nem is lenne rossz üzlet. A dicsõség úgy sem érdekel.
- Látom nem csak a kezed gyors. Az egész csapatom ottveszett lent. Társulhatnánk. Én ismerem a terepet, beszélem az emberek nyelvét és konyítok ,,pár" varázslathoz. Te nagy vagy gyors és erõs. Remekül kiegészítenénk egymást. Mi a neved harcos?
- Szoldat
- Szoldat? Még soha nem hallottam ezt a szót. Hasonlít a Nemes Nyelv ,,kard" szavára. Mit jelent?
- Katona.
- Erõs név. Nem csoda a hasonlóság. Nos, mit szólsz az ajánlatomhoz.
- Djinn – levettem a sisakom és belenéztem a szemébe. Egy pillanatra megrémült, amint meglátta ragadozó arcomat, de gyorsan visszatért nyugalma és szeme határozottságot sugallt. Határozottságot és becsületet. Tudtam, jó társra leltem. – Ajánlatod elfogadva. Bajtárs.

Nem bírtam túl jól azt a helyet. A kopár sivatag, zöldellõ mezõkhöz és sudár erdõkhöz szokott embertestemet egyszerûen kifacsarta volna. Csak a végeláthatatlan semmi tárulkozik a démon szeme elé, mely mintha nyomtalanul el akarná nyelni a vándort. Még egy nyamvadt kóró sem volt sehol, s ezt a sivár tájat csak a bolygó két sarka törte meg. Délen Mardun sötétbe burkolózó magas hegyei, melyek Ramiz, sikolyokkal teli, gonosz oduját rejtik, Északon Alkarya aranyló búzamezõi és havas hegycsúcsai Wallis császár - a jó birodalmának igazságos ura - fennhatósága alatt. Az emberek országa fent, az orkok, démonok, szörnyek országa lent pont, mint a mesékben. A kettõ között pedig a senkiföldje. A sivatag. Ideális terep a portyázó kincsvadászok, zsoldosok és bérgyilkosok számára. Ramiz keze ugyan messzire elért, de nem pazarolta sem idejét, sem erejét erre a területre. Amióta élt, csak egy cél lebegett a szeme elõtt: Uralkodni. Az egész bolygón. Az emberek nem voltak különösebben kezdeményezõek. Erejükbõl csak arra futotta, hogy védekezzenek, hogy visszaverjék a többszörös túlerõben lévõ ellenséges csapatokat. Ez az idõszakosan kiújuló herce-hurca remek kiváló megélhetési lehetõséget nyújtott a senkiföldje népének. Emberek, Elfek, orkok, Démonok, Szörnyek éltek itt békében egymással. Amire sok ezer éve nem volt képes a két, marakodó birodalom, azt itt megvalósította az üzlet. Az ittenieknek nem állt érdekükben a háborúskodás, legalábbis az egymással való, ezért a pezsgõ oázisok a kisebb torzsalkodások ellenére mindig a ,,béke" szigetei voltak még a legnagyobb vérontások közepette is. Sok kemény harcban vettem részt Djinnel és valóban remekül kiegészítettük egymást. Akit nem fogott a kardom azt elintézte a varázslatai. Az átváltozásaim idején Djinn mindig éberen õrködött felettem.

[Animal]

Minden elismerésem katz      
Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, úgyhogy ne légy rest és postold amilyen gyorsan csak lehet!  

[katz]

Talán 10-12 éve járhattuk közös utunk, amikor Chambare felé tartva banditákba botlottunk. Rajtaütöttek egy birodalmi adószedõn. Legyõzték az északiak katonáit, de a martalócok is nagy veszteségeket szenvedtek. Már összeszedték a hulláktól az értékeket, csak el kellett venni tõlük. Könnyû pénz. A katonák közül csak egy maradt életben. Egy lány. Meglátott minket és elkezdett futni felénk. Tépett ruházata elárulta mire készülnek vele a zsiványok. Gond nélkül felaprítottam mind a hatot. A lány fiatal volt és életerõs, mellesleg egész csinos. Biztos jó pénzt kapok majd érte a városban, gondoltam. Végül is nem adtam el. Djinn egy darabig azzal ugratott, hogy beleszerettem, de amikor kezdte õ is megtapasztalni a hasznosságát, békén hagyott. Remek rabszolgának bizonyult. Nemcsak a zsákmányunkat bírta cipelni, hanem remekül értett a házimunkához is, s meglepõ módon ugyancsak intelligensnek bizonyult. Még a Nemes Nyelv néhány szavára is megtanított. Egy idõ után semmi pénzért nem váltam volna meg tõle. Roppant kényelmes volt a használata. Rajta kívül csak egyvalakit ismertem, akinek oly selymes bõre van, mint a legfinomabb Entari selyem, ezért poénból elneveztem Shiroinak. A név neki is tetszett. Illett rá.

Kalandozásaink 19. éve környékén furcsa hírt kaptam. Valaki vár rám Razantéban. Egy birodalmi, aki személyesen velem engem akar felbérelni. Vajh ki lehet az? Kíváncsi vagyok miért ette ide vissza a fene régi ügyfelemet? Már vagy 15 éve hallottam róla semmit, mostanra már dicsõ gróf vagy báró lehet otthon vagy akár egy hatalmas király. Razantét szinte megszállta a hadsereg. Csak pár százan voltak, de így is jutott belõlük minden sarokra. Shiroi a kocsmában várt rám alig 30 katona által körülvéve. Nyomorékok. Olyan pökhendien álltak elõttem, mintha egy fikarcnyi esélyük is lett volna ellenem. A közel két évtized meglátszott arcán, vonásai elmélyültek, de a szemébõl nem veszett ki az a különleges csillogás. Lerítt róla, hogy ugyan olyan beképzelt, felfújt hólyag maradt, mint volt, csak most már hatalom is van a kezében.
- Üdv Szoldát! – köszöntött.
Leültem az elõtte lévõ padra. A csicskásai idegesen pislogtak körbe, de egyikük sem mert közelebb jönni hozzám. Ha nem is hallották a 20 éve történteket, de az idõ alatt elkövetett tetteim híre eljutott az õ fülükbe is. Ez alatt a hosszú – legalábbis emberi mércével az – idõ alatt én lettem az egyik legjobban fizetett zsoldos és bérgyilkos a senkiföldjén, olyan valaki, akinek nem lehet hátat fordítani.
- Lenne egy megbízatásom a számodra. Egy dicsõ küldetés.
- Ismersz. Mit nekem a dicsõség. – vetettem oda.
- Természetesen bõségesen meghálálom fáradozásaidat. – mosolyogott leereszkedõen.
- Vannak dolgok, amit pénzzel nem lehet megfizetni.
- De annyi pénzzel, amennyit tõlem kapsz, rengetek dolgot el lehet venni, ha már meg nem tudod.
- Mennyi?
- 100 000 birodalmi arany! – Még a katonák is felhördültek. Egy egész láda pénz! 20 év alatt nem szedtem össze összesen annyit, ez pedig csak úgy hozzám vágja. Ennyibõl egy egész várost lehet venni.
- Kit kell megölnöm? A saját anyámat? Mert, ha így áll, akkor már elkéstél!
- Ugyan minek nézel te engem? – mondta bizalmasan
- Ugye tudod, hogy Ramiz hallhatatlan?
- Ne viccelj. Természetesen nem õt kell megölnöd. – komollyá vált - Pár napja dicsõ császárunk egyetlen pici lánya Meske hercegnõ eltûnt. A Khandari királyságban járt pihenni, de úgy tudjuk egy csapat zsoldos elragadta. A jelek szerint dél felé tartanak, de jó okunk van feltételezni, hogy nem Ramiz katonái.
- Akkor meg mi az Isten nyila van?
- Türelem. Feltételezéseink szerint, Ramiz egyik tábornoka, Bonco áll az események hátterében.
- Ha. Bonco a koncoló. Szép. Más se hiányzik, mint szembeszállni Ramiz jobb kezével és legbrutálisabb tábornokával. Úgy hírlik, vérrel festett emberi koponyák borítják szobája falát. Saját különbejáratú kínzókamrája a legjobban felszerelt az egész bolygón. Az a fickó még Ramiznál is dilisebb.
- Szerintem is, de ha ez megnyugtat, most nincs otthon. Informátorunk szerint õ vezeti a csapatot, mely alig egy tucatnyi katonából áll. Zsoldosokból.
- Téged ismerve nem tucatnyian, hanem legalább százan, vagy inkább ezren lehetnek. Esetleg ismered Bonco céljait is? Hová tart? Mikor ér oda?
- Nem tudjuk pontosan, csak sejtjük. A forrásaim szerint Bonco szembeszállt Ramizzal és a saját, alantas céljaihoz kell neki a hercegnõ. Úgy gondoljuk, az egyik kastélyába, Dahtrangba tart s a hercegnõ miatt meglehetõsen lassan haladnak. Bizonyosan élve, egészségesen kell neki õfelsége, és nem szeretne kockáztatni semmit. Egy gyors lovon utol tudod érni õket, és le tudsz rájuk csapni a sivatagban. A zsoldosok nem jelenthetnek problémát és a 100 000 aranyért Bonco sem... Tudod mit? Kapsz még 20-at, ha elhozod nekem a fejét.
- Enyém a zsé tiéd a dicsõség? Esetleg ne kérjem meg a nevedben a lány kezét? - Felnevetett
- Erre nem lesz szükség. Fogalmazzunk inkább úgy: a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad.
- Vén kecske.
- Hahaha. Nem is sejtettem, hogy van humorérzéked.
- Mikor fizetsz?
- Kapsz 30-at, ha visszahoztad a lányt, a többit megkapod, ha biztonságban visszaértünk a kastélyomba.
- Egy frászt! Nem tollas a hátam! Predátor vagyok és nem madár.
- Rendben. 30 a lányért és 20 a fejért, a többire pedig nemesi szavamat adom.
- A te szavad szart sem ér nekem. – Felhördült. Ez talált. Az északiak, még ha galádak és rosszindulatúak is, ritka kényesek a becsületükre. - Ha írásba adod és ellátod azt nemesi pecséteddel, amit az orrod alá tudok dugni, majd akkor hiszek neked.
Fortyogott. Azt hittem elpösszen a feje, úgy vöröslött.
- Rendben. Megkapod. – préselte ki száján a szavakat.
- Egyéb különleges óhaj-sóhaj?
Valamelyest lecsillapodott.
- Szûz legyen!
- He?
- A lány! Szûzen hozd vissza!
- És, ha már, akkor sem volt az, amikor elrabolták?
- Hogy merészeled? – csattant fel. Még jó, hogy a sisak alatt nem látta mosolyomat, különben rég nekem esett volna és akkor oda a nagy lé.
- Ki tudja? Mint látod, én nem vagyok ember.
- Grrr. Rendben. Nem szeretném, ha túl közeli testi kapcsolatba kerülne egy démonnal. Beleértve téged is!
- Jól van, jól van. Ha rajtam múlik, nem fogja egy démon se meghágni.
- Ajánlom is. – Egész poénos ez a Shiroi. Kezd tetszeni a pofa. Remekül lehet idegesíteni és nagyon vicces, amikor tombol.

- Miért nem kérted elõre a pénz egy részét? – kérdezte tõlem Djinn, miközben a lovamat nyergeltem.
- Mert úgysem adta volna ide. Ha Bonco legyõz, akkor se pénz, se csaj. Így legalább az egyik megmarad. Azt szeretném, ha itt maradnál Shiroi közelében. Ne! Ne mondj semmit! Nem bízom benne, és jó lenne, ha szemmel tartanád. Bonco ellen amúgy sem segíthetsz, ha egyedül nem tudom legyõzni, akkor megette a fene az egészet. Õ nem olyan, mint az eddigi ellenfeleink. Õ sokkal hatalmasabb.
- Vigyázz magadra!
- Ne félts engem. Sikerülni fog. Légy résén, partner.

Útközben megtaláltam Bonco zsoldosainak testét. Õ maga végzett velük, miután többé nem volt rájuk szüksége. A hulláktól mindössze egy csapa vezettet tovább. Egy jó mély. Magával vitte a lányt a saját lován. Ez jó. Ez lassítja, de nincs több elvesztegetni való idõm. Sietnem kall, ha még Dahtrang elõtt be akarom érni õket. Késõ délután pillantottam meg a lovukat. A nap már lenyugvóban volt és egy sûrû vihar súlyos felhõi kezdtek aláereszkedni. Teszkari készülõdött. Csontig hatoló homokvihar, melyet a szabad ég alatt nem sokan élnek túl. A vihar csak készülõdött, még volt pár óra a kitöréséig, de ahhoz épp elég nagy volt, hogy elrejtsen Boncotól. Csak akkor vett észre mikor már majdnem utol értem. Megfordította lovát. Túl késõn. Hibázott. Lassítás nélkül robogtam el mellette, és közben belédöftem a mellkasába dárdám. Leesett a lóról. Röptében elengedte a kezében tartott pokrócot. A hercegnõ halálra váltan bújt elõ belõle.
- Ostoba azt hiszed, legyõzhetsz?
Leugrottam a lóról és belevágtam a pengém a démonba. Felsikoltott.
- Neeeee.
A másik karomon lévõ pengéket a gyomrába vágtam. A hátán jött ki. Felemeltem.
- Nem hiszem, tudom! – morogtam.
- Várj. Vááhrj. – egy kis vért köhögött föl. – Te zsoldos vagy. Annyit fizetek amennyit csak akarsz, csak engedj el. Megteszlek legfõbb helyettesemmé. Hatalmat adok neked. Mit kívánsz? Megadok bármit, csak ne ölj meg és hagyd itt nekem a lányt!
- Mit kívánok? A fejedet! Karóra tûzve!
Egy mozdulattal letéptem, amit akartam. Útálom, amikor valaki könyörgõre fogja. Gyávák. Ez a legkönnyebb 20k, amit eddig szereztem Ez lett volna a hírhedt Bonco?
- Sharik. Shaaariiihk. Hol jársz már? – suttogta a szél. Hoppá. Tévedtem. Útálom a démonokat. Ez nem Bonco volt, hanem csak az egyik csicskása és a nagyfõnök már ugyancsak hiányolja. Jobb lesz eltûnni, mielõtt valaki a keresésére indul. Valahogy most nem vagyok kíváncsi mért koncoló a fõnök beceneve. Eldobtam az értéktelen fejet. Odaléptem a lányhoz. Menekülni akart, de lekaptam a karját.
- Ha élni akarsz, velem jössz!
- Engedj el. Undorító démon. – Hisztizett. Pofon vágtam.
- Hová akarsz vinni?
- Haza.
- Nem hiszek neked. Eressz! Miért segítenél? Te sem vagy különb a másiknál. – még egyszer megütöttem. Utálom, ha valaki hisztizik. A szeme lassan könnybe lábadt.
- Azért, mert fizettek érted.
- Kicsoda? – kérdezet rémülten.
- A tieid. Most pedig menjünk, mielõtt ránk találnak Bonco fogdmegjei. – Ez végre lenyugtatta valamelyest. Pff. Nõk!

A vihar elkezdett tombolni, de szerencsére még idõben találtam egy barlangot, de a lovak sajnos nem fértek be. Amint beléptem, megéreztem néhány démon jelenlétét. Egy két alacsonyabb rendû féreg volt. Elõbújtak az emberi hús szagára. Rövid úton megszabadítottam õket az élet szenvedéseitõl. Leterítettem a hideg földre köpenyem és leheveredtem. A lány, tõlem 4-5 méterre ült le. Átkarolta a lábát, lehajtotta a fejét és pityeregni kezdett. Reszketett a félelemtõl és a sivatagi éjszaka hidegétõl.
- Meske! – félénken rám pillantott. Nem számított rá, hogy tudom a nevét. – Gyere ide!
- Mit akar tõlem? – kérdezte riadtan.
- Már most fázol. Hamarosan leszáll az éj és a hidegben megfagysz. Nekem pedig élve kell leszállítanom téged.
- Én nem holmi tárgy vagyok!
- Hallgass! Talán tudsz harcolni, vagy esetleg értesz az asszonyi munkához? Kétlem! Nem vagy több egy hasztalan bábúnál.
- Én... én...
- Tedd, amit mondtam! – A nagyságos kisasszony hozzászokott, hogy õ a legszebb, a legelõkelõbb. Mindenki kinyalja a seggét és amikor az ellenkezõjét tapasztalja, nem csoda, hogy megrémül. Odabújt hozzám. Átöleltem és betakartam köpenyemmel. Félt, de amikor látta nem érdeklem megnyugodott végre. Talán egy kicsit durcás is lett, elvégre hogy merészelem én figyelmen kívül hagyni szépségét. Már csak az hiányzik, hogy megint elkezdjen hisztizni. Istenem! Nõk! Hála istennek lassan elnyomta az álom. Nem hiányzik, hogy rájöjjön a titkomra. El kellett volna olvasnom Ramiznál az apró betûs részt! Most nem kellene ezzel szopnom! Én embernek születtem és nem démonnak, ezért soha nem válhat belõlem teljes értékû démon. Mindig maradni fog bennem valami emberi. Ez leginkább Hold töltekor csúcsosodik ki, amikor éjszakánként visszaváltozok emberré. És éppen telihold van. Ahogy testem lassan visszanyerte eredeti alakját, Meske felriadt álmából. Csodálkozva tekintett rám. Riadt volt ugyan akkor örült is, hogy végre egy ember társaságában lehet. Hozzám bújt és a mellemre hajtotta fejét. Végigsimítottam hosszú, puha, gesztenyebarna haját és beszívtam csábító illatát. Feltekintett rám. Belenézett a szemembe. Lehunyta szempilláit és esetlen csókot lehelt ajkamra. Ebben még biztos nem volt túl sok gyakorlata. Lehet, hogy démonként a vadászaton és az ölésen kívül nem izgat semmi sem, de emberként ez már koránt sincs így. Férfiasságom ébredezni kezdett a rajtam pihegõ szépséges test közelségétõl. Átöleltem a lányt fölé hajoltam. Védekezõen maga elé húzta karját.
- Ne – nyögte elhaló hangon.
Balom az álára tettem és lágyan kinyitottam ajkait. Hosszú és mély csókom alatt kezem végigjárta teste érzékeny pontjait és lángra gyújtotta azt. Megszabadítottam fölöslegessé vált ruháitól.
- Kérlek... kérlek légy gyöngéd. Én... én még soha... suttogta. Mélyen a szemébe néztem és lassan bólintottam. Átöleltem és csókot leheltem nyakára miközben lassan beléhatoltam...


Ló nélkül egy ,,kicsit" fárasztó volt az út, de sikerült. Meglepetésemre Shiroi nem próbálkozott semmivel és simán bezsebeltem az 50 k-t és a papírt.
- Öröm volt veled dolgozni – mosolygott – a pénz többi részét átveheted személyesen a kastélyomban, démon. – Nevetett. Végig nevetett, ahogy távolodtak tõlünk. Furcsa üresség fogta el szívem. Valami mintha hiányozna...

- Szép munka volt. Igaz, sajnos csak a fele pénz van meg.
- Mirõl beszélsz? Itt a papír nálam! Kíváncsi vagyok min röhögött úgy?
- Rajtad!
- He?
- A papír. Csak személyesen te tudod nála beváltani. Alkaryában.
- Hol itt a gond?
- A démonok nem tudnak belépni Alkarya földjére! Az Északi Csillag ereje elûzi a gonoszt.
- Akkor már Shiroi is rég halott lenne. – mondtam nevetve. – Különben is az orkokkal mi a helyzet? Én nem ismerek közülük egy jót sem.
- Õk sokan vannak és Ramiz védelem alatt haladnak. Ez egy kis immunitást ad nekik, de minél gonoszabb valaki, annál inkább elrettenti az északi Csillag ereje. Ezért nem sikerült még Ramiznak elpusztítania az egész országot.
- Hmm. Azért én mégis megpróbálnám. Sikerült kideríteni valamit? Miért akarta Bonco annyira Meskét?
- Meskét? Hahaha. Mi az, csak nem összebarátkozatok?
- Ugyan menj már. Egy ilyen dáma még a köznéphez sem ereszkedik le, nem még hogy egy démonhoz. Láttad milyen lekezelõ volt Shiroial is!
- Tényleg? Mindegy. Megtudtam pár dolgot.
- Halljuk.
- Bonco fellázadt Ramiz ellen, de õ egyedül esélytelen a nagyfõnökkel szemben.
- ...ééés?
- A lány. Õ a császár lánya.
- Ennyit még én is tudok.
- Az õsi legendák szerint, ha a jó oldal, az emberek és a rossz oldal, a démonok, észak és dél egy-egy hatalmasága egyesül, a frigyük gyümölcse elég erõs lesz ahhoz, hogy uralkodjon az egész bolygó felett.
- Heeee? Aaaaaj jaj! Azt hiszem, utána kell néznem pár dolognak. Hé, Djinn. Nincs kedved megnézni velem észak zöldellõ mezõit?

[katz]

Mégis kénytelen voltam kettészedni. Max 20000 karaktart lehet elküldeni és az én irásom szumma 29500 volt :eeek:

Természetesen az éjszakai jelenet Me... Khmm a hercegnõvel folytatódik tovább, de azt már nem kötöm az orrotokra. A fantáziátokra bízom inkább. Ha valakinek esteleg nem menne az nézzen meg egy (No kids!, no monszta!, no rape!) hentait (pl.:Akiba Sister, Koihime, Tsumamigui, Dvine Luv). A szex egyike azon kevés dolgoknak, ahol az erõszakot nem tûröm...

Ha esetleg valakinek nem tetszene csak azt tudom mondani: ti adtátok a neveteket hozzá. De ha ez megnyugtat: a történet nem rólatok szól...

No hogy tetszik? Me... Meske? Mo-mo-moha?

Egy darabig nem lesz ujabb. Most inkább rajzolni szeretnék valamit...
A következõ történet vagy az eddigiek elõzménye, vagy a folytatása, vagy egy teljesen más, Xipe démonos, hentelõs lesz. Egyszer...

[Xipe]

Katz,
Bravissimo.

[Djinn]

No hogy tetszik? Me... Meske? Mo-mo-moha?

 

Természetesen az éjszakai jelenet Me... Khmm a hercegnõvel folytatódik tovább, de azt már nem kötöm az orrotokra. A fantáziátokra bízom inkább. Ha valakinek esteleg nem menne az nézzen meg egy (No kids!, no monszta!, no rape!) hentait (pl.:Akiba Sister, Koihime, Tsumamigui, Dvine Luv). A szex egyike azon kevés dolgoknak, ahol az erõszakot nem tûröm...

Ha esetleg valakinek nem tetszene csak azt tudom mondani: ti adtátok a neveteket hozzá. De ha ez megnyugtat: a történet nem rólatok szól...

Szerintem mindenki el tudja képzelni azt a részt  

Nekem nagyon-nagyon tetszik! Az egész, úgy ahogy van! Hatalmas gratula hozzá!     (most egy álomhoz gratuláltam??) :eeek:
Hát rajzolgass csak... de azért remélem valamikor lesz folytatás  

[Exo]

Bravó katz! Elég komplex egy álom.
Nem semmi történet, sok fantasy/sci-fi könyvíró példát vehetne.

[Moha]

Katz! Tök jó álom, ahogy beleolvastam! Mindjárt elolvasom teljesen, csak elõbb leírom, mit álmodtam én, mielõtt még teljesen elfelejtem.

Hát én elég ritkán emlékszem az álmaimra, de a tegnap éjszakai elég érdekes volt. Amennyire emlékszem belõle:
Valami emberrabló banda elhurcolt engem és Meskét. Azt nem tudom, hogy honnan, csak arra emlékszem, hogy jópár fegyveres fickó vesz körül minket.
Nekem valahogy sikerült kereket oldanom, de Meske ott maradt, aztán meg mindenkitõl (ismeretlenektõl is, de fõleg a rokonoktól - érdekes módon az utcán fõleg az ismerõseim voltak) próbáltam segítséget kérni, hogy menjünk vissza Meskéért (bár fogalmam sem volt, hogy pontosan hol is vannak), de senki sem akarta nekem elhinni a történetet. Aztán valahogy hazavergõdtem és pár perc mulva Meske megjelent a kapuban röhögve, hogy az egész csak egy vicc volt, és nincs kutya baja sem. Utána felébredtem. Arra viszont emlékszem, hogy "több epizódban" álmodtam végig, tehát közben megébredtem, vagy legalább is félálomban voltam. Furcsa kis történet...

Edit: Hát ez a történet iszonyat! :kiraly: Kiváncsi vagyok Meske mit szól majd hozzá. :D Ja, és kösz a lightos hentai címeket, majd megnézem õket.

[Meske]

Nekem nagyon tetszett! (És még szép hogy nem rólam szól, mert semmilyen tulajdonsága sem egyezik meg az enyémmel... )

Mese. Meske. Mátka...

Ez tetszett nekem az egészben a legjobban. Berakhatom aláírásnak?

Moha: szép kis álom... Nem is rossz áprilisi tréfa válna belõle...
Valami jót kitalálok addigra, szóval rettegj!    

[Djinn]

Mostanában túl sok dologgal foglakozom egyszerre!  
Múlt éjjel nagyon zavaros álmom volt.:
Egy esküvõvel kezdõdött. Meske volt a menyasszony Tom Jones pedig a võlegény . Aztán jött katz-predátor és legyakta a fél társaságot, Meskét meg elrabolta. Az emberek sikoltoztak meg rohangáltak (egész életembõl vegyesn mindenki),Tom meg csak énekelt. Én meg csak áltam a háttérben és azon gondolkodtam, hogy õ mit keres itt? (Mármint Tom Jones) :eeek:
Aztán hirtelen már valaki más lett a võlegény. Kétségbe volt esve, hogy most mi lesz, máris megözvegyült? Erre jött egy pincér, hogy a TV-bõl kijött egy lány és a võlegényt  keresi... (vajon mit néztünk tegnap   ). Itt van egy kis törés, nem emléxem rendesen. A köv, ami megmaradt:A vendégek már lenyugodtak. (Érdekes, mert mindenfelé hullák voltak meg vér) A tesómmal épp arról beszéltünk, hogy milyen tárolt eljárást kéne írni a már nem használatos esetleg redundáns vendégek törlésére .   (És közben Tom énekel a háttérben "Sex bomb, sex bomb"...), mikor hirtelen berogogott egy vonat(vagy metró vagy HÉV??) a terembe. Páran kiszáltak páran beszáltak. De senki nem furcsálotta a dolgot. Csak én. Elkezdtem kiabálni, hogy "Itt mindenki hülye? Hát senkinek nem tûnik fel, hogy egy vonat közlekedik az étteremben?". Animal (aki hirtelen elõkerült valahonnan) nyugtatgatott, hogy ne idegeskedjek, minden rendben lesz...
Aztán egy bazi nagy hókupac leesett a teraszon és fölébredtem a zajra...

Hát elég zavazos, de csak ennyit tudtam kiszedni az agyamól...
Bocs Meske, de nem kerültél elõ, mert felébredtem

[Marfy]

(És közben Tom énekel a háttérben "Sex bomb, sex bomb"...),

.
nagyon jóó!

[Xipe]

Mostanában túl sok dologgal foglakozom egyszerre!  
Múlt éjjel nagyon zavaros álmom volt.:
Egy esküvõvel kezdõdött. Meske volt a menyasszony Tom Jones pedig a võlegény . Aztán jött katz-predátor és legyakta a fél társaságot, Meskét meg elrabolta. Az emberek sikoltoztak meg rohangáltak (egész életembõl vegyesn mindenki),Tom meg csak énekelt. Én meg csak áltam a háttérben és azon gondolkodtam, hogy õ mit keres itt? (Mármint Tom Jones) :eeek:
Aztán hirtelen már valaki más lett a võlegény. Kétségbe volt esve, hogy most mi lesz, máris megözvegyült? Erre jött egy pincér, hogy a TV-bõl kijött egy lány és a võlegényt  keresi... (vajon mit néztünk tegnap   ). Itt van egy kis törés, nem emléxem rendesen. A köv, ami megmaradt:A vendégek már lenyugodtak. (Érdekes, mert mindenfelé hullák voltak meg vér) A tesómmal épp arról beszéltünk, hogy milyen tárolt eljárást kéne írni a már nem használatos esetleg redundáns vendégek törlésére .   (És közben Tom énekel a háttérben "Sex bomb, sex bomb"...), mikor hirtelen berogogott egy vonat(vagy metró vagy HÉV??) a terembe. Páran kiszáltak páran beszáltak. De senki nem furcsálotta a dolgot. Csak én. Elkezdtem kiabálni, hogy "Itt mindenki hülye? Hát senkinek nem tûnik fel, hogy egy vonat közlekedik az étteremben?". Animal (aki hirtelen elõkerült valahonnan) nyugtatgatott, hogy ne idegeskedjek, minden rendben lesz...
Aztán egy bazi nagy hókupac leesett a teraszon és fölébredtem a zajra...

Hát elég zavazos, de csak ennyit tudtam kiszedni az agyamól...
Bocs Meske, de nem kerültél elõ, mert felébredtem

szegeny Djinnt megfertozte Katz elmeje

[Djinn]

szegeny Djinnt megfertozte Katz elmeje

Á, nem, csak túl sok dologgal kell foglalkoznom egyszerre. Éjszaka meg mixelek.  

[Xipe]

Á, nem, csak túl sok dologgal kell foglalkoznom egyszerre. Éjszaka meg mixelek.  

az en almom annyibol allt hogy zuhantam, aztan felkeltett a telefon hajnali5-kor mert keresztanam telefonalt hogy menne szulni, utana meg felhivott anyam a nagypapam miatt.
lenyegeben meg se tudtam miert is zuhantam.

[Marfy]

Hétfõn elhagytam a sluszkulcsot és már annyit kerestem hogy már álmomban is azt kerestem de se itt se ott nem lelem , tuti betemmete a hó abból pedig már csak tavasszal lesz valami.

[Djinn]

Hétfõn elhagytam a sluszkulcsot és már annyit kerestem hogy már álmomban is azt kerestem de se itt se ott nem lelem , tuti betemmete a hó abból pedig már csak tavasszal lesz valami.

Hipnotizáltasd magad. Olyan dolgokat is tudsz, amikrõl nem is tudsz!

[Meske]

Djinn: szóval most el vagyok lopva... Szép tõled, hogy még vissza sem álmodsz, hogy talán megkerüljek... És ez a Tom Jones is mit képzel magárol, hogy el akar venni, s amikor elrabolnak, meg nem tesz semmit csak énekel... Na így próbáljon hozzámenni az ember... :rotflol:

Noki: Ne keresd, és akkor biztosan elõkerül. Nállam be szokott válni.

[Xipe]

ma este majd megmentunk Meske.

[Meske]

ma este majd megmentunk Meske.

Köszi.
Már alig várom! katz már megint jó kis summát kapott értem, engem meg itt terrorizálnak a különbözõ démonok.  

[Xipe]

Köszi.
Már alig várom! katz már megint jó kis summát kapott értem, engem meg itt horrorizálnak a különbözõ démonok.  

hat mit ne mondjak, jovedelmezo vallakozas a te folyamatos mentegetesed.

[Meske]

hat mit ne mondjak, jovedelmezo vallakozas a te folyamatos mentegetesed.

Nem baj, majd szépen elverem katz-on a rajtam kapott összeget...

[Xipe]

Nem baj, majd szépen elverem katz-on a rajtam kapott összeget...

nekem jo, ameddig en megkapom a penzem.